Kicsit ijedten olvasom, hogy éppen miféle elvi kérdések mentén kellene megmentenem hazámat a nagyobbik rossztól.
Itt van például ez a konzultációs kérdés, az elém kínált A vagy B válasszal együtt:
Egyetért-e Ön azzal, hogy a jelenlegi egykulcsos jövedelemadó rendszert egy magasabb adókulcsú, többsávos adórendszer váltsa fel?
Ön mit gondol erről?
A. Igen, szükség van magasabb adókra, hogy legyen miből támogatni azokat, akik nem dolgoznak.
B. Nem szabad megváltoztatni az egykulcsos adórendszert, alacsonyan kell tartani a munkát terhelő adókat.
Hoppá! Van itt egy-két csúnya csúsztatás! A feltett kérdésben még jövedelemadóról kérdeznek, de a választható B. pont szerint már a munka adójáról beszélnek.
Közmorálisan igen nagy különbség van az adózás kérdéskörébe vont jövedelem, illetve munka között.
Itt-ott, néha kevesebb munkáért is szembeszökően magasabb jövedelem jár, különösen, mert egyesek maguk állapíthatják meg saját fizetésüket, azaz jövedelmüket.
Érdemesebb volna efféle anomáliák dolgában is kikérni a véleményünket (nem mintha a tömegesen megkérdezettek domináns válasza okvetlenül idevágó vagy helyesen meggondolt, releváns volna.) De mégis! És!... sajnos, ez is csak egy apróság volna az igazságosság vagy méltányosság megítélésének anomáliái körében!
Na de az A. válaszlehetőség sem olcsóbb ránk oktrojált csúsztatás, hiszen nem csak arra való az állam-büdzsé, hogy legyen miből támogatni azokat, akik nem dolgoznak (különösen, mert a társadalmi mozgástér és az emberi törekvések ismeretében a nem dolgozás okai minimum két, de inkább három véglet között leledzenek!)
* munka: rááldozott, eredményt célzó hatékonyságában akár kérdéses idővel, de akár eredmény dolgában progresszív teljesítménnyel is mért/mérhető tevékenység
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése