2011. május 31., kedd

Tisztelgés Mantegnának

Sokat ábrándoztam valaha egy olyan diaporámáról, amelyben holmi sztentori hang dobpergés közepette felszólítja a strandon/uszodában forróságtól elnyűtten heverő embereket: Uszuda, víííí-gyázzz! Tisztelgés Mantegnáááá-nak! - és akkor a fűben, nyugágyakon, törülközőiken dögledező emberek hirtelen mantegnai rövidülésbe vágják magukat.
Sajnos, egy ilyen ötlet megvalósításához szükség van (a hozzá szükséges nagyon erős és ezért ugyancsak feltűnő teleobjektív miatt, meg talán etikai szempontból is) az emberek valamilyen mértékű együttműködésére, ám megnyerni őket, vagy leküzdeni, feloldani ellenállásukat, mindig is ügyetlen voltam.
A Tisztelgés Mantegnának című elképzelésemből így aztán nem lett semmi.
Ám eszembe jut néha, újra és újra, leginkább már csak Mantegna híres és közismertnek mondható képe, amikor az idevágó pózt valahol, egy hirtelen előállt ide illő nézőszögből megpillantom.

2011. május 30., hétfő

Férfi szemmel

Családias eseményre került sor május 30-án este a budapesti 12.kerületi önkormányzat Folyosó Galériájában. A MAOE fotótagozatának elnöke mutatta be Női szemmel című vándorkiállítását.


Képünkön S.Faragó Gyöngyi Tóth József Füles megnyitó szavait hallgatja.










Lehet, hogy nem így volt, de mi így láttuk férfi szemmel.

2011. május 28., szombat

furcsaságok

Nekem már egy ideje az időjárás is nagyon gyanús.
Időnként szemembe ötlenek bizonyos furcsaságok.

2011. május 26., csütörtök

Rejtőzködő Budapest

Az évek gyorsan telnek, de Tóth József még gyorsabban ontja a könyveket. Nemcsak beleszeret abba, amit kiötölt, hanem ripsz-ropsz magáévá is teszi. Tegnap mutatta be utolsó szerelméből született, Rejtőzködő Budapest névre keresztelt új gyermekét, melyet Podonyi Hedvig történésszel hozott a világra.
Formás gyerek.
A Mai Manó Ház, azaz a Magyar Fotográfusok Házának napfény műtermében volt a bemutató, ahol új könyvéről maga Tóth József mesélt. Nem láttam, de hallottam, hogy ott van.
Akik miatt nem jutottam be a terembe, nagyjából a következő személyek:

pipiskedő lábaikkal teljesen eldugították a bejáratot










A dedikálás boldogságos hangulatban telt.



Fül, dedikáló kéz, toll, könyv és Etelka hódolattól remegő ujjai
















Dedi
Füles dedi és Gáti dedi
Gáti Györgynek kezdettől egy kis hiba bántja a szemét















Herbst Rudolf kollégám, aki nem késett el, mint én, (könnyű neki, ő Nógrádból és nem a szomszéd sarokról startol) kisegített néhány jó hangulatú riportképpel

2011. május 25., szerda

bajok szorozva hőség

Ha kitör, rám tör s már-már megtör, betör a nyár.
Nem így volt ez régen, például a Rákosi időkben!
Nem Rákosinak köszönhetően, hanem, mert akkor gyerek voltam, szívós és fiatal.
Szívós, igen... Szívós vízipólózott a szolnoki Damjanich uszodában.
Most meg...
Csak semmi félreértés! Bírom én a nyarat, csak valahogy utálom. Nincsenek kifejezetten nyári ötleteim, amihez pont a dögmeleg kell.
Az ember bizonyos kor magasában szeretne hűvös nyugalommal és kreatívan szembe nézni bajaival. Nem jó, ha ilyenkor verejték csorog a szembe - amikor az ember épp a kreativitás mentőöveit hajigálja magának. Ha nem látja jól, hogy fogja majd elkapni?
Erről  jutott eszembe - ismét, nem először, hogy vajon hogyan küzd a hetven fölötti léttel nagyra becsült és viszonylag későn fotográfussá lett ismerősöm, Dobos Sándor, aki nálamnál jóval okosabb: igen érdekes menekülő útvonalakat tart fenn magának szerte Európában.
Utolsó kísérlete a látását ért csapást, a makuladegenerációt dolgozza fel. A sorozatból, ami honlapján megtalálható ( sandordobos.hu ), ide citálok két nagyszerű képet, ami, lám, egy fiatalnak aligha jutna eszébe.


