2011. június 28., kedd

Barátkozási kísérletek

Túrják az utcánkat.




 

- Maga itt? Micsoda találkozás!

- Harmadik tipusú, ahogy magát elnézem.

- Bocs, összetéveszthettem valakivel.

- Sejtettem, ... csak mert szép időnk van.

- Az téveszthetett meg, igen. Elvakított a Nap.

- Tudok erről: Éjsötétségre nagyon sokkolóan hat a világosság.

- Ejnye, hogy felvágták a nyelvét!

- Maga se megy a szomszédba egy szép közhelyért.

- Hát nem! Tudja, mit mondtam éppen? Éppen mondtam, haragszik maga tán, hogy sosem jön a mi utcánkba?

- Tudja, hogy van ez... 

- Tudom, persze, én is nehezen mozdulok ki.

- De akkor aztán bátor dolgokat visz végbe a maga utcájában, nem igaz?

- Hát, nem ijedek meg a maga árnyékától!

- De hol is van a maga utcája, mert ez most az enyém.

- Csak hiszi! Itt állt a Gobbi Hilda, ahol maga most ás, itt állt vagy hatvan évvel ezelőtt. Mondtam is neki, kezicsókolom, művésznő, adna egy autogramot? Aszongya, magának? Hát persze, magának kettőt is! Itt mondta, ahol maga most ásít.

- Nem ásítok, hanem ások. Csak maga untat.

- Kinek ássa ezt a szép vermet, ha már így szóba hozta?

- Ha gondolja, lehet a magáé...

- Nem, nem, nem szeretném zavarni...

- De csak bátran, próbálja ki!

- Nekem azért kicsit keskeny.

- Ó, ezt később már maga is tovább tudja szélesíteni. Na, jöjjön!

- Most, ahogy kiszállt, látom, hogy maga nem is az, akire gondoltam.

- Pedig én vagyok az.

- Igen, csak összetévesztettem valakivel.

- Nem, nem, nekem is ismerősnek tűnik maga.

- Hol találkoztunk mi már?

- Mittudom én... Vereckei szors?

- Ne öregítsen már! Az nem én lehettem.

- Muhi csata?

- Dehogy! Sokkal később, és egész máshol!

- Három részre szakadt Magyarország?

- Több!

- Csak nem Trianon?

- Nem, inkább a Viharsarok.

- Igen, az lehet..  Már tudom: itt szokott délelőtt kenyérért elviharzani.

- Kávéért. Kér egy kávét?

- Mért, van magánál?

- Nem, dehogy! Pont nincs!

- Akkor hogy kérjek?

- Mit tudom én... de ha kér, akkor kérjen nekem is! Hehe!

- Aha! Inkább a jobbikat választom: ások tovább.

Meddig  áskálódik nekem még itt? Ha abba hagyja és megígéri, hogy a Jobbikra szavaz, akkor megígérem, hogy én meg az MSzP-re.

- Magának megígérem, de másnak aztán nem!

- Maga szerint merre haladunk tovább?

- Én még így lefelé, ha érti mire célzok
.
- Na, ki vele, hová akar kilukadni!

- Magának ahhoz semmi köze.

- Nana, én itt lakom!

- És nem jó otthon?

- Már hogy ne lenne jó!

- Akkor mért erre ugrál, ahol a madár se jár?

- Érdekelt, ki ás itt nekem micsodát.

- Ezek szerint mégis kell a gödör. Hát akkor én megyek is.

- A lapátot elviszi?

- Csak a verem a magáé.

- Ez magának verem? Derékig se ásta!

                        - Verem, és örüljön, hogy nem verem.

-Örvendek.

- Akkor a harmadik típusú viszont nem látásra!

- Önnel se Isten!

3 megjegyzés: