kissé
átlátszó
hazafias
avagy
nemzeti
avagy
kormányhű
meszelés
2017. július 31., hétfő
2017. július 29., szombat
Szellemi hemperedés
Taknyoltam már nagyobbat is, de ez most mindnél
látványosabbra sikerült.
Szétgurultak ugyanis markomból a leszopogatott
meggymagok ezerével. Sarkától sarkáig kipixelesedett a madártávlati kép.
Olcsón jött meggyet kajáltam, igen. Tudjátok,
micsoda mohónyenc vagyok. Mindamellett pedáns és környezetkímélő. Stanicliban
gyűlt, amit kiköptem.
Csakhogy a Közraktár utcában, emléksétám
közben megbotlottam valamiben. Húzódás, zúzódás, nyúzódás mindenütt, ahogy ott
ifjúi képzelettel bár, súlyos okból fékeveszett
vén bicikliként hevertem.
Pofont Sorsnak lekevertem,
na persze, már csak a rím kedviért is.
Ez sem volt könnyű, mert mellesleg még javában
dolgozom a kérdésen: mi a sors?
És most aztán kormányt is kéne váltani...
P.O.
2017. július 20., csütörtök
Egry József a keszthelyi alkonyatban
Barázdált arca vízre néz,
de szeme egyre
érzi, látja,
ahogy körötte
tündököl,
csodákat ír a
fény, a pára.
És tudja: nincs
szilárd világ,
a föld, a hegy
se mozdulatlan,
valami lelkes
lendület
feszeng a sok
nehéz anyagban.
(Fodor András: A vízrenéző - részlet)
2017. július 14., péntek
Mosómedve világtalálkozó
Mosómedve
világtalálkozó volt a Margitszigeten. Sok egyéb mellett azért ideális ez a
helyszín, mert a homokos sávot nyáridőben magas sziklatorlasz választja el a
víztől, így kizárt, hogy a folyóban felúszó tengeri ragadozók elragadhassák a
békés mosómedvéket.
Magyarországon 1111
évvel ezelőtt, ami a mosómedvéknél kerek szám, "szúrták ki" az első
mosómedve példányt a Vereckei szorosban, s jóllehet az akkor még visszaszaladt
oda, ahonnan jött, hamarosan mégis megjelent a magyar erdőkben az első
populáció. Szemük alatt az Árpádsáv kezdetleges jelét viselték.
A kormány e dicső
tények okán most kiemelt projektként támogatta a világtalálkozót. Nem tartották
azonban szerencsésnek tudatni a néppel, mire költik azt a rengeteg pénzt, ezért
megrendezték párhuzamosan a vizi világbajnokságot is, szinte a semmiből.
A mosómedve
világtalálkozó nyitó rendezvényén se szeri se száma nem volt a díszvendégnek. Különjáraton
hozták a világ minden tájáról a mindenféle háborúk veszélyes éveiben bárhonnan
bárhová távolba szakadtakat, különösen azokat, akik aztán valamilyen leleményes
mosási szabadalom nyomán világhírnévre tettek szert.
Bár a találkozó
békésnek ígérkezett, a Margithíd felőli bejáratnál nagy táblákkal tébláboltak a
globamosáció, azaz, a mosómedve kultúrák közötti különbségek összemosásának ellenzői.
A táblákon névelőtlen vörös betűk és számok motyogták, hogy mibe kerül ez az
egész, miközben az Afrikában őshonos állatok éheznek.
A magyar összemosók
sem vesztegették az időt. Röpcéduláik már szétterültek, ott virítottak a
nagyobb folyóparti köveken. Az ügyes tipográfiának köszönhetően messziről is
jól olvasható volt, hogy "Le a mosóhatárokkal!" -
Az EE, azaz Etnikai
Elmosók eközben, mint általában mindig, próbálták elmosni a mosó- és egyéb
medvék közötti különbségeket.