Tehát azon tűnődöm, hogy vajon Dobos Sándor hogy van mostanában. Ezen tűnődöm, ahelyett, hogy megkérdezném tőle. Gyanús ez nekem, ez a tétova téblábolás. De ezúttal fogjuk a melegre. Ennyi jó járjon már nekem a korán jött nyárból!

2011. május 23., hétfő

2011. május 21., szombat

2011. május 19., csütörtök

a D válasz

Kérdőívvel leptem meg magamat mérhetetlen kíváncsiságomtól hajtva. Egyetlen pontból állt:

Vannak, akik úgy érzik, vakon kell hinni a kormányban, de nem feltétlenül engedelmeskednek. Mások meg nem hisznek, viszont vakon engedelmeskednek.
Ön mit gondol?
A. Én vakon hiszek a kormányban
B. Én vakon engedelmeskedem a kormánynak
C. Nem tudom megítélni a kérdést.

Mikor olvastam, hogy mit - és különösen hogyan - kérdezek magamtól, furcsa érzéseim támadtak:
Tehát aki sem A, sem B, vagyis nem lojális a kormányhoz, az nem tudja megítélni a kérdést.
Íme egy lehetséges szillogisztikai játék, hogyan taszíthatom ki magamat az illetéktelenségbe, ha nem tetszik magamnak a véleményem. Úgy szólok magamhoz, mintha magam személyében a Kockafejű Pistikével lenne dolgom.
Már pedig én jobb perceimben, bár esetleg éppen sem A-t sem B-t nem mondanék,  nagyon is meg tudom ítélni a kérdést.
Igen: ez egy hülye kirekesztő kérdés. Kellett volna egy D. pont - mondjuk: Én másképp gondolkodom e kérdésben - ahol saját tudomásomra hozhatnám - mert az is releváns információ ám! - hogy becsapom-e magamat, amikor kérdezősködöm, vagy sem.
Na, majd legközelebb!...

2011. május 18., szerda

Képregriport

Ma ismét alkalmunk nyílt összedobni egy kis képregriportot, ami, mint ismert, a mi sajtó-szabadalmunk.
Chochol Károlynak nyílt kiállítása az ő eddig még sosem látott képeiből a XVIII. kerületi Kondor Béla Közösségi Házban.
Ott voltak sokan, köztük a Markovics Kofferi












