Holdkaland

Azt hiszem, felébredtem az éjjel, talán a furcsa derengésre. Az ablakon át pont rám sütött a Hold.

Ekkorának még sosem láttam. Mondták egész nap: 72 éve nem volt és hamarabb mint 72 év nem is lesz újra ilyen közel.

Kidülledt az óceán, ahogy a Hold gravitációs tere szívta magához. Nagy adag átömlött a Csendes óceánból az Atlantiba jó reménységeim fokán át: történjen már végre valami.

A Hold azonban  túllőtt várakozásomon. A hajam is égnek állt, ahogy megpillantottam a Petzval krátert. Mintha a kertünkben lett volna.

Reggel találtam egy fotót a dologról a gépemben is. Meglehet, mégsem ébredtem fel az éjjel, hanem holdkóros vagyok, ugyanis nem emlékszem, hogy fényképeztem volna. Közben meg itt a bizonyíték.

Előttünk a jövő

Olvasóink közül mind többen kérdezik, hogy mi van, megállt az élet a blogon?
Nem, nem, dehogy, csak előttünk a jövő, az uborkaszezon, és most egy fontos lépésen gondolkodom. P.O.

barmokságról

Öt mondat a barmokságról.

Bolondok mind, kik nyájhidegben kívánnak vacogni, sőt, barmok, nem is bolondok, kik boldogságukat elnyerni a barmokságtól remélik!

Nyájban csak nyájmeleg van, ilyenségben amolyanságot milyentelenítő, izgalmas tocsogás, hol a másságok egyformasága hurokba csalja a különcség ördögét.

Nyájmelegben kitárult szívnek csapdája volna a felnyalás a csillagokba, a követhetetlen nadehogyisvanezbe.

Az igaz út csakis orrba-nyájba való szelídítő lenyalása a különcségnek a nyájasok közé.

Bolyongó léleknek réve a révület? Na ne má’ hogy...!

Szólisztika

Most vettük észre, hogy sokat locsogunk.
Eddig még nem mondtunk meg semmit szólisztikusan.
E heti megmondásunk következik tehát:

"Megmondom, ahogy van: Nekem ami a számon, az a szívemen"

Döglött zöldségek

A döglött motorkerékpárt, ami imént még sápadt zölden hevert a járdán, már visszatámasztotta valaki az oszlophoz, de látszott, hogy nincs benne élet.

A szél sárguló újságlapon híreket kavart körötte. Ilyenkor este döglött volt már az is, mindegyik.

Két alak közeledett a sarok felől. Arcuk elevenen tükröződött a szél borzolta pocsolyában.

Itt tartottam a történettel, de nem voltam még képben. Néztem, mi van köröskörül: döglött kuka - kicsit felgyújtotta valaki, döglött üveg - ölni még lehet vele.

Minden lehet döglött. Rámondod és kész. Saját világukban, a beszéd világában lebegnek a szavak, a semmi is jól megbeszélhető. Sokan szeretik is. Az indítéknak azonban elevennek kell lenni.

Én tehát hallgattam. Egyébként is félek a sötétben.

A világosban, például délelőtt, az más. Vagy nyári délután a Dunaparton. Szájkarate, süketelés, minden lehetséges. A szavak között uralkodó felhajtó erő valami különös dolog, nem rúg labdába a gravitáció. Az ember asszociál, új és új szavakat dob a locsogás illanó levébe, és e könnyed fortyogásban aztán, ha nem csap közbe a kéz is, baj nélkül eltelhet az élet.

De este! Bizonyos típust nehéz a mi utcánkba beterelni. Én is csak véletlenül voltam itt.

Állt ott a gyér fényben valaki. Kés nem volt nálam. Talán jobb is, felszólítás keringőre, én meg lassú vagyok.

Aztán kigurult egy árnyék az ember alól. Kevés híján összecsináltam magamat. Reméltem, nem kutya, ám aztán nem volt már ott semmi, igazából az ember sem.

- Mit képzel maga?

Ez hátulról jött. Megkerülhetett. Így hozta rám a frászt megint.

- Hallotta? Mit képzel maga?

Szerencsére a képzeletemet szólította, ebben otthon vagyok. Rajta álltam egy kalapon.

- Bocs, kutyának néztem. Ez legalább nem harap, hehe.

- Mit képzel?! Adja vissza!

- Maga zaklatja itt a képzeletemet. Lássam, kivel van dolgom! A játékfilmi gondolat hordozóközege mi?

Nem tudta.

- Az illúzió, maga szerencsétlen. Szedje össze magát! Vissza akarja kapni a kalapját vagy sem? Miben más a fotó? Azt mondja meg, és már mehet is.