Mivel a magyar
politikai hatalmasságok részéről senki nem vállalta a fővédnök szerepét, hosszú
viták után bizonyos Mr.Grizlyre esett a választás, őt, mint a világ legnagyobbikát kértek fel a védnöki cím
betöltésére. Mr. Grizly azonban a nyitó mosásra
nem érkezett meg. Várták, várták, míg nem híre jött, hogy véletlenül épp
lelőtték, mert nyalókát próbált lopni az egyik alaszkai céllövöldében.
Akkor viszont ki
nyissa meg a találkozót? - égető lett a kérdés, de babonából medvét már senki
nem akart. Így került a nyitó ünnepség kellős közepébe ismét csak az állatvilág
történéseire nagy verbális rálátással bíró szajkómadár, aki eddig még minden
találkozón képes volt állati jó megvilágításba helyezni az állati jólét
kérdéseit. Mostani beszédében a veszélyes szétmosást szajkózta. Kezdetben óriási
tömeg állta körül.
Szajkózása nem volt
azonban zavarmentes. A kissé késve megérkezett közép-amerikai delegáció tagjai váratlanul
felnyomakodtak a színpadra, jellegzetes banditamaszkot viseltek, lövöldöztek
kicsit, Procyon lotorként mutatkoztak be, ami aztán botor proc bandaként hangzott el a kellőképpen
felbosszantott szajkó köszöntőjében.
Vérszemet kapván
attól, hogy itt elég nagy felfordulás van, az ortodoxok is felküldték a
színpadra vezérszónokukat, a papagájt - facebookos nevén pofázómedvét, mert úgy látták, nincs elég határozottan képviselve,
hogy az ősmosómedve még egyáltalán nem mosott. A papagáj mihelyt a szajkó rövid
lélegzetet vett, rögtön elszólta magát:
- Szerre szert tett
Barrátaim!
A facebook, amibe
Angela Merkel elszólásfigyelő plugint rakatott bele, kiszúrta az esetet. Tény,
hogy azok a távol-keleti medvék, akik hozták magukkal a cikisfüvet, illetve a
füves cikit, ekkorra már rózsaszínben látták a Margitszigetet.
Kiszállt az
illiberális rendőrség, hosszas vizsgálódás után találtak is ezt-azt, de csak
annyit tudtak a történtekhez hozzátenni, hogy aki másnak vermet ás, oda dugja
bele, és ha még egyszer ilyen bejelentés érkezik, elzárják a Dunát.
Ez csupán csekély riadalmat
váltott ki, mert a mosómedvék őseredetileg - az ortodoxok vélekedésével
megegyezően- valóban nem vízparti lények, nagyon jól megvoltak mindig folyó
nélkül, csak az ember félreértett pár mozdulatot, így rájuk ragadt ez a mosó
jelző, és elődeik - eléggé hibáztathatóan - igyekeztek az emberiség kedvében
járni, és úgy csinálni, mintha mosnának. Bizonygatták most a kiérkező
tévéseknek, hogy a mosótársadalom törvénytisztelő, jogkövető, nem drogos, nem mos
össze dolgokat, vizek partján csak zenei hangokat hallat, ezért fütyülnek ők a Dunára.
A riporter kicsit
vitatkozott, tagadhatatlannak gondolta, hogy ősi konfliktus van a mosómedvék különféle
kultúrái között, ami csak mélyült azáltal, hogy az ortodoxok elhallgatnak
valamit, például, hogy az utóbbi évtizedben a kézi mosók mellett elszaporodtak,
a gépi mosómedvék.
Az ortodoxok próbáltak
a riporter torkának esni. Orra előtt mosónak tetsző, veszélyes mozdulatokkal
hangoztatták, hogy bár a társadalmosódásba torkolló elszaporodás kezdetekor még
az sem tetszett ki világosan, hogy összeférhetetlenség volna a különféle
földrészeken élő mosómedvék hitvilága között, az emberiség ártó befolyása
nyomán mind inkább kitetszővé lett, hogy a spontán nagymosás erejébe vetett ősi
hit ideológiai háttértartalmak okán kezdi megosztani a medvéket. Az utolsó
évtizedben pedig már zöld utat kaptak az Európa-szétmosó szekták is. Ezek ellen
aknamosnak az afrikai fundamentalisták, és ez a rengeteg probléma most mind itt
gyűrűzik, és lám, e jelenség ártó hatása okán most valakik mosópornak látszó
mérget szórtak szét az ausztráliai delegáció sátrai körül.
