2020. szeptember 28., hétfő

2020. szeptember 16., szerda

Nonverbális szájkommunikáció

 

 


 A szájnak szerteágazóak a metakommunikációs lehetőségei. Ha az olvasónak úgy tetszik, gondoljon mindjárt a csókra. Ez természetes. Na de a nonverbális szájhang bizonyos fajtái még ennél is érzékibb közlő jelleggel bírnak. Ne ragadjunk le a verbális közelítést elhessentő szelíd kacagásnál vagy az istenadta tehetségnek falszomszédokat is elbűvölő fürdőszobai trallalázásainál!

Sokféleségében érdekesebb terület a dominánsan egyáltalán nem pozitív érzelmi szájkommunikáció. Itt van például a senki másra nem tartozó belső indulatok artikulálatlan kihangosítása, mindenek előtt megkönnyebbülés, de akár egyben az "akinek nem tetszik, dögöljön meg!" féle társadalmi-tudat-építés céljából.

Vegyük rögtön a tajt részeg embert! Ne azt, akinek déltájban már fatörzsre tekeredett horkolássá csitul a városi serénykedések zajából alig kihalló reggeli kornyikálása, hanem azt, akinek mitakarása és hová tartása megfeneklik egy pirkadat előtti órában valahol a számos bulinegyed valamelyik utcájában, és a feltornyosult zűrzavar okán folyvást szájon át kívánja üríteni az agyát. Ez első látszatra önmegvallás, de egyben bemelegítés holmi üdvvel kecsegtető szájkommunikációhoz.

A magát q.v@jól érezni vágyó emberállat, különösen, ha buliközösségben, sokadmagával sodródott bele a tajt részegségbe, olyan csatlakozásra szólító szájhangokkal próbálja összetartani a csapatot, mint a kurva vicceset mondás az összes többieknek fogható hangerővel, vagy a nótázásra hajazó felsőbb végzettség nélküli óbégatás, aztán a pillanatnyi sérülékenységre valló számonkérő bömbölés, a vélt közeledésre adott hárítás értékű világgá visongás.

A tajt részeg ember ilyesmikkel - visszaszájból - mindjárt provokálni is igyekszik a környezetben feltételezhető, hálószobájukban rejtező, vastag falak védelmébe menekült egyéb személyeket, akik, ugye, elvetemülten alszanak, s részükről mindenki más le van szarva; na és különösen undorítóakat álmodnak holmi méltósághoz való joguk biztos tudatában fürdő emberállatokról.

A társadalom, a közrend őrei, s az őket kibocsátó akadémia mintha nem volnának felkészülve az így előálló helyzetek lakossági panaszoktól ösztökélt értelmezésére. A történéseket a leghalványabb tehát nélkül szemlélik, már ha éppen belebotlanak.

Az auditív környezeti szennyezés pszichés értelmezésével, mérésével és hárításával a társadalmi környezet tisztaságáért felelősök folyvást adósaink maradnak. ("Mi reggel mindent tüzetesen felmosunk, de még egyetlen eldobált, mocskos hanggal nem találkoztunk.") Kétségtelen, a hallótér igen bonyolult közösségi összetevő, szennyezése pedig egy idő után elillan, még ha irreverzibilis fejleményekhez, kilátástalansághoz vezet is.

Ki gondolná, hogy az elviselhetetlen hangi környezetszennyezés az első megtorlatlan éjszakai rikkantással kezdődik. A magukat spontán jól érezni akaróknak (gyorsan észrevették, hogy itt mindent lehet) egymást igazoló ezrekké dagadására már késő reagálni. Késő hajdani precedensekre hivatkozni, ha lettek volna valaha is ilyen csődbe ment hatósági kísérletek. A Hatóság szerepjátékosai pedig tök tudatlanul és tanácstalanul lapítanak intézményiségük hátterében.

Feltérképezetlen a kulturálisan üdvös, illetve a csak még éppen elfogadott és már elfogadhatatlan hangi kommunikáció határvidéke. Nem csak decibelekről van szó. Helyes esetben paraméterezendő volna a szájhang kibocsátás értéktelenségi együtthatója is, hogy a rend őre bizton megállapíthassa, még ha a tajt részeg csupán figyelmet követel magának, ki lépi át a minden társadalmilag hasznos hozamnélküliség kultúrpolitikailag gazos határát.

