Fürdés itt meg ott

 Rég jelentkeztünk már hétvégi mini meséinkkel, pedig ráfér az olvasóra ezekben a nem túl rózsás időkben. (Ja, hogy nincsenek olvasók?) Akkor csak magunknak, pusztán a helyesírásunk rutinírozása végett.

Nagy riadalmat keltett odaát, Skóciában, hogy gyermekünk többszöri nógatására hozzá látott fürödni a loch nessi szörny. Egy vizi lény efféle makacs célozgatásnak csak úgy tud érzékelhető módon véget vetni, azaz eleget tenni, ha igen feltűnően kezdi háborgatni természetes környezetét, a tó vizét. Igazából nem is értette, hogy miért pont ő, és hogy mire jó ez az egész, ezért igen goromba pofákat vágott a tó partján hüvelykujj vastagságú damillal és kisebb vitorlás hajóhoz illő horgonnyal gyanútlanul pecázgató skótókra és más nemzetközi vizi vadászokra.

Minden erejét beleadva elindított egy-egy hatalmas hullámot a partok felé, elsodorva a horgászok elemózsiáit és a kultikus túlélő sámlikat. A hullámok felváltva zúdultak hol a jobb, hol a bal part felé, egyfajta mélységi fickándozás benyomását keltve.

- Fürdünk, igen! Nesztek! - hörögte odalent a szörny.

A skót rendőrök nem szálltak ki, mert már tudták rég, hogy mindez a világhír átka, már hogy szörnyük minden jelentősebb szólalásba bele foglaltatik szerte a nagyvilágban.

El is csitult a hullámzás hamarosan. Mi is rászóltunk a gyerekre, hogy elég most már a süketelésből. Naponta egyszer legalább tényleg menjen fürödni!

Ezek után, különösen, hogy megemlítették az esettel kapcsolatban az Eggykenevelők Egyesületének kerületi hírmondójában, fürdik szó nélkül. Na, de pofákat is vág, és hogy mit gondol közben, azt nehéz lenne kideríteni. Pedig feleségem szerint pedagógiai okokból erre még rá kellene jönnünk, s törjem én is a fejem, mit gondolhat.

De magam részéről úgy döntöttem, törje a fejét az a loch nessi szörny!

Mahahahagyarra fordítót keresünk

Mióta a Föld hátán keresztül-kasul zúdul a nyelvi kommunikáció, a magyar nyelv a világhálón menthetetlen. Őrizzük hát magunk között, szép beszéddel, jó kedvvel! 

Itt minden nap a magyar nyelv napja.

 

A minap e-mail mellékletként sok oldalnyi félig magyarra fordított szöveget kaptam. Mellékelek most belőle két kis szakaszt:

"Az állványok a boltokban, akkor jelenleg felismerni az arra utal, hogy a típus a low-cukrot, “cukormentes vagy a jobbra a termék nem sugarcoated”. Hogyan tudnak navigálni Élelmiszerek, csökkentett cukor webes tartalom Ez a fajta étel, amely nem több, mint 5 gramm cukor / 100 gramm étel, nagyobb, mint 2, 5 g cukor / 100 ml folyadék étel.

Ennek ellenére elért hozzáadásával más fajta a komponenseket, például a édesítésre. Élelmiszerek, amelyek ténylegesen sugarcoated Az az állítás, hogy az élelmiszerek hozzáadott cukrot nem lehet használni, csak ha nem volt elég, hogy az étel bármilyen szereplő i. monoszacharidok vagy diszacharidok, vagy bármilyen más élelmiszer használják az édesítő lakossági, vagy kereskedelmi ingatlan. Ha az élelmiszer történik cukor általában kell a címkén az esetben tartalmaz, természetes módon előforduló cukrokat!."

Keresek olyan nem kereskedéssel foglalkozó, jó magyar embert, aki tovább fordítaná, de anélkül, hogy szétkacagná a drága idejét, mert honorárium, az aztán nincs.