Íme e heti képregriportunk: Chochol Károly interjút ad











___________________
(másnap:)
Most hallom az egerek sercegéséből, hogy a megnyitóról távol maradt olvasóink bővebb értékelést követelnek. Nos, még mielőtt a gyávaság címkéje ránk ragadna, megmondjuk bátran, hogy Chochol Károly ezúttal kiállított - soha még nem látott - fotói akár meglepetést szereztek akár nem, minden esetben a szónak csakis legjobb értelmében hatottak imígyen. Az ötvenes évek közepére visszanyúló képsorozat ugyanis egyértelműen mutatja, hogy Chochol Károly első kattintásától a szociális valóság történeti jelentőségű ábrázolásának elkötelezettje volt, így igen mívesen megformált fotóiban kezdettől az emberi lét rég eltűnt formaságai, kellékei, szokásai elevenednek meg a maguk ma már varázslatosan ható aurájával, s megmondjuk, ahogy van: mindez lenyűgöző zsiklé kivitelezésben. (A vele egykorú kattintgatók zöme annak idején, bizony, szamár szépségekre pocsékolta a filmet. Hiányzott belőlünk - itt a zöm nevében beszélek - az az előrelátó céltudatosság, mely fél évszázad távolából Chochol Károlyt magasztos mértékig igazolja.
Mivel Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria címzetes igazgatója megnyitó beszéde végén azt mondta, hogy akinek ezek a képek nem tetszenek, annak nincs lelke, igy természetesen nem is tehettünk egyebet, mint pillantásunkkal próbáltuk veszendő lelkünket megváltani.Most is, utólag, ahogy lelkünk fenekére pillantunk, bátran mondhatjuk: nemcsak krónikás és krónikus erejűek, hanem szépek is e képek, amennyire csak pillantásunkból kitelik. (Lásd neves filozófusaink eszmefuttatásait a szép, mint olyan eredetéről!)
Egyébként nagyon sokan voltunk. Chochol látásmódjának elkötelezett hívei mellett ott volt mindenki, aki számít - arra, hogy ha nincs ott, ki talál esni egy rangos ember kegyeiből.
Hehe...

2011. május 17., kedd

feladvány

Mai feladványunk kutyasétáltatóknak:

Mi ez? Speciális kiszerelés vagy speciális kiszarolás?

2011. május 16., hétfő

A vendég könnye

Hovatovább hagyomány lesz, hogy egyszerre három kiállítás is nyílik a Fotográfusok Házában.
A múlt hét csütörtökétől olvashatók a Mai Manó GeorgeEastman falain Molnár Zoltán képekkel illusztrált braziliai utiélményei. Az AndréKertész termekben Szombathy Bálint képtávíró gépből kimentett selejetekből gründolt gyűjteménye látható, melyhez az újvidéki Magyar Szó grafikusaként sikerült hozzájutnia még a nyolcvanas évek elején.
Két kiállítás, két teljesen más világ.
Ez tükröződik képeinken: egy-egy látogató hullatja elismerő könnyeit a kiállító művész vendégkönyvébe. Mint látjuk, egy ilyen beírás meglehetősen nagy nekiveselkedéssel és önfegyelmezetlenséggel jár. :-)))


Hódolat Szombathy Bálintnak

Hódolat Molnár Zoltánnak

2011. május 15., vasárnap

Seprű-party

Szombaton rászabadultak az erzsébetvárosi iskolás gyerekek kerületünkre. "Takarítsunk együtt!" - ez a jelszó virít fehér pólójukon. Tanáraikkal az élen termeszi szorgalommal söpörtek végig utcáinkon. Persze, rajtuk kívül mindenki szemetel, úgy hogy marad Erzsébetváros, amilyen - koszos. Így virul a mozgalom.
És ők jöhetnek a következő szombaton megint.
(Én is csak hallgassak! Pedig hogy mondta a magyar tanárom szinte minden órán: "éssel nem kezdünk mondatot!"  :-))

2011. május 14., szombat


Az utóbbi néhány napban kicsit be volt dögölve a blog-szolgáltatás, pedig aközben érdekes dolgok történtek. Megnyílt például a Kálmán Makláry Fine Arts galáriában (Budapest, V. ker. Falk Miksa utca 10.)
Sándorfi István, Párizsban nem rég elhunyt festőművész kiállítása (megtekinthető június 4-ig.)
Sokféle stílusnak tudok örülni, de számomra Ő a non plusz ultra.
Érdeklődés felkeltése végett most Sándorfi művészetének legavatottabb magyar tolmácsolója, Lajta Gábor megnyitó beszédéből közlök néhány részletet.