Tudományosan feltérképezetlen a szájhang kibocsátás, egyáltalán a bármi eszközzel való hangkeltés tudatos célra irányultságának, a pillanatnyi gonoszságnak megállapíthatósága és mérése. Márpedig az ordibálás artikulálatlansága mint metakommunikációs gesztus a legtöbb esetben nyilván magában hordoz úgynevezett anonim, de címzett irányultságot (Pl.: "Kurva anyját mindenkinek, aki ilyenkor nem iszik, aki alantas, gyáva lapítással szeretné jobban érezni magát mint én!")

Fel nem tárt szociológiai terület az értékes éjszakai hangkeltések megkülönböztethetősége a kifelé egyetemes, de befelé süket idegenforgalmunkat már szándékosan dehonesztáló hangkibocsátásoktól.

Messze lemaradva kullog a hangszigetelés, egyáltalán a kommunikációs hangártalmak fékezésének tudománya is. Váltig nem büntethető a frekvenciális zenei harmónia brumm-csontvázasítása.

A rendfenntartók nem hibáztathatóak. Efféle viszonylatok feltérképezése, mint a pszichés hangártalom mérhetősége, ismeretlen terület. A puszta csitításra öngerjedő, a rendőri intézkedésre még annál is agresszívabbá váló ordítozás, mint problematika valószínűleg leginkább a pszichológusok területét érinti. Belőlük viszont egy sincs a hatósági probléma-kezelők kötelékében.

A tajt részegség lelki attitűdjének jól beazonosítható fennforgása mellett vizsgálandók volnának a tajt részeg, de még tétova ember passzív bátorításának esetei is. ("Á, nem, mi nem rendőrség... mi csak itt állunk. Mi nem tehetünk semmit, csak még van hátra egy óra a szolgálatból.")

Nincs elhelyezve a kihágási palettákon (nincsenek is paletták), hogy éjféltől számítva hánykor mivel büntetendő a már fentebb említett éjszakai vidám kurjongatás, mint belsőnek szóló örömforrás és üdítő szabadságélmény, és mivel a többiek bosszantására útnak eresztett, kötözködésnek megágyazó torkaszakadtázás. Mint külön kihágási tétel, teljesen ismeretlen a hatóságok előtt a bebaszottság maximális jelszintjével való űberállati kérkedés, valamint épp így a csend szájhangok általi meggyalázása feletti féktelen öröm.

Nincs kidolgozott módszer arra, hogy örömből ürömbe lehessen fordítani a kollektív szájhangi környezetszennyezésből mámorosan kiemelkedni akarást. Nincs módszer az agyi mitakarásukból kizökkent, egy helyben órákra lecövekelt hangi ámokfutók alapvető jogaikat tiszteletben tartó, de könyörtelen tovakergetésére.

Maradna a közvetlenül sértettek eszközeként a lelocsolás, a lepi... ja az nem szájjal megy, a szájkommunikációs köpködés, és esetleg a túlbömbölés, de az csak olaj a tűzre, és fel kell hozzá kelni, még tán fel is öltözni, miközben állítólag ott a sok állig felöltözött rendőr - valahol.

2020. szeptember 1., kedd

COVID CORSZAC

 Bátraké a terep. Nagyfelszereltségű modell fotózás árkádunk alatt a Covid 19 nyár utolsó napján.



:-)


2020. augusztus 29., szombat

A MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJA

2003 óta minden évben  augusztus 29-én van ez a nap, a MAFOSz kezdeményezésének köszönhetően.

Arról, hogy pontosabban mit ünnepelünk ezen a napon, sokféle tömör fogalmazás kering a világhálón. Leginkább megállapodottnak tűnik, hogy ezen a napon ünnepeljük a magyar fotókulturális nemzeti örökség és a kortárs fotóművészet értékeit. Hát, igen! Micsoda gyönyörű, kultúrpolitikailag is szalonképes nagy szavak ezek. 

A fotográfia azonban - a magyar is -  jóval több ennél. Fotográfia = ember és fényképet rögzíteni képes gép kezdettől szerteágazó értelmű találkozása. A fényképezőgép a camera obscurális képalkotás természete okán, a hajdani nyilvánvalóság közvetítése által olyan mágikus tulajdonsággal bír, aminek pszichés átéléséhez művészi közvetítés nélkül is hozzáférhetünk. A fotografálás legegyszerűbb ilyen képességű "terméke" az akármíly csekély távlatú múltból ránk maradt fénykép. A múlt képződése pedig szakadatlan, és itt van még nekünk a jövő is!