A látszatok alapján
mindez igaznak tűnt. Később azonban híre ment, hogy a rendőröktől megijedt
ausztráliai mosómedvék így szabadultak meg veszélyes, mindenki tudja milyen
készleteiktől.
Miközben a díszemelvényen
hadovázó szajkómadár és a papagáj egyre magasabbra emelte a hangját, a
háttérben már bontakozott a találkozó baráti arca. A francia mosómedvék azzal
szédítették a hollandokat, hogy a szökőkút vizének magasba szökését az ő
mosásuk váltja ki. A skót mosómedvék meg azt híresztelték, hogy ezt az egész
tovahömpölygő víztömeget ők csinálták whiskyből.
Bokrok alatt, fák
tetején zajlott az ismerkedés. A mexikóiak csilis szappana pillanatok alatt
sláger lett a szigeten. Sikernek örvendtek a Szilícium Völgy hatodik generációs
mosópadjai és más korszerű divateszközök, a mobilba letölthető, mángorlófára hajazó
simíccska meg dögönyöcske applikációk.
Magasan állt már a
nap, amikor a világtalálkozó legtétovább vendégei is megelégelték a szajkómadár
mind zengzetesebb mondatait, s kezdtek szétszéledni, hogy a találkozó terepét
felmérjék.
Áll a híd szigeti
lejárója alatt egy hatalmas toportyánfa, arról kapta a nevét, hogy télen, a
farkasordító hidegben sem hullatja leveleit. Ennek vízszintes ágait foglalták
le maguknak a röptében mosók, akik utálják a földönmosókat, különösen a szlovák
erdőkből érkezett tótágast mosókat, mert szerintük minden közösség, ami más,
mint ők, az tulajdonképpen szekta.
A sziget legnagyobb
platánfája fenn volt tartva a Pénzmosómedvék kasztjának, akik mások előtt
angolul beszélnek, ám az of course helyett következetesen off-shore-t mondanak.
Tudott volt, hogy a pénzmosómedvék, eltelve vagyonosságuktól, altatólövedékkel
elejtik a gyepmestereket, miközben azt hangoztatják, hogy ők igenis tiszteletben
tartják az emberi jogokat, s ennek bizonygatása céljából - mert ugye, ez
rettenetesen nem igaz - pénzelnek jogtudós medvéket.
Az orosz mosómedvék
befészkelték magukat a víztoronyba, s váltig remélték a szigetet hatalmi szférákra
bontani. Továbbá a világtalálkozó alkalmából a nemzetközi jogban kívánták
érvényre emelni, hogy a mindenkori hatalmon lévőknek joguk van bárkivel felmosni
a padlót. Számítván az ellenirányú aknamunkára, szép számmal vegyültek a nagyvilág
tarkaságát képviselő mosómedvék közé medvének álcázott digitális gyezsurnaják,
akik különféle kódolt jelentéseket eregettek hátsójukból az éteren át, keleti
irányba.
Lebuktak ugyan, de
igen nagy tapsot kaptak. Még nagyobb tetszést váltott ki, amikor a kanadai
delegáció vezérmedvéje arról nyilatkozott a tévének, hogy az alacsony ph értékű
lányvíz meg a kemény ph értékű víz mekkora blöff, hogy csak víz van, és a medve
gender-tudata dönti el, hogy nőstényként vagy hímként mos, meg hogy joga van
minden mosómedvének szabadon eldönteni, kimosottnak tekinthető már valami vagy
sem.
A Hollandiából érkezett
Fridrich Mosing a második esti szeminárium során csatlakozott e lázító
nézetekhez: hosszan idézett Megmosójog című tanulmányából, s kiállt a mosás
önmagáért boldogító volta mellett, vagyis, hogy az mos, aki utoljára mos.