- Ja, erre gondol? A fotó esetében, legyen a képen egy esemény vagy bármi, érzelmileg talán azonosulok, de sosem tűnik úgy, hogy ott vagyok az ábrázolt helyszínen.

- Ezaz! A fotó rajtunk kívülről fejti ki a hatását, interaktív a kapcsolat, dolgoznunk kell az olvasatért. A fotó sokkal inkább kommunikál, mint a film. A játékfilmbe belefeledkezünk. Nincs kommunikáció. Mi következik ebből?

- Léhaság, sodródás. Nagy tere nyílik a nézői hedonizmusnak. Izgalom legyen, kerül, amibe kerül. A játékfilm gyártás virágzik, pedig filmet forgatni borzasztó költséges. De eladható.

Aki belterjeskedik, itt tönkremegy.

- Nincs is kortárs játékfilm!

- Ez az! Csak játékfilm van.

- Na, itt a kalapja, mehet. Okos maga, csak nem kell megijedni!

Már rám sem hederített:

- Gyere kiskutyám, ezt megúsztuk. Máskor ne pisálj senki lábára, értetted? Miattad most is hülyére kellett magamat gondolkodnom!

Tényleg, tiszta hogyishívják volt a nadrágom. Tiszta izé... amit csak képzeltem.

Na jó, ügy lezárva! Húztuk mindketten a csíkot, ki merre látott vagy sem.

A döglött motorkerékpár közben megint az aszfalton feküdt. Most már nem képzeltem vissza. Elment a kedvem, alighanem a büdös nadrágszáram miatt.

Esztétika tök egyszerűen

Mint tudott, ellentétben minden egyéb ábrázoló kifejezési formával, a fotográfiában, ha át kívánjuk rendezni a képelemek formai összefüggéseit, akkor vagy az egész látható valóságot kell átrendeznünk (sok meló, sőt, örjítő, ha aztán azt kell mondanunk: ja, mégse!), vagy pedig a nézőpont megváltoztatásával operálhatunk. Ez utóbbi csupán részleges eredményre vagy még arra sem vezet, ha mondjuk, a lány, akit akt fényképezésre kiszemeltünk, fel van öltözve.

Nincs más megoldás, mint érdeklődésünk és ezzel együtt a nézet szűkítése (a képi elemek redukálása, illetve bátor beközelítés) a kínálkozó lehetőségek szerint, és ezen belül kínálkozik aztán az esztétikailag célszerű beavatkozás.

Bátorkodunk kijelenteni, hogy a valóság ez irányban is kimeríthetetlenül gazdag.

Az esztétika terén azonban nincsenek biztos receptek, különösen, mert a fotográfiában, e viszonylag rövid múltú és eszközeiben épp robbanásszerűen fejlődő kifejezési ágban a műfajok végleges spektruma még ki sem alakult. Itt van például a szelfy. Az e téren támadt nehézségeket a hátul is látó telefonokkal vagy holmi gömbcsuklós szelfiző teleszkóp-karok piacra dobásával még nem lehet letudni.

Nincs más, mint előre (mert a hátra az a fotótörténet, ahol semmi keresnivalónk): új ránézettel, új nézőszögekkel, új kontextusokkal próbálkozni és próbálkozni kell!

Sütőtök vizuál-esztétikailag ingergazdag megevése

Kör alakzat dinamikus nézőszögelése

Szelfszög helytelen megválasztása

Selfy helytelen tértagolással

Téma negatív megközelítése

orbitális

Feleségünk világgá ment. Nézzük aztán most az orbitális távolságot a glóbuszmaketten Európa és Indonézia között, mi akik ma is hosszan hezitáltunk, hogy elmenjünk-e a Lehel téri piacig, mivel hogy bezárt itt a sarki közért. Az asszony meg odáig elutazik, mert talán azt hiszi, Dzsakartában jobb sajtok kaphatók. Enyhén szólva megmosolyogtató.

Sőt! Egyenesn röhejes!

