2020. július 9., csütörtök

Képregriport

2020 június 29. este fél hét tájban
Budapesten, a Benczúr utcában



















A szemtanú szerint
csak egyetlen
széllökés volt.

































Ja vagy úgy, az alapok!
Nagyon emlékeztet valamire...
Már meg is van.
Én is milyen magasan hordom még lombkoronámat, csattogtatom a fogaimat ennyi évesen.
Közben meg... talán... a gyökerek már...

Persze, mint mondják, embere válogatja.
Íme egy óvatos duhaj:


2020. július 2., csütörtök

Emberkozmosz

Annyi szünet után ma, 2020 július 1-én megjelent a hosszú karanténba zártságnak némi értelmet adó könyvem, az EMBERKOZMOSZ. Egyelőre csak igen alacsony példányszámú próbanyomtatásban. A fotót a múzeumkerti könyvbemutató alkalmával Hajdú Gabriella készítette. E témában további fejlemények várhatóak - ha a Teremtő is úgy akarja :-)


2020. május 21., csütörtök

2020. május 9., szombat

Szülinap

Ma van Kiss Tünde szülinapja. Nem áruljuk el, hanyadik. Azt azonban muszáj elpanaszolnunk, hogy a fránya Covid19 miatt kútba esett legszebb ajándékunk, hogy ma elvisszük őt egy világkörüli ingyen villamos utazásra.
                                                                      D-Vektor és Pesövé Ofszi



2020. május 8., péntek

2020. április 27., hétfő

Bedobás



Nem rég a Fortepanhoz került Gábor Viktor egykori barátom fotó hagyatéka. Ebből az alkalomból megjelent az index.hu hírportálon egy összeállítás, elsősorban Gábor Viktor fotóiból az én privát hagyományom, a BEDOBÁS történéseiből.
ajánlom rövid kikapcsolódásul   -   Dozvald János/D-Vektor/ Pesövé Ofszi


https://index.hu/fortepan/2020/04/26/a_bedobas_mint_privat_hagyomany/

2020. április 20., hétfő

D-Vektor karantén napfürdőt vesz

Itt volt az ideje!
Az egyetlen vírusmentes hely a tetőablakon kívül kínálkozik


A felvételt Pesövé Ofszi készítette, aki minden animációs erejét bevetve éppen mutatja D-Vektornak, hogy a karjait jó irányba tarja, csak a súlyzókat elfelejtette felvinni.

2020. április 19., vasárnap

Csak nem szemléletváltás?

Lazítani törekszenek világszerte a karantén szigoróságon.
NOCSAK!


Érték-e még a természetes, azaz, a születéssel szerzett fizikai adottságaink szépsége?
Felülírhat-e ez a külsőség bármiféle belső szépséget?
Oszthatatlan egy-e még az emberi méltóság?
?
De kérdezzünk tovább:

Felülírhatja-e társadalmi érték dolgában a bárminemű, külső vagy belső emberi szépség a közhasznúságot?
Mi köze ma, van-e köze még a 21. századi embernek az ú.n. természetes jogaihoz?
Létezik-e még a felelős cselekvés elsőbbsége a felelőtlen dumálással szemben?
Mi köze az ember szóhasználatában folyvást felbukkanó "természetesen" szónak a természethez, vagy akár csak az ebből származtatni kívánt "evidenshez"? Vajon nem csupán ismeretlen, meg nem konstruált érvek placeholdere, kiváltó szava ez, vagy még annyi sem, hanem csupán szófordulati töltelékszó, ami az értelmes akarás lendítőszavaként épp úgy szolgál, mint a sunyi hátsóérdekek oktrojálásának fárasztószavaként?

Fejre áll-e járványok idején a társadalmunkban kialakult magától értetődések kánonja?
Társadalomban, ugyebár, tudati konszenzusok, felsőbb észszerűségek kontrollálnak bennünket. És ha ez így van, akkor a humanitárius és gazdasági katasztrófát le lehet győzni (felsőbb) szemléletváltással is!