Ma már mind több olyan szemléleti szegmens és képalkotási eljárás létezik, amihez a fotografált fénykép szolgál kiindulásul, de a pszichés élményt vagy a fontosságtudatot lényegében azok a manipulációk váltják ki, melyeket a játékos, folyvást újat kereső alkotó képzelet tesz a fényképhez, vagy kanyarít a fotografálás társadalmi jelensége köré. A digitális fényképező technika ma már magát a kattintást és az optika "nézését" is oly mértékben manipulálni képes, hogy kezdünk elfeledkezni, de egyáltalán, talán nem is tudunk azokról az időkről, amikor a fotografálás, a fényképezés csak igen kevesek hivatása és életre szóló, szenvedélyes áldozatvállalás volt. A fotografálás ma a vizuális értékteremtés legdemokratikusabb csodája, azzal együtt, hogy jogod van nem fényképezni, tengernyi sz@.t nem csinálni. :-)

E napot köszöntő, fotográfia alapú digitális képemmel egyben  eddigi életem legkedvesebb fotografáló társára, a minden helyzetben bátran, vonakodás nélkül helytálló GÖELEVENRE emlékezem, aki zárszerkezetét jó pár éve már örökre becsukta.


 

2020. augusztus 26., szerda

A Nagy Pop Csapatról

Urbán Tamásnak, az Ifjúsági Magazin (röviden csak IM) örökké kalandszomjas fotóriporterének ötletéből készült az 1978. októberi szám IM Album "rovatába" egy képösszeállítás az akkor legjelesebb magyar pop és beat zenészekről, s a csapat közepén, mint Csapatkapitány, sorsuk és sikereik egyik legfontosabb allergikus pontjaként a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat volt könnyűzenei menedzsere, Erdős Péter trónolt.

Erdős Péter a saját minősítése szerinti cezaromán habitusával hosszan uralta a könnyűzenei hanglemez-karrier lehetősségeit. Ismert mindenkit, hódolt előtte és szenvedett tőle vagy dédelgetve volt általa a könnyűzenei énekesek és zenészek teljes palettája. Azt fürkészte legjobb eltökéltséggel, kiből lehet vagy volna érdemes menedzseléssel sztárt csinálni, vagy hogy kivel milyen a viszonya, s kit milyen jellemvonás okán képtelen megszeretni.

Az IM ötlet sava-borsa az volt, hogy Erdős Pétert meghívták a szerkesztőségbe, és videóra vették spontán jellemábrázoló és viszonyulásait felfedő szavait, amint arcról arcra végighaladt a "nagy csapat" két oldalas tablóján.

Ezt a színes emberábrázolást, a hajdani popzenei világban kortársi járatossággal bírók számára alighanem igen élvezetes szövegelést mutatom be most, ezúttal rövidített formában, már csak azért is, mert magam is az Ifjúsági Magazin újságírója voltam ím már több mint ötven évvel ezelőtt, s mint annyi más kollégám, a rendkívül népszerű lap életébe történt elviselhetetlenül otromba politikai beavatkozásoktól megundorodva 1970 nyarán én is elhagytam a szerkesztőséget, és mert sosem voltam jó kapcsolatépítő, és így nem kapkodtak utánam más szerkesztőségek, belevágtam - lesz, ami lesz - az akkor keserves kenyérnek mondható, és kis próba-megszakításoktól eltekintve számomra igazából soha véget nem érő szabadúszásba.

A videó felvétel alapján köznyelvi fegyelemmel legépelt szöveg itt most érzékelteti azt az ízes, avrisztokvratikus vraccsolást, ahogy a nagy menedzser beszélt.

- Péter! Nézd meg a Nagy Csapatról készült posztert! Ha most készülne egy ilyesfajta pop-rock válogatott, most is megilletne téged a szövetségi kapitány cím?

- Sajnos, azt kell mondanom, hogy igen, ...Wilpevrt és Bovros más-más módon két tehetséges embevr, de talán még fuvrcsább lenne, ha ő közülük valamelyik ülne középen, mint amilyen fuvrcsa az, hogy még mindig én ülök. Nagyon szevretem őket.