"A Sándorfi-életmű erőteljes, karakteres darabjait láthatjuk a Makláry Fine Arts mostani kiállításán. ...
Olyan kiemelkedő darabokkal találkozhatunk, mint a madarakkal teleaggatott „A hasonlítás tekervényes útjai” vagy a félreérthetetlenül megfeszítésre utaló, de ironikus című „A titánfehér feltámadása”. ...
A szakrális mondandó mégsem egyértelmű. Ehhez túlságosan elbizonytalanító a jelentés. Valóban, a hasonlítás útjai tekervényesek. A festő betereli a nézőt a téma csapdájába, ... Sándorfi képeire jellemző valami különös fojtottság, amely egyik jelentést sem engedi eluralkodni a képen, s vásznainak felszíne mintha széltől nem borzolt víztükör lenne, amely mintegy a felszín alá kényszeríti a drámát. Igen, ilyen Sándorfi István képeinek felszíne: tükörsima, feszített, melyen nem lehet rést vágni, ahogy a víz felszínén sem. ...
olyan életmű az övé, amely a folyamatos lezártság állapotában volt, olyan összefüggő rendszerben, amelyben a legelszabadultabbnak látszó képelemek is végzetesen összetartoznak. ...
Nem lehet se hozzátenni, se elvenni belőlük egyetlen – nemhogy ecsetvonást, de – pontot sem. ...
Sándorfi késői képeit, noha az ábrázolás gazdagságát felfokozta rajtuk, eljuttatta a tökéletes csend állapotába. A csend nem jelképes, hiszen egy kép is lehet zajos (a látáshoz mindig hang vagy csend társul); de Sándorfi utolsó két évtizedének festményei úgy hallgatnak, ahogy Caspar David Friedrich tájképei. A hallgatás elnémulás, az elnémulás halálközelség.
Romantikus lenne Sándorfi festészete? Ha igen, mélyhűtött romantika ez. ...
Istvánnak nem volt köze a trendekhez), inkább „gótikusnak” mondhatnánk, amennyiben alakjai léteznek is és nem is: „haldokolnak” (a festő kifejezésével élve). A „haldoklás”sokféleképpen értelmezhető: a kép szereplői egy mesterséges világ (amely lehet a társadalom, az intézmények szimbóluma is) kényelmetlen, szúrós és lelakott díszletei közé préselten egyfajta átmeneti állapotban vannak (korai korszakában az enteriőrök helyét gyakran a differenciálatlan üresség foglalja el). Az ábrázolt alakok még érez(né)nek, de megdermedtek, kimerevedett bennük az idő, akárcsak az olasz metafizikus festők képein, de Sándorfi a szakadékot a hús érzékisége és a mindent elpusztító dermedtség között a végletekig feszíti – mintha mindig ugyanazt akarná makacsul elmondani, amit József Attila így fejezett ki töredékversében: „Én ámulok, hogy elmúlok.”
Sándorfi ... Azt sugallja (és képeinek stílusa, nyelve is minden részletében erre mutat), hogy a látható világ illúzió, melynek a fotográfia további illúziója, s a kettős illúzió leleplezője a festészet, amely egységes tükörsima anyagában az egyedüli valóság, az üresség felé mutat.
István vizuálisan gazdag képeit szemlélve talán nem teljesen egyértelmű, hogy azok mennyire és csakis, kiélezetten individualista gondolkodásának tükrözői. Az életét és gondolkodását irányító erőknek központi eleme az érzés, az érzelem. Ez az ő kategorikus imperatívusza. És festményei is azt sugallják folyamatosan, hogy a képek segítségével nem az „eltűnt idő nyomába” ered, hanem az „eltűnő érzelmek”, illetve a megsemmisítés rémével fenyegetett érzelmek és érzések szinte halálos fenyegetettségéről beszél, olykor kiált, néma üvöltéssel."


2011. május 10., kedd

énisútykaptam

Mi ez?

Tudós barátom, Szenti Tibor küldte, Amerikában élő fia fotózta Georgiában, a Providence Canyon State Parkban, azaz Georgia kis Grand Canyonjában.