A második napon
megjelentek az első sajtó-híradások. Nem keltett túl jó visszhangot a HetiBazár
szösszenése arról, hogy mi zajlik a szigeten, mert a rövid hír pofátlan álarcos
csöppségeket említett, pedig nem mindegy, hogy a mosómedve pofátlan vagy csak
szemtelen, mint ahogyan a lexikonban áll. Kénytelenek voltak helyreigazítást
közzétenni, ami egy egész sorral hosszabb volt, mint a hír maga.
A világtalálkozó
arra kijelölt felületein a magyar költők küzdöttek a mosómedvék figyelméért. Dalnokok
próbálkoztak feltűnést kelteni archaikus ódáikkal a híd szigeti lejárójának
betonlábazatán. A magyar posztmodern, bár kezdetben hallgatott, az éj leple
alatt igyekezett kimutatni a foga fehérjét.
"Járda szélen túr a medve
mos vagy soha,
körme még nincs rímbe szedve
szappan koppan."
meg ilyesmik voltak
odaszprézve a vendégek sátraira.
A világtalálkozó második
napján már gyakoriak voltak a tettlegességek.
A japán szétmosók egyik
anarchista szektáját képviselő csoport vadonatúj mosógépeket vásárolt a közeli
plázában. Ezeket aztán a nagy nyilvánosság előtt szaggatták alkatrész halmazzá,
és végül befészkelték magukat az üres mosódobba, ahonnan hangzatos
szellentéseket eregettek a szigeti fák lombja alá. A mosógépet használók az éj
leple alatt megtámadták őket. Nem volt nehéz kiszagolni, hova vackoltak be.
Foszlott a bunda, folyt a vér. Reggelre hosszú sorban feküdtek a sérültek az
elsősegély nyújtó sátor előtt.
Tetézte a bajt,
hogy a szigeti domonkos kolostor szépen rendbe hozott falain bemutatkozott a
híres magyar Bemosok Egyoly ART csoportosulás.
Az elsősegély
sátorban az örvösmedve rendezkedett be, aki ügyesen élve az internet
karakterkészlet korlátaival, magát névjegyén csak per orvosmedve.hu propagálta.
A sebek ellátásához viszont nem értett, fertőtlenítésül mindenhová csak
pálinkát próbált locsolni. Kétségtelen, hogy elért valamennyi részlegesnek, de
részegesnek is mondható sikert.
A harmadik délutáni
szemináriumon a frissen szerveződött PFM, a Magyar Pálinkafőzőmosás Párt felszólaló
medvéje a szent fazék örökségéről beszélt, miszerint a szent grál egy bizonyos
pálinkafőző edény volt, meg hogy IV Béla magyar király lánya itt élt a
szigeten, és azért lett szent, mert egész életén át hitt a mosódióban, mosott a
szegényekre, amíg el nem jött a kalanderezések kora, amikor mindenki
Mosóvárakban élt, ahonnan kisebb-nagyobb csapatokban ki-kirohantak, hogy
portyázzanak egyet és prémbundában térjenek vissza.
A Demokratikus
Koalamackó nevében felszólaló pedig azt szorgalmazta, hogy ideje lenne közel-keleti
mosómedvékkel megfrissíteni a fogyatkozó magyar állatkerti populációt.
A Déli Kárpátok
díszvendége, a hargitai barnamedve is szót kapott. Felpanaszolta, hogy a
legjobb emberi koponyák, melyek régebben, az erdők mélyén kóborolván megfelelő
összefogással könnyen letéphetőek voltak, most otthon maradnak, interneten
koppintják egymás ötleteit, ahová a medvék nem jutnak be, mert mancsuk túl nagy
a billentyűzethez.
A tágabb kulturális
kitekintés érdekében meghívott egyéb állatfajú vendégek népes sorából szót
kapott egy öreg ló, aki röviden beszámolt az azzal kapcsolatos kutatások
előrehaladásáról, hogy milyen szerepet játszhat a lóság előtti va előtag az
ember filozófiai gondolkodásában, s hogy honnan eredhet a lócitrom kifejezés,
meg az ember ama nyilvánvalóan a ló felsőbbrendűségére célzó ősi ambíciója, a
lóvá tevés.