- Ezek a muzsikusok, előadók és zenekari tagok számodra ellenfelek, ellenségek, vagy...?

- Jaj, nem! Én nagyon szevretem őket. Te, ez nagyon fontos kévrdés.

- Tehát csupa barát...

- Nem bavrát! Egyoldalú ez a szevretet, ...Som Lajos: nagyon sokat támogattam, ő ezt tudja. Majdhogynem bavrát.

Kavesz: talán a leginkább képviseli a józan észt az életben,  ..ma is nagyon jóban vagyunk, csak... nincs közös ügyünk. Ő lenne az én embevrem, ahogy sose volt az VRózsi. Ő a legnagyobb tehetség a magyavr pop életben. De nagyon távol áll tőlem. Sajnálaton kívül mást nem évrzek iránta. Utálom az alkoholistákat. Nem félek tőle, utálom.

Benkő: hát egy igazi nagy máchevr. Kifejezetten szevretem, azt nem tudom, hogy ő szevret-e engem. Ő annyira évrdek-motivált, jó évrtelemben, hogy nem lehet az évrzelmeiről semmit tudni. Pál Éva ez, a következő...

- Inkább Katona Klári...

- Ez Katona Klávri? A Katona Klávrival nem vagyok jó viszonyban, de soha nem nyilatkozik ellenem. Végül is, én vittem ki a Yamaha-fesztiválvra.

Kóbovr, azt hiszem nagyon gyanakvó, a tekintetben, hogy én kevresztezem az ő évrdekeit. Egy időben kevreszteztem is. Nekik talán, az Omegának még ávrtottam is. Azzal, hogy nagyon elfogultan támogattam Szövrényiéket és Konczot. És vráadásul, nem szevretem a színpadon a nagy fényt, a nagy vrumlit. Úgy hogy az omegások valószínűleg vrossz szívvel gondolnak vrám.

Bródi Jancsi: hát ő egy egyenvrangú évrtelmiségi embevr, ennek összes előnyével és hátvrányával. Amikovr én gondolok valamit, akkovr ő is gondol valamit, mindig mást. ... Ki ez, aki, a Bvródi és a Pici között áll?

- Zalatnai Sarolta.

- Hát ő nagyon csúnyán ívrt vrólam a könyvében. A Kovács Kati – Koncz – Zalatnai  hávrmasból ő volt a legnépszerűbb, és az ő lemezeit soha nem lehetett eladni. Ő elfecsévelte a hihetetlen népszevrűségét. Most talán egy másik szakmában, amit ne minősítsünk, kiaknázza ezt a népszevrűséget,...

Pici. Épp hogy köszönő viszonyban vagyunk évek óta. Hát ugye, két cezavromániás embevrnek nehéz együtt dolgozni.  ...Ugye nem kell mondanom, hogy a Pvresszert  minden novmális ember a szakma egyik legtehetségesebb embevrének tavrtja.

- Balázs Fecó.

- Balázs Fecó: egész az utóbbi időkig nagyon jóban voltunk, a közelmúltban azonban ez a bavrátság megszakadt, egy jellegzetes magyavr linkség következtében. Hozott egy amevrikait, és azt mondta nekem, hogy ez az amevrikai a saját pénzén ki akavrja őt adni Amevrikában. Az amevrikainak pedig azt mondta, hogy az én pénzemen. Aztán azt mondta, hogy ő majd tisztázza, pevrsze, hogy az amevrikai pénzén,... és majd másnap hív telefonon. És ezután két hónap múlva találkoztunk. ... Ez ki lehet? Segíts!

- Révész Sándor – Révész Lajos egymás mellett.

- Ez a Vrévész? A Vrévésszel, azt hiszem, kölcsönösen becsüljük egymást. Ma is boldogan vállalnám, hogy egy nagylemezt csinálok neki, és sikevvre viszem, pevrsze anélkül a buddhista hülyeség nélkül, amivel mindig leönti azt, amit csinál...

- Nagy Kati, Fábián Éva.

