Száraz lábbal a mélységben

Átláttam rögtön: most vagy soha, mert ember emlékezet óta nem volt ilyen sekély a Duna. Elszaladtam ama vízállásjelentés szerinti napon a Margit hídhoz, hogy megpillantsam, mi kerül elő a magyar idők előtti mélységekből. A hídláb körüli sziget ilyen hatalmas még sosem volt.

 A vak is látta, hogy a folyóalattjáró félig kilátszik a vízből.

Márszinteszárazlábbal

Zátonyra futott mélyfolyami szörny

Római kori Circulus Vitiosus

Seuso közeli kincs

Mobilos áldozat bemutatás az előbukkant ősi totemoszlop tiszteletére.

A népvándorlás előtt itt állt viking híd egy darabja

Óriáspenge a borotválkozás előtti időkből

Víz alól végre előkerült kabátját szárító galamb

Aztékra hajazó izé

A rekord vízállás alkalmából kitört városi népművészet néhány remeke

Emberemlékezet előtti szirén hárfájának oszlopa

Őskorszaki csók a jövőből itt maradt padon

Szelfintésem e csodálatos alkalomból

















Pesövé Ofszi

Dög nyár jobbra el

Tótágas

Ezt álmodtam, látod?

Tudom, alul sok az ég, de tudod te, mit összefeküdtem, hogy ez meglegyen?

Jól van, kinéz a majom a képből, és ilyet nem csinálunk...

De vágható!

Na!

Mér' nem tudsz néha kicsit örülni?

Nyíltvízi jelenségek

Előre bocsátom: ez itt a blog. Itt akként szólalok, amilyen vagyok.

A nyíltvizi úszóverseny látszólag ugyanazon szabályok között folyik/zajlik, mint a sportmedencében zajló versenyek (ki ér előbb a táv végére), de ez csak látszat.

A nyíltvízi, hosszútávú versenyeknél nincs határfal a vízben. Vagy körbe-körbe terelő a versenypálya vagy csak egyetlen óriási vízszakasz, aminek kimért szakasza végén nem ütközünk medencefalba, oly evidens módon elérve a célt, mint az épített medencékben, vagyis nem a kimért hossz határát kell elérni - értelemszerűen az úszó kar valamelyikével - hanem a levegőben lévő céltáblára kell rácsapni. Ez a megérintő-technika kissé ambivalens mód viszonyul a teljesítményhez, de ez van, az eredmény így méretik, a szabály ekként van kimondva.

Mindezt azért hozzuk szóba, mert Rasovszky Kristóf 2018-as glasgow-i Európa bajnoki szerepléseit igencsak elgondolkodtatónak találtuk. Rasovszky három versenyszámban indult, így módunk volt visszatérőn felfigyelni habitusának bizonyos vonására.

Az 5 ezer méteres versenyen 1.25 kilométernél állt az élre, egyenletes tempója szerint később megelőzték egy ideig, de 1 kilométerrel a cél előtt már ismét ő vezetett, és előnyét szívósan fokozta. A mögötte úszók erejüket méricskélve változtatták helyzetüket, a nagymenők pedig próbáltak Rasovszkyról veszélyes mértékig nem leszakadni, de elébe vágni egyik sem akart (!?!). A mi plebejusi érzelmeinkkel közelítve ez valamiféle sunyizás, na jó, taktika, még hozzá olyan taktika, amivel próbáljuk elaltatni az elöl haladót, hogy aztán majd...

A cél közelében aztán valóban... kiki bevetette fulladáshatárig, amit csak bírt, hogy a céltáblát lenyúlja.

Rasovszky azonban tudott fokozni, és 52 perc 38,9 másodperccel elsőként csapott a feje fölötti céltáblára.

Másnap 10 ezer méteren új verseny következett, és a mi Rasovszkynk ismét vízbe szállt, egyebek mellett a pihenten érkező olimpiai és világbajnok, holland Ferry Weertmannal.