NikonD810

Bemutatta a Nikon Kft. az új, továbbfejlesztett  Nikon D810-et. Júliusban lesz elérhető a magyar picon.
Kézbevettük a bemutatón a csodagépet, ami különösen a TimeLapse képességeivel nyerte meg szívünket.
- Nikon vagyok. Így, ahogy szorongatsz másfél milkó vagyok! - mondta, míg a levegőben tartottuk.
- Ezt neked csórikám! - tette hozzá kedvesen.

szervusztok

Több zeneiskola vendégeskedett január végén a Lauder Javne zeneiskola házikoncertjén, ahol GÖELEVEN felfigyelt néhány érdekes zeneközeli jelenségre:

Zongoráztok

Rumbáztok

Ezt ugyan ki nem találnátok

Szaxiztok

Hegedül-tök

Malackodás

Hétvégi feladványunk nyelvszeretőknek:

Mit csinál most éppen ez a két malacfej? 
Hogy könnyítsünk a játékon, M-mel, K-val, R-rel és S-sel kezdődő szavak kizárva!
Minél kevesebb szóval sikerül kifejezned, micsinálnak a malacfejek, annál közelebb kerültél az első díjhoz (ami persze, sajnos, nem ez a két malacfej. :-)

SORS

Igen, sorsolás következik
Aki meg tudja mondani, hogy milyen klepetusban vagyunk láthatók az alábbi képen, aközött és közöttünk (mert ugye, mi is meg tudjuk mondani :-) értékes nyereményt sorsolunk ki.

e-dzsungel

Kiterjedése gömbszerű és végtelen. Így aztán nincs félrehúzódás, nem lehetsz a peremén. Következésképp, bármerre leadsz egy lövést, mert ugye, vadászni jársz ide, eltalálsz valakit. Vedd úgy, mintha téged találtak volna el.

Tartózkodási helyed IP címeddel azonos, ami jobb esetben olyasféle folyvást úton lévő virtuális lakókocsi.

Az e-dzsungel maga virtuális ugyan, ám a benne foglaltak s a benne történők valóságosak.

Bizonyos algoritmusoknak köszönhetőn az is tudható, hol leszel a következő pillanatban. Ehhez persze e-ész kell, de elvétve van ilyen. Ha pedig eltalál egy lövés, annak valós következménye lesz. Nincs ártalmatlan próbalövés, mert a lőtt lyukon nyomban élősködők nyomulnak be.

Tegyünk is egy próbát!

Unatkozván a virtuális térben, mert történetesen épp nincs semmi ötletem, azt írom most e-bőrömre, csak úgy, magam elé, hogy 307679108, de írhattam volna esetleg, hogy 704258939 vagy akár, hogy 201111112. Ekkor a kilencjegyű számokra kihegyezett fülű e-dzsungel ragadozók, kik barátom, Péter szerint a cyber-térben röpködő adatokkal próbálnak üzletelni, nyomban felfigyelnek, és letárcsázzák mobiljukon ezt az én telefonszámnak látszó hasraütésemet, és mert az e-dzsungel végtelen nagy, vagyis minden lehetséges benne is van, csöngeni fog valahol egy másik mobil. És akkor azt fogják suttogni a telefonba ezek a ragadozók, hogy ha nem ez meg az, akkor így meg úgy. Valaki pedig kurvára megijed.

Az e-dzsungel ragadozói nem tesznek persze semmit, csak azt mondják valahol egészen máshol, hogy jónapot kívánok, van három telefonszámom eladó. Ezt mondják ezek az e-dzsungel ragadozók most már felbátorodva, ők ugyanis annyira hülyék, hogy maguktól nem jutott volna eszükbe, hogy 307679108.

Nem hisztek nekem?

Próbaképpen, mert hiszen épp az e-dzsungelben írom ezeket, tehát a játékban már nyakig benne vagyok, felajánlom, hogy akit az e-dzsungel ragadozók könnyelmű játszadozásom miatt felhívtak, nálam, azaz Tóth Bélánál jelentkezhetnek egy karton sörért.

Na? Erre kíváncsi vagyok.

Iszákosok és kalandorok kíméljenek!

Kutyául voltam

Az éjjel kutyául voltam, ezért ma, októberi napon arra ébredtem, hogy:

A kutyának ezért olyan nagy a pofája, mert lábából négy is van neki, de mert egyetlen keze sincs.

A kutyának azért oly feltétel nélküli a szeretete, mert nincs benne úrhatnámság, és nincsenek jóléti allűrjei, valamint, mert nem ismeri a kutyás közmondásokat és szólásokat.

A kutya azért szereti a macskát – már ha szereti, mert a kutyák nem Wiskast vennének.

Ha a macska a kutya sírján ül, akkor itt van a kutya elásva.

Azért érni utol hamarabb a hazug embert, mert három lábon még mindig gyorsabban lehet szaladni, mint kettőn.

A kutyát azért nem lehet kutyába sem venni, mert a teremtő által már kutyába van véve.

A kutya olyan, mint a zongora billentyű: több belőle a fehér, mint a fekete.

Az ember azért köti az ebet a karóhoz, mert a vitapartnerét nem kötheti oda.