Humán gondolataikkal szinte észrevétlenül sodródtak az ATV szombati civil krízis-beszélgetői e lehetőség felé.
Elegendő a kormányzat fáradozása vagy kevés? Helyes irányba hatnak az erőfeszítések? Nem a társadalom u.n. felsőbb érdekeit, a társadalmi élettér egészének működőképességét és fennmaradását kell-e képviselnie a hatalmi- és még inkább a köz-gondolkodásnak?
Szavaik hátteréből a figyelmes nézőnek előkínálja magát egy, a magát demokratikusnak gondoló társadalmi tudat mélyén lappangó utilitárius elv.
Mert miféle értékrend az, hogy a társadalmi tudat az egyéni élet feltétel nélküli védelmében hajlandó megbénítani a gazdasági és társadalmi létfeltételek mechanizmusait?
Társadalomtudati logikával most észbe kellene kapni, s be kellene áldozni mindent, ami/aki a felsőbb - és egyben jövő-érdekű - prosperitás képességét gyengíti. Az élet a maga esszenciális értelmében majd úgyis megy tovább.
A társadalom hadra fogható erőit nem inkább a társadalom akadozó működési mechanizmusainak fenntartására kell tartalékolni?
Politikusi ésszel könnyű kilyukadni oda, mi szerint hagyni kell, hogy a népesség átfertőződjön, s így szelektálódjon természetes, biológiai életerő alapon. Vagyis, krízis időkben természetes, azaz, biológiai elhullás alapú humán politikát kéne folytatni talán.
Az erős léterejével szolgálja a társadalmi mechanizmusokat, mindenek előtt az akadozó gazdaságot, ne pedig, hagyva azt, a gyengék, sőt, a már haszontalanok megmentésén fáradozzon!
A humanitárius kirakatunk már úgy-ahogy mutatós: ott az új krízis kórház, a rengeteg lélegeztető gép, a milliónyi szájmaszk, meg fertőtlenítőszer.
Nem volna okosabb lazítanunk az izoláltságon?
Mintha ilyen gondolatok készülnének előkavarodni valahonnan, hogy belopják magukat a civil fejekbe.

De ha így, akkor mi lesz itt megint hamarosan - a bulinegyedben?
Oly békés most az utcakép, most, hogy önkormányzati elöljáróink az üzleti világ törtetőivel való permanens bratyizás helyett karantén elrendelésére kényszerültek. Oly kedvesek, oly reményt keltőek ismét az éjszakák az alkohollal, droggal bebaszottak bömbölése, a visítva nyihorászók reggel fél hatig áradó környezetszennye nélkül.
Hm... Mi volna jobb?
Helyesbítek:
Kinek mi volna jobb?

2020. április 14., kedd

Nanoszenzáció!

      Tudósaink (magyarok naná, hát persze!) szenzációsan felfedezték, hogy a Covid19 vírusnak van ízlése, még hozzá igen sajátos ízlése van! A koronavírus a tüskéit a Tejút perdületével azonos irányba fésüli! (lásd a tudósaink által készített nano fotót!)
Tehát, ha mi fejlett nanotechnikánkkal lehatolunk a vírus nagyságrendjéig, és a mi nanofésűnkkel átfésüljük valamelyik kiválasztott vírus tüskéit az ellenkező irányba, akkor az a vírus annyira elszégyelli magát a többiek előtt, hogy abba azonnal beledöglik. Így haladhatunk aztán a mi pusztán e célra kifejlesztett számítógépes vírusunkkal vírusról vírusra.
A technika dolgozik, miközben mi a tavaszi verőfényben karanteánkat iszogatjuk.
Vigyázat! Az utolsó nem döglik meg, mert neki már nem lesz ki előtt elszégyellnie magát, de nyugi is egyben, mert tudósaink nem ismernek pardont, fáradhatatlanul fertőtlenítenek és agyalnak tovább!