Érdekes a megfejtés: madárfészek.
Természetvédelmi terület, tele autó ronccsal? Azért nem takarítható meg tőlük az erdő, mert befészkelték magukat a madarak és a kisállatok.

2011. május 8., vasárnap

20 éves a TRIPONT

Szombaton ünnepi játékokkal fejeződött be a Tripont  születésnapi előadássorozata. Ötletünk nyomán készült megvalósulni egy nagyszabású video vetítés is, melyből aztán a Kiégő Izzók jóvoltából (nomen est omen?) semmi nem lett, pedig hogy erőlködtünk, hogy fürgére animált születésnapi ajándékunkkal a jó öreg céget és minden vendégét felvidítsuk.













Fürdőzés vakufényben

fotó és csalás:
Pesövé Ofszi




Aki mozgott, fényképezett

Padonna con Bambina
avagy apa segédoperatőrré
üti gyermekét,
hogy jó rálátásból legyen egy kattintása
a vakufényes fürdőzésről.

fotó és csalás:
Pesövé Ofszi











evribaditéjkingpikcsörz

fotó: D-Vektor
csalás: Swing Extreme Flash Electronic









Swing Extreme, a csodalámpa

Nem, nem! Balra!
 Jobbra az elhagyott koktélos poharak





Egy rejtelmes varázskütyü

nagyszabású tüzijáték zárta az ünneplést

2011. május 7., szombat

Ha lassú a csiga

Világítótorony szerelő kft.-t alakítottam a rendszerváltozás után nem sokkal. Kézenfekvően Pharosnak kívántam elnevezni vállalkozásomat. A cégbíróság megtagadta a bejegyzést.
- Ilyen nevű cég már létezik.
- Nocsak? Így, péhával, pharos?
- Itt van, kérem, tesék: Pharos - hajdúpicsányi alsógatya gyártó kisszövetkezet.
- És ha magyarul írnám: Fárosz?
- Már olyan is van: Fárosz madárétel kereskedés.
- De mi közük az efféle tevékenységeknek ehhez a szép görög szóhoz?
- Aki gyorsabb, Uram, aki gyorsabb!... Versenygazdaságban nem logikai, hanem versenyszempontok érvényesülnek. Csigának is csak az nevezheti el vállalkozását, aki a leggyorsabb.

Így keresztelődött a cégem végül Pharos Lux névre. Most számolom fel. Nem világítottam elég messzire.
És lassú voltam, mint egy szocialista hiánygazdaságból itt maradt csiga.


Bezzeg, aki élelmes!
Várakozó pedáltaxis a Dob utcai éjszakában

2011. május 6., péntek

DSLR video

Szomorúan konstatáltam a Tripont ünnepi előadás sorozatán, hogy a fényképezőgépekkel való profi videózás sejthetően a Canon vonalán zajlik.
Canon 5D vagy 7D és persze Macintosh az irányadó kütyü. A speciális videó kiegészítők - ezek nélkül nem igazán lehet belefogni - árban vetekednek egy élvonalbeli DSLR géppel.
Hollay Lóránt - fotót tanult, de nyomban videóra váltott - DSLR videó vállalkozó, másfél évi angliai gyakorlattal a háta mögött tartott előadást a kialakult módszerekről és lehetőségekről. Érdekes talán tudni, hogy aki komolyan veszi a DSLR videót, csakis manuális funkciókat használ.

A hallgatóság segít Hollay Lórántnak felnyergelni a Canon 7D-t











A dolog másik érdekessége, hogy a fényképezőgépes videózás új vizuális gondolkodásra ösztönöz, ám a hazai fotósok sejthetően még nem tették meg az első fontos szellemi lépéseket.
Én is lapítok. Egy anyagilag terhes felszerelkezés elé nézek, ha fotóvideóul akár csak egyet is mukkanni szeretnék a jövőben :-))))))))))))

2011. május 1., vasárnap

Május 1
















Itt a Tavasz,
avagy
szeretettel köszöntöm
a munka ünnepén is dolgozó
zenészeket