Régi szép idők

 

A rendelőből távozó drága Steurer Felicia kattintása rólam a vizsgálat után, amikor még gyógyíthatónak tűnt. Istenem de szép idők is voltak!

KIÉ A VALÓSÁG KÖNYÖRTELEN KÉPE?

 

Őrli a tévé és más podcast fórumok is a társadalmi tudat számára L.Simon László főigazgató menesztésének ügyét. Az észjárás leginkább a politikai porondok előterében forog. Dúró Dóra kifejezetten szélsőség felé hajló rettegésére érdekes hevességgel ráharapott a kormányzat. Nem száz százalékban követem a pro és kontra megszólalók érveléseit, de mindeddig nem találkoztam annak taglalásával, hogy mi is az a WORLD PRESS PHOTO. Pedig ez áll a történtek középpontjában.

A World Press Photo (vagy Fotó) a világ sajtófotósainak évenkénti, világjáró seregszemléje. Megtisztelő hát, ha a magyar közönség előtt is bemutatkozik.

A fotóriportereknek a sajtó eredendő funkciója szerint nem küldetésük, hogy ideológiai szemléleteket, politikai érdekeket tolmácsoljanak. A sajtó munkásainak a társadalmi nyilvánosság virtuális terében kellene az állampolgárok véleményét (ide értve a politikai és másféle funkciók szerepvállalóinak véleményét is) közvetíteni egymás felé. Ez azonban, miként az  évenkénti világutazásokon felbukkanó sajtófotósok esetében is, nem érvényesül mindig feltétlenül. Az újságíró, miként a sajtófotós is - eredendő küldetését félreértelmezve - gyakorta szereti a saját vagy munkaadója politikai és ideológiai meglátásait becsempészni szakmai szólalásaiba. Kevés ugyan e téren az igazán szabad ember, de azért a Föld hátán rengeteg van. A fotóriporter a kínálkozó témák között,  mivel vizuálisan izgalmas esemény milliárd számra van, kénytelen szelektálni. De gondolom, így tesz a World Press főszerkesztője is, a már kiállítási lehetőségért özönlő tengernyi kínálatot fogadva.

A World Press Photo maga, mint mutatkozási fórum, úgyszintén magán hordani látszik a holland égisz alatt tevékenykedő főszerkesztőség saját vagy innen-onnan sugallt ideológiai preferenciáit. Ráadásul, az évenkénti valóságkép hihetetlenül szerteágazó, így a termést szerkesztői szemmel elkerülhetetlenül rostálni kell.

Mégis: A sajtófotó évenkénti, világot átfogó seregszemléjén lehetőséghez jutott legjobbak munkái, függetlenül a politikai és más színezetektől, áldozatos elhivatottságról és magas mesterségbeli felkészültségről tesznek tanúbizonyságot, és a világ történéseinek fotó lenyomataiban hiteles valóságképet tárnak szemünk elé, és ez egyenként és egészében is tisztelendő.

Meglátásom szerint a Nemzeti Múzeumban felbukkant új WPP összefoglaló a szelektálást tekintve kicsit összecsapott volt. De hiszen a megpatkolt régi meg az új igazság trendek mind zavarosabb összképet mutatnak. A múzeumban felvonultatott tartalom a korábbi évekhez képest most kevésnek tűnt, talán a rendelkezésre álló tér volt kevés az itt-ott nyomasztó képméretek okán. Egyes felületeket politikailag túlpumpáltnak, súlykoltnak láttam. A kitáblázott lista, ami a szerkesztői meggondolások okán kimaradt tematikát sorolta fel, elég lehangoló jelenség volt. Arra célzott talán, hogy nálunk itt és most a kiállítás befogadója is ideológiailag elfogult lehet, és némely történéseket itt és most védelmezni kell a várhatóan negatív reakciók okán.

Az időközben bevetett életkor-határ szankció is erősítette e benyomást. 

A kíváncsi nép persze az érdekes és mind elrettentőbb látványokra özönlik, hétvégén családostul. A szülő elhozza ideológiailag még romlatlan, és a képek különösebb értelmezése iránt nem is érdeklődő gyermekét, akit kormányzatunk  hirtelen az itteni nézgelődéstől is félteni kezdett.

A világ történései azonban a földi világ emberiségünket érintő történései. A fotóriporterek esztétikailag felettébb emelkedett pillanat- és állapot közvetítő munkája pedig egyfajta sajátos kincs, aminek egésze fölött bármilyen alapon csámcsogni vagy berzenkedni nem igazán helyénvaló dolog. Különösen, mert ami a világban van, az - leginkább sajnos – van, és mindannyiunkra tartozik.

Én kiírnám ilyen helyen, hogy:

Kik itt beléptek, világot átfogó közös nyomorunk fölötti csámcsogástól, miként részrehajló elvárásaitoktól is kíméljetek!

L.Simon László, aki, befogadván azt, bizonyára megismerte az idei képanyagot, és tudván, hogy a World Press Photo márkanév kulturálisan mit ér, talán megpróbálta érett embernek tekinteni a magyarokat odalentről egészen fentig…

Vagy esetleg… mit tudom én!