Ez idő alatt a
neo-orthodoxok közös imádkozást szerveztek a szökőkútnál a mindenhatóhoz, aki
bemos a gonoszoknak és az öröklét vizének (partján pihenő tenyere) szélére
ülteti a jólmosókat.
Az önmosók szektája
éppen ott mosott, nem szívesen hallgatták mindezt. Róluk olyan hír járta, hogy
szétszaggatott fiatal medvék vérében mossák magukat. A szappangók terjesztették
ezt leginkább, de az is egy perverz banda, amint az utolsó éj leple alatt
szétszórt mosócédulákon olvasható volt.
E szerteágazó
események alatt a Hajós Alfréd uszodában próbáltak úszni a világ különféle
úszónagyságai. A hosszú nyelű lapátokkal felszerelt személyzet igyekezett a
medencében pancsoló mosómedvéket elkotorni a világrekordra törő magyar úszók
sávjából.
A világtalálkozó
szervezői az első napon még azt remélték, hogy a találkozó egy nyilatkozattal
zárul, melyben hitet tesznek az új mosásrend mellett, ám a záró nap reggelén
már világosan látszott, hogy ebből aligha lesz valami.
A záróesemény vezérszónoka
a medveiség fennmaradás iránti felelősségét és a szakadatlan léért folyó harcnak
a szükségességét taglalta, s elrettentő példának hozta, hogy az emberiség
túlszaporodott, és mérgezi a vizeket, minek okán a mosómedvéknek, akik most már
körömszakadtáig ragaszkodnak a mosáshoz, mind gyorsabban szakad a körmük, és rövidül
az életük is, mondhatni, már egyenesen kérészéletűek.
A szónok szemére
hányta a világnak, hogy bár a füstös kapitalizmusnak ahol nagyon elharapózott a
légszennyezés, hál'medvének vége, most viszont csípi a jó érzésű mosómedvék
szemét a beültetett chip. Megemlítette még, hogy a világtalálkozó résztvevői
egyetértenek abban, hogy a kínaiak által gyártott XLL méretű mackó nadrág
valójában csak az S méretnek felel meg.
Egyetlen kommünikét
mégis sikerült végül elfogadtatni:
Minden medvének
joga van a mosásra. A mosómedvék elítélik a mosás módja alapján való
megkülönböztetést. Végül, udvariassági megfontolásból odabiggyesztettek még egy
összetett mondatot, miszerint a mosómedve legjobb barátja az ember, akinek
persze még prémesednie kell, és ha csak lehet, vissza kell térnie a
természetbe, aminek a találkozó vendégei a három nap során szép példáit látták.
Az Egyesült
Államoknak egyetlen delegáltja volt, egy, a magyar erdőkből ötvenhatban világgá
ment mosómedve unokája, aki az utolsó szónoki fordulatok alatt felmászott a
Hajós Alfréd uszodában felállított égbeiramodó-karó csúcsára, és kijelentette,
hogy addig nem jön le, se nem eszik, se nem iszik, se nem mos, amíg a budapesti
állatkertben raboskodó mosómedvét, Banditát nem engedik szabadon.
Később aztán mégis
lejött, és maga is repatriált az állatkertben.
égbeiramodó-karó mosómedvével
2017. július 10., hétfő
Micsinál a szél
Ha valamit nem ért
az ember, képes akörül hetet-havat összehordani. Nem lapáttal, na persze, hanem
szája kényszeres jártatásával, csak azért, hogy a szintén nem értők fölé
kerekedjék, s mire megjön a fejlődés gyümölcse, a módszer és a figyelmes ész,
az érthetetlen dolgok rossz megközelítésének gyakorlata már hagyományt
teremtett.