Én eddig visszatartottam. Most elvonulok, és szétröhögöm a napi munkarendehehehe😂😂😸😹😺😅😅

 

Megállt a csupaszív

 

Kreszt Albertet sosem láttam futballozni, de el tudtam képzelni. Tudtam, hogy 70. éve magasában hétfőnként baráti csapatában még kergeti a labdát. Az a típus volt, akinek hatékonysága sokszorozódik, ha meccs előtt sportolói méltóságában megsérti valami. Akkor ő megtűrt balszélsőből romboló csatárrá nemesedett.

Mi az Ifjúsági Magazinban ismertük meg egymást. Én még csak riporter kifutó voltam, amikor ő már befutott ígérete volt az emberábrázoló fotográfiának. Háború című asszociatív sorozata szakma-szerte irigylés tárgya volt. A szövetség valamelyik nívódíját is elnyerte.

Romlik a memóriám, bizony, már nem sok mindenre emlékszem azokból a régi időkből, amikor mi kollégák voltunk, 1968-tól egészen 1969-ig. Epizódokra. És habitusbeli milyenségekre. Ezek persze, bár apróságok, nagyon fontosak.

Kresz Berciben megragadó volt az értelmiségi aura, (akkoriban ritkaságszámba ment a fotográfusok körében.) Az Iparművészeti Főiskolán diplomázott. Megragadó, csupaszív ember volt, innen táplálkozott a vele született empatikus lelkesedés meg a szakma iránti szent becsületesség. Mindezek mellett lakozott benne holmi roppant indulatosság is. Július 22. Rák-oroszlán jegyben született, napja a rákban, de órája az oroszlánban volt. Sokat szenvedett tőle, mert mindig előbb jött az oroszlán.

Volt egy kedves zongorista felesége, a kirobbanóan vidám és energikus Torma Gabi, kit egy délután vagy délelőtt(?) a szerkesztőségi kézbesítőnő, merő tudatlanságból tán, megsértett valahogyan. Akkor Kresz Berci ezt a roppant termetes nőt egyetlen hördüléssel felkapta, és a falhoz kente.

Máig rejtély maradt nekem, hogy egy nálam fél fejjel alacsonyabb ember hogyan tud irántam is gyakorta gerjedt hirtelen indulatában fölém tornyosulni, úgy, hogy valahonnan a mennyezet felől zúdul rám a hangja.

Amikor a sötétkamra előtt - úgyszólván megszólíthatatlanul - a szent előhívási idő leteltére várakozott, s majd amikor a fixírtől csöpögő, illatos filmtekercset óvatosan szemügyre vette, s ez a tekercs - ellentétben az én eseteimmel - rendre hibátlan volt, valahányszor furcsa bizsergést éreztem: amit más fotográfus kollégáimnál még soha. Először tapasztaltam, midőn megismertem Kresz Albertet, hogy a fotóriporterség az szent hivatás is tud lenni. Élet odaszentelése.

Egy idő után kifigyeltem, hogy átlagon felüli empatikus adottságának köszönhetően Bercit könnyű hangulati kelepcébe csalni. Elkezd az ember buzogni odaadón valami ügy iránt, mondjuk a békák fotográfiailag kedvező koloritása vagy az egyszerű ember tiszta mozdulatai, az esendőség elkapásának fontossága és ilyesmik iránt, és akkor Berci szeme villant egyet, és már messze előttem járt a békák, a mozdulatok, a hívők és esendők létének felmagasztalásában.

