Azt hiszem, felébredtem az éjjel, talán a
furcsa derengésre. Az ablakon át pont rám sütött a Hold.
Ekkorának még sosem láttam. Mondták egész nap:
72 éve nem volt és hamarabb mint 72 év nem is lesz újra ilyen közel.
Kidülledt az óceán, ahogy a Hold gravitációs
tere szívta magához. Nagy adag átömlött a Csendes óceánból az Atlantiba jó
reménységeim fokán át: történjen már végre valami.
A Hold azonban
túllőtt várakozásomon. A hajam is égnek állt, ahogy megpillantottam a
Petzval krátert. Mintha a kertünkben lett volna.
Reggel találtam egy fotót a dologról a
gépemben is. Meglehet, mégsem ébredtem fel az éjjel, hanem holdkóros vagyok, ugyanis nem emlékszem, hogy fényképeztem volna. Közben meg itt a bizonyíték.
Nem kell mindent elhinni, amit az újságok megírnak, vagy legalábbis nem azt, és nem úgy! A forgatókönyvet Te írod!
VálaszTörlésLehet, hogy ezt meg ollóztad?
Kedves Régolvasott Libuc Kati!
VálaszTörlésÖrülök látogatásodnak.
Írtam már forgatókönyvet, általában sok jó nem lett belőle. Ha jó dolog kerekedett ki néha, épp azért talán, mert nem volt hozzá forgatókönv. Hiszek a nemforgatókönyvben. Na persze, mint eretnek :-)
Hatalmas! Nem a Hold, hanem a kép (no, és a szöveg). Megosztottam, kösz' szépen.
VálaszTörlés