- Nagy Kati, az biztos nagyon gyűlöl, csak nincs módja ezt működtetni, mevrt senki nem kévrdezi meg. Nagyon gyűlöl. Hát, valami joggal. Amikor engem a Bovrs elindított, hogy kevressek a kőkemény, őszinte vrock mellé egy altevrnatívát, akkor két jelöltem volt, a Kati és a kevrek pevrec meg a Neoton.... a végén a Neotont választottam.

- Kovács Kati és Szűcs Jutka.

- A Kovács Kati az egyetlen az egész szakmában, akivel kapcsolatban lelkiismevret fuvrdalásom lenne, ha lelkiismeret fuvrdalással élnék és dolgoznék. Kovács Kati ugyanis egy nehezen összefévrhető, ivrányíthatatlan született tehetség. Majdnem azt mondhatnám, hogy zseni. Minden evrőfeszítésünkkel világsztávrt kellett volna belőle csinálni. Pevrsze ...nekünk erre még nem voltak eszközeinek, meg tudásunk se. Ma egy Kovács Katit, egy fiatal Kovács Katit nagyon meg tudnánk csinálni.

Szűcs Jutka. Az én sztávrom volt, ha egyáltalán ilyen létezik. Valamelyik pesti színházban két új avrc tűnt fel, Csevrháti Zsuzsa és Szűcs Judit. A Hanglemezgyávrtó Vállalat egész vezévrkava Csevrhátivra esküdött... én voltam egyedül, aki egy láda pezsgővel lefogadtam, hogy a Csevrhátiból semmi nem lesz. A Csevrháti ellenszenves volt, úgy viselkedett a színpadon mint egy vonósnégyes. A Szűcs Jutka... Nem volt vreklámfőnöke, elmondta, hogy anyukája vavvrja a vruháját. Milyen vrossz vruha volt! De olyan vrossz ruha, amilyet az embevrek szevretnek.

- Koncz Zsuzsa

- Koncz Zsuzsa az én elsőszámú favovritom volt. Voltak olyan évek, amikor napi 12 óvrai munkából négy-ötöt Koncz Zsuzsa sikevrére fovrdítottam.

- Bergendi.

- Hát a Bevrgendi Pista biztos nagyon nem szevret. Hú, nagyon nem! Egy alapvető bajom volt mindig Bevrgendivel. Bevrgendi Úvr heti egyszevr bejött hozzám, nyomta-nyomta, és a szó legszovrosabb évrtelmében soha nem évrtettem, hogy mit mond. Na, így nem jön létvre jó kapcsolat.

A Zovrán, az egy nagyon klassz embevr, nagyon. Az egy igazi figuvra ebben a magyavr pop életben.

- Szörényi Levente

- Leventét hihetetlenül tehetséges embevrnek tavrtom. Az én Koncz Zsuzsa-pávtiságom őt egy kicsit mindig távol tavrtotta tőlem. Nagyon nagy vrésze volt Koncz Zsuzsa sikevrében, közben pedig egy kicsit féltékeny volt evvre a sikevvre, nem is kicsit – miévrt vagyok ilyen diplomatikus? - nagyon féltékeny volt.

 

 

2020. augusztus 21., péntek

A troll élete

 

Mondják a rosszmájúak: valahol mindenki troll. Hát a fenét! Bár nem olyan időket élünk, akad még pár nyúl is a trollpiacon. Mind kevesebb, miközben mind több a gonosztroll. Igaz, közülük egyesek feltűnőbbek, mint mások. Van, ki hangosan trollkodácsol, s van, ki csak szótlanul trolltyog. Ez utóbbi figurák zömét, mivel trollkodásuk nem lépi át a társadalmi hatásküszöböt, a proper vagy mezei trollok csoportjába is szokták sorolni, és igazából nem is tudunk róluk. A társadalmi hatásukat tekintve feltűnőnek mondható szájaló trollok között is rangsor állítható, csúcsán a verbálisan jól kifejlődött avagy ádáz acsartrollal.

A trollkodás ősi alapfegyvere a trollantás volt, ami tulajdonképpen egy személyre sosem adresszált, ártatlan gesztusként a füllentésből fejlődött ki. A modern troll többre vágyik, közéleti ember kíván lenni, aki nem trollseprűvel, hanem vitrio-trollosan ártó jelzőkkel próbálja szavatolni a közélet és a szólalás neki csakis ostoba fórumainak tisztaságát. Sosem fekete-fehéren mondja meg jobbító véleményét, hanem fekete-feketén. Népboldogítás szempontjából a troll a Pánik et Circenses legfontosabb szájfigurája.