A kutya vacsorája csak akkor lehet bizonytalan, ha bizonyos a kutya. Nekünk, például, nincs kutyánk.

A Holdat azért ugatja a kutya, mert csak ugatja a természettudományokat.

Kutyából nem lesz szal

(szalonna, szalámi, szalontüdő)

(kutyai bónusz nemlevések: szalamander, szalonka, szalmiákszesz, szalicil, salvus víz, salto mortale, szalutáció, salóm aléhem, sales manager, szalonkommunista, salsa táncos, Salome, Szalóczy Pál, Salmonella, Szalkszentmárton, Szalajka völgy.)

Ha viszont jó nagy a botod, kutyából lehet szaladós – hacsak nem vagy kutyaütő.

Kutyaszorítóban azért nem segít a kutyatej, mert kutyaharapást szőrével kell, csak úgy kutyafuttában, akkor aztán kutyabaja annak a kutyapecérnek, s nevet, mint a fakutya.

Na, ide a pénzt, ami beszél, mielőtt folytatom, vagy a kutybőrt, mielőtt lesz még kutyára dér!

Ez egy u.n. KUTYMACS. Ha jól emlékszem, Felicia áldozta fel a művészete oltárán.

MIEZ

Aközött, aki legeslegjobban megmondja, mi ez, meg közöttem (mert én is tudom) érdekes nyereményt sorsolok ki.
P.O.

kÖrök világosság

GÖELEVEN fejlődik. Néha önállóan is fényképez már. Még egy fővilágosítóra lenne szüksége, mert hogy a süket vakuját nem hagyom bekapcsolni.

bal szemmel kelni

Bár a tudományom mai állása szerint mindenért felelőssé tehető meteorológusok nem ezt ígérték, reggelig tombolt a hőség lakomban. Amikor kilenc felé kitántorogtam a konyhába, Ákos már a barátnőjétől hozott friss tejberizsát kanalazta, és a legfrissebb Metro újságot lapozta.
Nekem bezzeg... - morogtam magamban, és igen bánatos voltam. Valahogy bal szemmel kelhettem, mert a csésze pereme alatt sorjázó motívumot egytől egyig halálfejnek láttam. Ha hunyorítok kicsit, még most, utólag is annak látom, pedig már tudom, hogy tehenecskék.

Felkínálom a képet tesztelésre. Aki halálfejeket lát, pokoli helyzetben van. Vagy kedvére rizsázó barátnője nincsen vagy légkondija. Ha egyik sem, az a legsajnálatosabb.

A hőségre való tekintettel...

…azt álmodtam az éjjel, hogy a genfi gyorsítóban fény sebességre pörgettek egy hokedlit, majd hasonló sebességgel szembe lőttek vele egy adag cvekedlit. A találkozás pillanata előtt másfél ősrobbanásnyival kiugrott a hokedliből egy eddig sosem látott, apró, bozontos valami  - erről azonnal bozonnak nevezték el, és a teremtő hangján azt kiáltotta: „Ezt azért nem!” Valamivel később, a világ előrehaladott helyzetére tekintettel, kissé körülményesen angolul is hozzá tette: „ My god, this is not supposed to have!”

Csaknem ezekkel a történésekkel egy időben felbukkant a tihanyi rév közelében egy lexus motorral hajtott apakomp, s nem sokkal később több hortobágyi csárdában bizonyos frissen főzött ősleves volt kapható.

A genfi CERN  tiltakozást jelentett be a médiában, mert szerintük valaki megpiszkálta a projektet, ugyanis a kvark-gluon-plazma „levest" csak a nagy hadronütköztetőben (LHC) ólomionokkal végzett kísérlettel lehetséges előállítani.

Persze a hortobágyi érdekeltségek is nyilatkoztak, mi szerint a magyar „ősleves" megelőzte a genfit, és annak jobb megismerésétől azt remélik a szakácsok, hogy többet megtudhatunk a természet alapvető kölcsönhatásainak azon egyikéről, amely összetartja az emberiséget.

Nekem sült a bőr a pofámról, de a’sszem, csak a szörnyű hőség miatt, mert igen magasan járt már a nap, amikor arra ébredtem, hogy ezek a dolgok történtek.

Miért szeretem Felíciát?

Úgyszólván ő az egyetlen, aki olyannak szeret, amilyen vagyok.

Kozmetikázó giccseket rólam tőle még sosem láttatok. Itt és most azonnal jelentkezzen a merész, ki másképp tudja!

Na, ugye!

Felícia egyetlen egérvonással helyére képes tenni a dolgokat, például a torzításokat, amiket hülye optikák elkövetnek, csak mert efféle alja dolgokra gyárilag nagyon is alkalmassá lettek csiszolva.