Leginkább így van
ez a láthatatlannal, például az energiákkal. Az energia jelenségeit hajlamos az
ember, miként a titokzatos dolgok kozmikus összességének képzelt forrását is,
személyességgel felruházni. Következésképpen, például tegezni. Kezdetben ösztönösen,
talán csak azért, hogy a tegezés megalázó gesztusával fogást találjunk, később
meg a vereségektől visszarettent megalázkodás kinyilvánításaként, a képzeletben
megszemélyesített hatalomnak kijáró tiszteletként, mert ugye, személytelen
dolgoknak nincs lábuk, s akkor nem lehet kegyet kunyerálva elébük borulni.
Az energiák roppant
áradatai meg csak rajzanak köröttünk. A meteorológusok tőlünk kapott kiváló
műszereikkel és egyéb eszközeikkel rendre elhencegnek nekünk, hogy mi mindent
tudnak a légköri történésekről. Kétségtelen, érdekes tudni nekünk is, hogy a
folyvást körbe járó szoláris energia behatása nyomán mi történik a forgásban
lévő Föld légkörével, hogy a különféle hőmérsékletű légtömegek egymás körül miként
örvénylenek, mintha a Föld éltető gázköpenye egyetlen bonyolult és képlékeny
fogaskerék rendszer volna.
Na de személytelen
jelenségként mit kezdhetnénk ilyesmivel? Mi tehát a sok OMSz jelentésből azt
szűrjük le, hogy a földi légkör fészkelődik, mint a bolhás eb, mintha egy
hatalmas, helyzetével elégedetlen élőlénnyel volna dolgunk, akár egy hatalmas Valakivel.
A láthatatlan
energiák egyik jelenségével, a széllel is így vagyunk. Minap is, például,
fontos személyként érkezett a szél Miskolcra, ahol nem csupán fákat döntött ki,
hanem "gallyakat szaggatott le". Mivel szaggathat bármely
megbokrosodott szaggató? A kezével. E látszattal borzolja tehát idegeinket a
tévé tudósító, mert ezt értjük, bizony, és tehetetlen szabadságszeretőként mellre
szívjuk nagyon, hogy a szél mit csinál velünk. Így már lehet félni a széltől, vagy
ha tetszik, így már lehet jókat vádaskodni.
Azt még nem merte
kimondani senki, hogy a szél eszementen haragszik, de szerintem nagyon is ez a
helyzet. És kimondom azt is bátran, igazságtalan, amit itt végbevisz. Mi nem
csináltunk semmit. Mi az anyja izéje nem tetszik neki? Csak azért mondom a háta
mögött mindezt, mert már tovaviharzott, de tessék, forduljon csak vissza, ha
van pofája, és tépjen csak szét, mert igazat mondok.
De nem teszi, mert
a meteorológiai eszközök magasságos képein látszik, hogy tehetetlen, hogy nem
egyenes úton jár, hanem valahogy úgy, mint aki megkergült. Igen, valahol minden
szél nagyobb erők igájában nyög, ráadásul olyanokéban, melyek úgyszintén be vannak
csavarodva.
Kétségtelen, hogy ha
a szél haragszik, nehéz belőle kiszedni, miért. Talán mert élete tavaszát,
legszebb éveit nyamvadt kis szellőként unalmas sivatagi dűnék fölött fecsérelte
el, vagy talán mert félreértett valamit, hogy ez az egész szél lét mire való. De
lehet az is, hogy amit folyvást mondogatunk, hogy fúj, félrehallotta, mintha
fujjt mondtunk volna rá.
Na de nekünk nem is
ez a fontos, hogy haragszik vagy sem, hanem csak hogy azt a rengeteg kárt, ami
bennünket naponta ér, tehetetlenségünkben, csekély vigaszként ráolvashassuk a
fejére. Mert különben csak nyeljük és nyeljük a szégyent. Hányszor és hányszor
próbáltunk már széllel szembe pisálni, és kijött-e ebből bármelyikünk is
győzedelmesen?
Tudásunk mai
magasában a legsajnálatosabb talán, hogy a szeleket nem lehet meggyűrűzni, hogy
aztán kiderüljön, hol, merre jártak, hogy: nézd
csak, ez már kétszer is megfordult az Emirátusban! És akkor legalább
csúfolni lehessen, leafrikaizni, leszibériaizni, leóceánizni.