1968-ban botcsinálta tudósító lettem a szófiai világifjúsági találkozón. Fotógépet is vittem, mert két ember nem fért az utazási keretbe. Futár hordta Pestre a felvételeimet. Kresz Albert laborálta. Az egyikből címlap lett. Szép néger lány arca premier plánban, gyönyörű plasztikát kölcsönzött neki a zenitről zuhogó fény. Dagasztott a büszkeség. Elővettem a negatívokat, hogy gyönyörködjek magamban, ám a szóban forgó kockát nem találtam. Kis késéssel aztán rájöttem miért. Az arcot, ami úgyszólván beleveszett egy közönséges totál beállításba, Kresz Berci látta meg. Azt a piciny részletet. A rendkívül gondos negatív hívásnak köszönhetően hibátlanul kinagyítható volt, a kép tű éles marad. Ifjúi szentimentalizmusból sokáig hordtam a tárcámban, csak kontaktolt nagyságban az eredetit és az általa kiemelt, sokak által irigyelt címlap kivágást, hogy emlékeztessen, miféle igazságok lapulnak néha a látszatok mögött. Ma már evidens a gondolat, hogy ez a kép kettőnk műve.

 

Ő hamarosan Gödöllőre költözött, házasságától motiváltan, s bár e motívum később elenyészett, ő nem tágított, boldogabb életbe kezdett ugyanott.

Nem értettem, miért Gödöllő, mint ahogy azt sem fogom megérteni soha, bár magyarázta nekem, ha szóba hoztam, hogy miért nem csinált soha többé a Háborúhoz fogható expresszív fotósorozatot. Azt sem értettem soha, hogy az órákon át tartó kocsmai eszmecserék során miért a záróra bejelentésekor kezdi magába tölteni órák óta érintetlenül álló borát, s miért rendel azonnal még két utolsó pohárral. Ez megmaradt számomra, mint a feledhetetlen kreszi titkok egyike.

Aztán a Trabant. Hogy tud egy ilyen kvalitású ember azzal a förtelmes dobozzal mutatkozni? - sosem értettem. Na igen, az Urbán is, de az más. Urbán Tamás egy vidám kalandor, a társadalmi lét legalsó szféráira hangolt ördögfióka volt, legalább is a lelkiségében szelíd Kresz Alberthez képest.

Berci fotográfiában tanúsított perfekcionizmusát mindenki nagyra becsülte. Mesés árnyalatú kópia-feketéit még Füles is non plus ultraként emlegeti. Oktatott az idők során Amerikában, aztán a művészeti szakközépiskolában, majd a gödöllői egyetemen, na és az életben mindenütt, szinte akaratlanul is. Olyan autodidaktáknak adta ő tovább a szakma szeretetét, mint én is vagyok.

Kezdtünk ritkábban találkozni. Egyszer a rendszer változtatgatások idején, az eltakarodott ruszkik nyomán ott marad, lepukkant kastély jövőjéről tartottak nagyszabású tájékoztatást, és én is elmentem Gödöllőre. Állván az óriási tömegben s megunván az egy órája tartó prominensi süketelést, kezdtem forgolódni, s hármat találhattok, ki állt mögöttem négy-öt lépésnyire. Hát igen! És azt már nem tenném fel találgatás tárgyául, mi volt az első szava, mert kilátástalan dolog ilyesmibe beletalálni:

- Kezdettől itt állok mögötted! Figyellek. Egy percre sem vettem le rólad a szememet! - és volt valami enyhén gestapós a hanglejtésében. Íme a fotósi területféltés egyik klasszikus, oroszláni megnyilvánulása. Kresz Albert, némi joggal, territóriumának tekintette Gödöllőt. Lopkodtak ott látványt elegen, már ha az élet bármely területét bármi jogon ki lehet sajátítani. Én nem tettem volna.

A vidéki élet feltehetően jót tett neki. Hetven fölött még focizott minden hétfőn. Életem első igazi kiállítására ezért nem jött el, mert az is hétfőre esett.

Mikor időnként itt-ott együtt szidtuk a rendszert - a már leváltottat, persze! -, tudtam, van valami kis vacak kutyája, és lazításként rá-rázendíttem a kutyák nemes szívéről, meg ilyenekről, és már áradt is belőle az együtt érző lelkesedés.