Óh, bár lenne nektek is egy ilyen rajongó, lerázhatatlan Felíciátok!

A szeretet ünnepén csak ezt kívánhatom :-))

Terelje át egércsordáját álombéli szabadságotok éjféli hídján térdig visszahajtott csipkétlen kombinéban!

Mert megérdemlitek.

Barátkozási kísérletek

Túrják az utcánkat.

 

- Maga itt? Micsoda találkozás!

- Harmadik tipusú, ahogy magát elnézem.

- Bocs, összetéveszthettem valakivel.

- Sejtettem, ... csak mert szép időnk van.

- Az téveszthetett meg, igen. Elvakított a Nap.

- Tudok erről: Éjsötétségre nagyon sokkolóan hat a világosság.

- Ejnye, hogy felvágták a nyelvét!

- Maga se megy a szomszédba egy szép közhelyért.

- Hát nem! Tudja, mit mondtam éppen? Éppen mondtam, haragszik maga tán, hogy sosem jön a mi utcánkba?

- Tudja, hogy van ez... 

- Tudom, persze, én is nehezen mozdulok ki.

- De akkor aztán bátor dolgokat visz végbe a maga utcájában, nem igaz?

- Hát, nem ijedek meg a maga árnyékától!

- De hol is van a maga utcája, mert ez most az enyém.

- Csak hiszi! Itt állt a Gobbi Hilda, ahol maga most ás, itt állt vagy hatvan évvel ezelőtt. Mondtam is neki, kezicsókolom, művésznő, adna egy autogramot? Aszongya, magának? Hát persze, magának kettőt is! Itt mondta, ahol maga most ásít.

- Nem ásítok, hanem ások. Csak maga untat.

- Kinek ássa ezt a szép vermet, ha már így szóba hozta?

- Ha gondolja, lehet a magáé...

- Nem, nem, nem szeretném zavarni...

- De csak bátran, próbálja ki!

- Nekem azért kicsit keskeny.

- Ó, ezt később már maga is tovább tudja szélesíteni. Na, jöjjön!

- Most, ahogy kiszállt, látom, hogy maga nem is az, akire gondoltam.

- Pedig én vagyok az.

- Igen, csak összetévesztettem valakivel.

- Nem, nem, nekem is ismerősnek tűnik maga.

- Hol találkoztunk mi már?

- Mittudom én... Vereckei szors?

- Ne öregítsen már! Az nem én lehettem.

- Muhi csata?

- Dehogy! Sokkal később, és egész máshol!

- Három részre szakadt Magyarország?

- Több!

- Csak nem Trianon?

- Nem, inkább a Viharsarok.

- Igen, az lehet..  Már tudom: itt szokott délelőtt kenyérért elviharzani.

- Kávéért. Kér egy kávét?

- Mért, van magánál?

- Nem, dehogy! Pont nincs!

- Akkor hogy kérjek?

- Mit tudom én... de ha kér, akkor kérjen nekem is! Hehe!

- Aha! Inkább a jobbikat választom: ások tovább.

Meddig  áskálódik nekem még itt? Ha abba hagyja és megígéri, hogy a Jobbikra szavaz, akkor megígérem, hogy én meg az MSzP-re.

- Magának megígérem, de másnak aztán nem!

- Maga szerint merre haladunk tovább?

- Én még így lefelé, ha érti mire célzok

.

- Na, ki vele, hová akar kilukadni!

- Magának ahhoz semmi köze.

- Nana, én itt lakom!

- És nem jó otthon?

- Már hogy ne lenne jó!

- Akkor mért erre ugrál, ahol a madár se jár?

- Érdekelt, ki ás itt nekem micsodát.

- Ezek szerint mégis kell a gödör. Hát akkor én megyek is.

- A lapátot elviszi?

- Csak a verem a magáé.

- Ez magának verem? Derékig se ásta!

                        - Verem, és örüljön, hogy nem verem.

-Örvendek.

- Akkor a harmadik típusú viszont nem látásra!

- Önnel se Isten!

ezen a napon

GÖ megELEVENedik a teáskannában,
amit me reggel nekem kellett tisztára súrolnom

Tévedésből ezen a napon, június 14-én rombolta le a feldühödött párizsi nép a zsarnokság és önkényuralom jelképét, a Bastille-t. Aztán a nép, ahogy a kannasúrolás fáradalmait kiheverte, rájött, hogy nem is ezen a napon, nem júni, hanem júli, július 14-én fogja csak lerombolni.
Na, mindegy, a zsarnokság akkor is zsarnokság :-)))