2018. december 31., hétfő

Boldog 0000-át?

Mini fotóesszénk az időutazás ehetetlenségéről.

Ha jobban ízlett a Tavaly, de a tavaly előtti évre is ezt mondtuk, meg az előzőekre is így tovább, akkor...

Szerencsére az időutazás ehetetlen.









































Mint mondtuk, az időutazás ehetetlen.

2018. december 22., szombat

ünnepi mini

Ünnepi mini-felvetésünk

Az irányított diszkrimináció értelmének és értékének megítélése közgondolkodásunkban felettébb kérdéses. Ahogy a minap kertünket szép kontrasztba öltöztette a hó, megpillantottam benne ideológiáktól és történelmi csalódottságoktól fertőzött, zűrös gondolkodásunk lehetőségeit.




2018. december 6., csütörtök

Lábra mentünk

B21  GALÉRIA
EGYENESEK
GÖRBÉK MEG-
NYÍLT  DEC 6
zzzzzz.....

stb.

:-)
































Na jó, gyengébbek kedviért megismétlem







(bár ami az öregebbeket illeti, nagyon is rájuk fér a fej ide-oda döntögetése.)

Mindezen túl ama vizuál-kommunikációs felismerésemről is referálni kívántam, hogy a blogtér horizontálisan nagyon beszűkült, míg vertikálisan szinte határtalan.
(csak el ne kiabáljam! :-)

2018. december 2., vasárnap

A TEACom és az Isten




Ha az úgynevezett Isten maga nincs is, időnkint erős jeleit veszi az ember, hogy Teremtő igenis létezik, s mintha figyelme embercentrikus (is) volna. Ám nem zárható ki az sem, hogy csupán arról van szó, hogy időnkint maga az omnipotens Véletlen teremtői képességhez méltókat produkál.

A nyolcvanas évek végén lehetett, hogy audiovizuális munkáimhoz megszereztem a TEAC A-3440 orsós deket. Igen magas, SIMA elemekből szerelt hifi-torony szekrényembe új polcot helyeztem, és arra állítottam a TEACot. Alsó kategóriás szalagos magnóim után, melyeket szűkös kereteim közt megvehettem vagy fesztiválokon nyertem, elképesztő élmény volt egy rézollós hangszerkesztő munkára termett magnódekkel megismerkedni. Még álmaim is teli voltak e csodálatosan kezes berendezéssel való munkálkodással.
Egy éjszaka azonban hatalmas dördülésre ébredtem, s a TEAComat pofára esve találtam a másik szobában. Először hozzá nyúlni sem mertem. A hatvan centiméter magasban lévő polc egyik tartó csapja valahogy elszabadult. Az igazán érdekes, sőt, katartikus élményt nyújtó az volt a dologban, hogy a deck fejhallgató csatlakozásában benne volt a hathármas dzsekdugó, ez továbította a padlóba a kizuhanó hatalmas test műszereit fenyegető mozgásenergiákat. Felső díszszegélyével pedig rávágódott a magnó a zongoraszék hajlított fémlábára, úgy, hogy sem a fej rész, sem az orsók felfogó tüskéi nem érték el a padlót.
A díszléc begörbült, és a dzsek foglalat pereme kicsit megtört, de ez volt minden. Elképesztő felfedezés volt, hogy a magnó működik, hibátlanul.
Ott s akkor, a visszaállt éji csöndben újravizsgáltam a Gondviselővel kapcsolatos korábbi állásfoglalásomat, s eljutottam a hit egy új, személyes magaslatára: úgy döntöttem, hogy a magyarul Isten néven fölém rendelt Valaki valóban létezik, és én most már egész hátra lévő életemen át hálával adózóm neki.
Akkori megállapításaim az eltelt idő során a bevezetőben írtakká szelídültek.
A TEAC ma is megvan, az idő, rivalizálván a teremtői jósággal, másképp bánt el vele.