A mi trollunk, akit szeretnénk röviden bemutatni, kis faluban született Trollna megyében, s bátran mondhatjuk, az anyatejjel szívta magába az alapokat, mert anyja szoptatás közben fennhangon trollalázott, hogy enyhüljön ettől a kis trollfalánk harapása. 

Anyai nagyapja volt a hajlam nyilvánvaló forrása, akinek soha semmi sem volt jó. Ifjú korától ő volt a falu közrettegésben álló megmondó embere. Később, amikor már vezető megmondó volt a faluban, ha ebéd után ledőlt kicsit trollpihével töltött párnájára, szunyókálás helyett azon tűnődött folyvást, hogyan tudná megkeseríteni a falu nálánál gonoszabb embereinek életét. Amúgy trollforgató ember lévén, gyakran jelentek meg vitriolos kritikái a Trollna Megyei Mivanmában, úgyhogy megye-szerte ismerte mindenki. Miután végül mégis csak elkergették, a családjával együtt felkerült Budapestre, és állítólag trollaboráns is volt a Kádár időkben.

Unokája hamar megcsillantotta kiváló adottságait. Kedvenc elemi iskolai tantárgyából, a trollbamondásból mindig színötös volt. Igazságösztöne kétség nélkül megmutatkozott az iskolaszüneti napokon. Még csak hét éves volt, de vasárnaponként felmászott a falu legmagasabb nyárfájára, mert a diszkriminált, hátrányos helyzetű énekes madarakkal kívánt együtt dalolni, például a varjakkal.

A troll, mint már fentebb pedzettük, egyaránt lehet magának való vagy közéleti ember. Míg amaz odújából gyáván egyet-egyet trollant vagy csak hamis trollúziókat kerget, emez, miként a mi trollunk is, bátran és szellemesen trolldossa a közélet neki nem tetsző figuráit. A színesen szájaló troll, mindegy, hogy melyik társadalmi rétegből érkezett, hamar felkapott szereplője lesz a médiának. Mindegy, hogy trollibusz ajtóstól ront a tévé székházba, vagy Trolls Royce-szal érkezik, isszák ármányos szavait.

A mi trollunk sem adott sokat az etikettre és illemre. Hímezetlen hajtókájú trollmányban állított be a nemzeti bálba, ami igen nagy sértés, de ő azt le se trollta. Próbált folyvást kitrollni, akivel csak lehetett. Trollisszimusz-on-line-lininek is csúfolták parlamenti berkekben. A politikusok rettegtek tőle, mert a legkisebb baklövésért a sárga földig letrollta őket. Az ellenzék, de a törvénykező oldal is szerette volna kiirtani a közéletből, de nem lehetett, egyrészt mert mindkét oldal magáénak vallotta a demokrácia értékeit, így a szólásszabadságot, másrészt, mert trollunkat nem lehetett megfélemlíteni: vörös szóposztót szőve trolleádorként vetette magát a viadalba, akár a pártvezérek legnagyobbika elébe is.

Bár a jó troll egyetlen tévé-showban képes szellemileg levadászni a politikai vagy a celebikus közélet összes kiváltságos bohócát, azoknak annyi minden más mellett ez is a képükre fér, és így a társadalom építés iránt tehetetlen nép, ki trollunk szellemességein oly jókat kacarászik, röhécsel, észre sem veszi, hogy végül - jobb személyi kínálat nem lévén - kénytelen mindig ezeket a levadászott, csapzott figurákat betolni a rivaldafénybe és a hatalmi szerepekbe.

Trollunk járatta tehát a száját, trollnokolt ahol csak lehetett, kaján hívei a fontos youtube fórumokra is bedugták. Ott trollbékolt óraszámra, dicséretesen és hiába, hiszen nem mondható, hogy anyagilag sokra vitte volna, bár kétségtelen, szellemileg szépen megtrollasodott a múló évek során. Troll guruvá lett a tejfeles szájú netre kattant trollfiókák szemében.