Ez se véletlenül
jön szóba. Afrikai eredetű légtömegek
- mondja a meteorológus, mintha a levegő születne és halna. És hozzá teszi: közelednek, aztán meg: érkeznek. A légtömeg bezzeg kap ezen,
idejön, és nem tágít azután. Én óvatosabban fogalmaznék e hőtartalmaik okán
ártani képes légtömegekről: erre tartanak,
mondanám óvatosan, majd nyomban: de
mennek is a büdös búsba, hogy forrófejűsködésüket lehűtse az a jó öreg szibériai
zimankó! - és kárörvendőn dörzsölném kezemet.
Persze félő, hogy ha
kitanulnék én is meteorológusnak, a felszedett tengernyi tudástól rólam is
lekopna e bátor szókimondás.
2017. július 8., szombat
hasonlítás és fényképezőgép
A fényképezőgép
mágiátlanítja a legősibb emberi tettet, a hasonlítást célzó ábrázolást.
Már senki sem
szomorú emiatt. Megnyomunk egy gombot, és ezzel letudtuk a hasonlítás
követelményével járó nehézségeket. A fényképen az arcok automatikusan
hasonlatosak lesznek a valóságban felleltekhez.
Ám itt csak a
fénygeometria és a tárgyfelszínekben adott fényelnyelési képesség szerint
előálló "automatikus", fotometrikusnak is mondott fényreferencia áll
a hasonlítás hátterében, nem pedig a kivételes emberi tehetség.
Igazából az tűnik rossznak
ebben, hogy a fényképezés demokratizálja a tehetségként kapott kiváltságot, vagyis
a tehetséges ember bravúros tette értékét veszti. Mindegy, ki nyomja meg a
gombot.
Az így előállt
probléma száznál több évre visszanyúló kerülgetésével kezd azonban mind többünk
számára világossá válni, hogy a hasonlítás, a hajdan csak keveseknek megadott
képesség csillogtatása szellemi tettnek mindig is olcsó mutatvány volt. Az
igazi mágia mindig is máshol rejlett:
ráérezni és ráéreztetni a hétköznapiságában
leledző embert a környező valóság különös voltára, érzékenyíteni a közönyt s a
tompaságot az érzéki hatások befogadása iránt, ráébreszteni az embert valóságba
vetettsége antagonizmusaira, és ennek nyomán felemelő, katartikusan nemesítő pszichés élményforrásokkal ajándékozni meg a jövő emberiségét.
Az alkotó ember szellemi ereje éppen hogy nem azonosságok felmutatására, hanem a valóságról
érvényesnek hitt igazságok felülvizsgálására irányult, ami a test ösztönösen vezérelt mozdulatai nyomán, az esztétikai megformálás által fontos érzéki felismerésekhez vezetett. Na de hogyan
lehet ezt érvényre juttatni a fotografálás ábrázoló automatizmusai közepette?
A fényképezés
története megmutatta, hogy lehetséges ez, nagyon is, csak ez másféle adottságok
kiválasztódása, másféle szellemi játéktér felrajzolása és másféle eszközök
birtoklása által válhat valóra. A korábban sosem gondolt új és új, ím már
digitális megformáló eszközök birtokában megkezdődött a ráció által eddig el
nem érhetőnek mutatkozó valóság új ostroma. Más utak, más üdvök, más áldozatok,
más győzelmek és más vereségek várnak a művészre a fotografálásban.
2017. július 2., vasárnap
Love is in the air
Tegnap.
A tegnap - csak így: tegnap - szétszéled az időben
de én is csak hall- gassak: folyton csalok
:-)
persze lényegében soha...
ha csak lehet...
csak aztán...
...na igen...
illetve...
de azt már...
persze, csak ha hülye lenne az ember, de nem az
A tegnap - csak így: tegnap - szétszéled az időben
de én is csak hall- gassak: folyton csalok
:-)
persze lényegében soha...
ha csak lehet...
csak aztán...
...na igen...
illetve...
de azt már...
persze, csak ha hülye lenne az ember, de nem az
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)