2018. január 31., szerda

Kevés kreatív tűnődés után végre kimentünk ez újnak már alig mondható esztendőben az utcára, és az egyik Rákóczi úti buszmegálló terelő-karóitól elragadtatva Pesövé Ofszi azt javasolta, hogy készítsük el 360 fokos panoráma-önarcképünket. Íme az eredmény:

A busz közben elment, de majd jön másik :-)

2018. január 24., szerda

Woman és emberek



Baricz Katinak volt jelenése tegnap az Amadeus Művészeti Alapítvány kiállító termében, a Veder utcában. Ennél lököttebb utcát nem találsz Budán. Jómagam térképpel a kezemben kóvályogtam vagy negyed órán át a feltételezett jó helyen, de utcatábla sehol, házszámok se. Akkor végre arra botorkált valaki a sötétben, s mert rákiáltottam, a Veder utcában vagyunk-e vajon, rám köszönt: Vékás Magdi volt. Ő is próbált megbizonyosodni. Kerestük együtt a bizonyosságot, le-fel, mint a népmesében. Végre jött a túloldalon két alak. Adjon a jóisten szép sötétséget! Tudják-e kegyetek, milyen utcában vagyunk? Nem ez itt a kérdés, válaszolta Szél Ágnes, hanem, hogy hol ez az egész buli. Simon Csilla is bizonygatta, hogy ő sem a hétfejű sárkánnyal remél itt összefutni. Na, akkor kerestünk tovább együtt, most már négyen abban a bolond, házszámtalan, névtáblátlan Veder utcában.
Egy távoli, kiszűrődő fényben végül megtaláltuk. Volt ott már vagy száz kabát egymás hegyén-hátán a pár tucatra méretezett Kleiderbügel tetejében, s javában zajlott a szeretet-ige hirdetése. Megnyitó megnyitót ért aztán.
Na persze, voltak képek is, 12 kezdetben bariczi szöveglepedőbe burkolózó, élet nagyságú apostol, később, a hangulat tetőfokán már leplezetlenül, aktban még hozzá, és mert fotográfia a hívószó, mindahányuk a legkülönfélébb kamerákkal volt fügefalevelesítve. Tizenkét Fonyódra, Baricz kertjébe csalt ifjabb, vénebb fiú, sokunk tisztelt ismerősei.
De mi az ő jelenésük a bariczi jelenéshez képest! Lármás, vidám gyümölcs, szerelmesülten csüngve Leonardó örökké termő ágain. A Los Gringos együttes boldogító latin-amerikai zenéje ölelte körbe a megjelent sokaságot. Színes ajándék leporellók röpködtek köröttünk. Jóféle vörösbor keringőzött a poharakban.
Hogy mi volna a helyes terminológiai megnevezése ennek a bariczi örömbulinak, még gondolkodom, de lehet, hogy az: örömbuli.

Vacak, Samsung mobillal kattintott kép, GÖELEVEN forog a sírjában

2018. január 22., hétfő

Festék mint vélemény?





Országváltó, rendszerváltó, festékkel pancsoló!

Mind, ki ellen lázadsz, lázadt bizton vagy talán-talán maga is, csak aztán, hogy a vezérlő művek közelébe jutott, rájött, hogy van itt egy bonyolult társadalmi érdekmechanika, minek emberi szabadságunkat, társadalmi berendezkedésünk eszméit és ésszerűségeit korlátozó szükségszerűségei feloldhatatlanok. E mechanika tehetetlensége és örökös deformálódása (önérdekű belepiszkálások, érdekütközések okán például) megkerülhetetlen, és ha ránk száll az ezekből következő felelősség, az előbb-utóbb bölcs vagy cinikus konzekvenciákhoz vezet.
Rád is ez vár, ha uralmad alá rombolni igyekszel mind ama nem tetszőt, ami ellenedre éppen adva van.

2018. január 18., csütörtök

Búcsú Fenyőfától

2018. január 17-ig őriztük életem legszebb fenyőfájának méltóságát. Na de hát ki vagyok én! Jött az ukáz, hogy most aztán egyetlen tűje se maradjon!

Vinnem kellett az utcára a számkivetettek közé. Ahogy kötöztem roppant szárnyait, rádöbbentem, hogy ennek a hőn szeretett fának gőze sincs rólam. Pedig én aztán, D-Vektor, hogy repestem érte! Még Pesövé Ofszi is visszatartotta a csipkelődéseit.


Mégis, ahol ért ott szúrt, utolsó erejéig küzdött önmagáért.








De én már tudtam: nincs mese. Így megy ez: életünk volt, nincs. Az csak jelenség.

ÉLET van, az pedig megy tovább.
























2018. január 1., hétfő