Ám az idő a legharcedzettebb trolleádorral is elbánik. A legfelpaprikázottabb trollnak is elmúlik ideje, új trollok jönnek más trollamokkal, új média-fegyverek bevetésével. A régi trollnak a fényes színpadokról húznia kell a csíkot trollastól batyustroll. Hangja mind fojtottabban hallik a közéleti média és divat süllyesztőjének mélyéről. Hogy miként érkezik el a trollover, az már senkit nem érdekel. Mindig csak az új troll az érdekes.

A Teremtő, látván, hogy trollunkat sem az új és új cirkuszra szomjas nép, sem az elit nem eteti többé, egyetlen trollvonással törölte őt az evolúció új irányvételéhez nélkülözhetetlen strukturális rombolók, mint jótékony kártevők lajstromáról. Csupán az a szellemi szárnyaiból kihulott, ázott trollcsomó maradt utána, amit aztán elfújt az új idők szele.

Igen, épp ott voltunk. Nesztek a fotó!

 

2020. augusztus 17., hétfő

Szebeni Andrásra emlékezünk

  

A WellPress könyvkiadó megkereste Szebeni Andrást még a kilencvenes évek végén, hogy az új évezredet köszöntő reprezentatív Bécs-Budapest fotóalbumukhoz a Bécset bemutató felvételeket ő készítse el. Szebeninek tetszett a feladat, sokszor kiutazott Bécsbe, és kiváló fotókat készített a város történeti értékeiről és emberi forgatagáról. Fejébe vette eközben, hogy készít egy madártávlati felvételt a kék Duna bécsi hídjairól. A környező hegyekben remélte megtalálni azt a pontot, ahonnan rálátás nyílik, de senki sem tudta, van-e, s ha igen, hol lehet ilyen. Ám ő nem szeretett meghátrálni. Kezdte sorra járni a külső városrészek kocsmáit, és egyszer aztán belebotlott három szomját oltó kéményseprőbe. 


 Hosszas közös iszogatásba merült velük, s alighanem megkedvelték, mert kérdezősködésére egyikük pontosan leírta neki az útvonalat ahhoz a talán egyetlen magasan fekvő erdőnyíláshoz, ahonnan a Duna egészére rálátás nyílik. Szebeni András pedig átvágta magát az erdőn, és mint a kép is mutatja, megtalálta azt a mesés látványt kínáló helyet.


Az epizódot ő mesélte el nekem, amikor bécsi fotóiból készült és az album ünnepélyes bemutatásakor vetítésre került interaktív audiovizuális játékon dolgoztunk.

2020. július 18., szombat

Nyári borítás


 Világotok dőlt össze bennem.
Ma reggel a hozzám közel élő Kiss Tünde hangos lamentációba kezdett, mert már többen is áskálódtak nála, hogy undorító a nem rég feltöltött nyári borítóképen a facebookon, ahogy kilóg a fejem egy harsány színű női szájból. Az egész olyan perverz izé.
Érdeklődve hogyhogyoztam, hiszen tudomásom szerint a fej ikonom a kép bal szélén van. Erre ő előkapta mobilját és mutatta, miről van szó.
Ekkor bizony egész világotok dőlt össze bennem. Az asztali monitoron elérhető facebook és más megdizányolt arculat egészen másképp rendeződik el, ha mobilon nézitek. Márpedig tudnom kéne - süvöltötte a fent nevezett - hogy egyre inkább már csak a mobilotokon motoztok a látnivalók után.
Hoppá! - dől még összébb a világotok bennem.
Ezek szerint mind inkább csak tartalomszolgáltatásról van szó, és a formai megjelenés az a Ti olcsó turkálós habzsolásotok prédájává lett. Nincs módom többé meghatározni az általam közzé lett tartalmak formai kinézetét. Látom persze a tévé képernyőn, hogy a legmagasztosabb kultuszfilmek pergése közben is minden irányból rekláminformációk behajigálása folyik, csak nekem nem akaródzik beismerni, hogy az a világ, amikor még az esztétikai megjelenésre igényesek voltunk, nincs többé.
Mindez persze miattatok van, akik az egész világot zsebből szeretnétek előrántani. Olyan is aztán. Dől rátok a fogyaszttatás szenny, ezt kell habzsolnotok, amit önérdeke szerint becsomagolt.
Hát mint mondjak...
Talán semmit.

Újra csomagolom a nyári borítómat. Nesztek, nyári Covid 19 csokor!