TEHÁTVAGYOK

Kíváncsi is vagyok...


Például, hogy mikor múlik el a 2010 augusztusa közepén nem ok nélkül rám tört allergia. Orrom bedugult, viszket a szemem. Nyugi, nem vakarom, csak gyömöszölöm finoman, mert hiszek a gyömöszölésben. Inkább ebben, mint a szem-orr-gégészetben.
Minden jobbulásom ellen való. Nejem egymáshoz veri a festés előtt le nem porolt könyveket, az eső meg csak zuhog. Tizenvalahány fokok vannak augusztus vége óta. Kezdem megbánni, hogy tavasszal a jóistenre szavaztam, mert ilyen pocsék szeptemberem még soha nem volt. Ősszel, azt hiszem, az ördögre fogok szavazni, olcsóbb lesz, ha az fog nekem befűteni, most, miután az energia árak elszabadultak.
Fekvőtámaszt is kéne már párat csinálni, de ilyen körülmények között elhatalmasodtak elmémen a kifogások.

az allergiám közben meghátrált. Na de én is...
Október közepén fent jártam a telken, hol áll egy magas diófa. A szomszédba nyúl egy ága, melyet péter, mert hogy róla a dió is oda hulla, bölcsen eltűr, le nem vága.
Viszont tavasszal áthajítja az én kertembe az összekotort leveleket.
Akkor levágom én azt az ágat. Evégett fel kellett másznom. Van két alacsonyan kihajtott, s már jócskán megvastagodott ág, mindkettő csaknem vízszintes, és párhuzamos egymással, távolságra, mint a tornászok szere, a korlát. Ezen szoktam csekély ugrással fogást venni s felnyomni magam, aztán lengedezve veszem az irányt tovább, felfelé.
Hát ez, meglepetésemre, most nem ment. Utána gondolván hamar rájöttem: MOST MÁR nem ment ez nekem. Korommal fogyatkozik erőm. Megfutamodtam. Inkább égetem magam - már hogy a dió leveleket.
Itthon azért csak-csak elővettem a porosodni hagyott tornaszereket (korosodás-porosodás).
Recsegve tornáztam egy nagyot.
Reggel már az ágyból is alig tudtam magam felnyomni.
De most aztán már nincs hova megfutamodnom! Holnap már le se fekszem. Csak nem fogom égetni magam?!