Utolsó éveiben - kutyája már rég búcsút vett tőle - leginkább az archívuma digitalizálásával foglalkozott. Sok kincse volt. Hogy csak két nagy nevet említsek: Cziffra György és Kocsis Zoltán barátság fényében kattintott portréi. Archivumának bizonyára akad majd méltó hely e magyar honban - hogy a csupaszív békében nyugodhassék.

FOTÓ ÉS MONDANIVALÓ

A fotográfiailag tiszta beavatkozás az u.n. vizuális gondolatok (elcsépelt szóhasználattal mondanivaló) közvetítése, illetve asszociációk kiváltása céljából alapvetően 2 kompozíciós mozzanatból áll össze: 

1. a nézőpont megválasztása, 

2. a látószög meghatározása. 

(Harmadikként számításba vehető a színek hangolása is, felvételi paraméterek tudatos megválasztásával vagy utólag, de ezek a közvetíthető gondolatiság csak kisebb részénél bírnak relevanciával. (Vigyázat! Az utólagos szín hangolás az okos eszközökkel felszerelt képalkotók zöménél szoftveres sablonok gombnyomásos bevetésével történik, ami élménykeltés szempontjából valóságidegen maszatolás, gyorsan közhelyességbe torkollik!)

 

Szemléltetésül álljon itt két kép :

1.

A gondolat: Szegény, szerencsétlen, magára hagyott kábel!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2.

A gondolat: Ah! Tehát ez firkál itt összevissza!

 

 

 

 

 

 

DIADALKAPU

amin a nem igazán dicsőségesen, de végre talán mégis felülkerekedő seregeink egyszer majd átvonulnak.

 

Black bird matter

Tél van. Tollaiból bundát formálva búsan fűti magát a feketerigó a kertünk fölötti fagyos korláton. Néha megrázza kicsit a fejét, nehogy valaki szobornak nézze.

Szívesen befogadnám. Persze azt hinné, hogy kukkot sem értek a madarak életéből. 

   Odaröppen most egy rokon, együtt búslakodnak. Majd még egy és még egy. Az ereszen is ott figyel már további kettő. Nézik talán, hogy nézem őket.Aztán szinte egyszerre röppen fel három. A többiek meg utánuk. 

   Mi van?

   Köröznek. Csak nem demonstrálnak? Csak nem bleklájfmetöröznek itt nekem? Mindjárt ledöntik a szobrot: Ember kalitkával.

 

UDESZ LECONÖSZ

 avagy  

Utolsó Demokratikusan Szabad Levesem a Covidos Novemberi Őszben

Plusz 1 szó

 

Meghalt Berényi Gyula, az állami Nemzeti Énekkar tagja, fotóművész, a MAOE tagja, a természeti látványok tónusainak mesésre hangolója. Covid vírus által megtámadott súlyos betegen október 31-én töltötte fel facebook oldalára rossz sejtései és emberi hitvallása vizuális összegzéseként Rettenthetetlen című fotóját. Barátai aggódó, rajongó, és a gyógyulása iránti reményt sugárzó bejegyzéseire ezután már nem válaszolt. Még további két hétig küzdöttek az életéért. November 17-én hunyt el. A Nemzeti Filharmonikusok közleményében egyebek mellett ez a tömör jellemzés olvasható: " Karakán, egyenes személyiség, olyan igazságkereső, aki a konfliktusoktól sem hátrált meg."

Megtoldanám egy szóval: jóságos. Jóságos Igazságkereső. Emléke maradjon velünk!

 

Nyugi,

 én vagyok, Felícia csodás halas Covid maszkjában!

 

Mindenkinek köszönöm a szülinapi jókívánságokat :-)

D.János

kereskedelmi haiku

címmel és több versszakkal, olyan magyarosan

Ha van eladó lakása, hívjon a lenti számon 

 

Nullahat hetven

három hatvankettő hét

kettő nulla hat.

 

Nincsen? Oly nagy kár!

De azért ne adja fel!

Számom tegye el!