Rasovszky Kristóf 6,5 kilométernél állt az élre és végig vezetett. Erejét egyenletesen megosztva és előnyét folyvást fokozva, egyáltalán nem taktikázva úszott: kirakta a többiek szeme elé, amije van. A Nagymenők, köztük Ferry Weertman is, pár testhosszal mögötte sunyiztak, csereberélték pozíciójukat, de senki nem akart Rasovszkyra ráúszni, aki - tavaly még ifjúsági kategóriában sikereket arató ifjú - ezzel nyilván mit sem törődve tartott a cél felé.

Mintegy 200 méterrel a cél előtt Weertman rangja tudatától fűtve rákapcsolt, és kezdte ledolgozni a pár testhossz különbséget.

Elébe vágunk a dolgoknak: Rasovszkyt már nem tudta beérni. Rasovszky fejével már a céltábla alatt volt, amikor Weertman még karnyújtásnyira attól. Rasovszky azonban feltehetően jobbkezesként viselkedett, és az a karja épp hátulról emelkedett a céltábla fel.

Weertman lényegre törő rutin birtokában elöl érkező karjával nyúlt a tábla felé, mondhatnánk, kétségbeesetten nyújtózva, és 1: 49. 28,2 -del vágott a táblára. Nem volt mérhető különbség a két eredmény között, de a célfotón, a fény referenciáival mérve mégis látható volt, hogy Weertman érintette meg előbb a táblát.

Érdemes megtekinteni a megelőző pillanatot.

Weertman egy karhossznyival lemaradva követte Rasovszkyt - akinek a feje itt már a tábla széle alá ér - ő tehát látta, hogy a versenyt a sportszerűség értelmében elveszítette kettőjük között, tudnia kellett, hogy le van győzve. Ám az aranyat - ez a legkonkrétabb és szó szerinti, amit csak mondhatunk - azért már mégis csak lenyúlta ifjú riválisától. Ez van, ilyen az élet is: egy idő után legtöbbünknél már csak az éremvitrin, a presztízs a lényeges.

Rasovszky a verseny után szerényen az ezüstöt is nagyra értékelte, és még inkább a tanulságot, hogy a továbbiakban át kell gondolnia a célbeérés körülményeit, és ésszerűbben kell benyúlnia.

A 25 kilométeres versenyen Rasovszky már ismét aranyérmet szerzett, 4 óra ötvenhét perc ötvenhárom egész öttizedes idővel. A táv felétől nyílt sisakkal, fütyürészve úszott az élen. A sokáig mögötte sompolygó nagymenő, Kirill Beljajev, aki az utolsó száz méteren, na persze, megpróbálta őt lerohanni, csak egy teljes másodperccel lekésve - kolosszális időkülönbség! - csaphatott a célba.

Míly csodálatos! Az ifjúi erő és nyíltság háromszoros diadala. Szinte hihetetlen e sejthetően maradandón nehéz időkben.

Véres és aranyas események

Kiss Tünde, a budapesti Molnár Antal zeneiskola igazgatója megszervezett egy szakmai rendezvényt a nyár kellős közepére, ám az esemény előtt 3 nappal, augusztus 6-án bal karjára zuhant az egyik zebegényi betonlépcsőn, és nyílt töréssel vitte a mentő a váci kórházba. Két órás műtéttel hosszú fémsínt ültettek a karjába, ahhoz csavarozták a csontokat. Ezután kiharcolta, hogy 36 órával később, szerdán máris hazamehessen, mert hogy neki csütörtökön fontos rendezvénye lesz.
A bugaci Turultáj fesztivál egyik török résztvevője, a hárfaművész Cagatay Akyol volt a zeneiskolai rendezvény vendége, aki hárfaszóval fűszerezett vidám, barátságos társalkodás során mesélt az anatóliai zenei kultúra hagyományairól, s ezek hatásáról hárfaművészi felkészültségére.
Kiss Tünde több kollégája, művész- és zeneoktatói pályára lépett tanítványa volt jelen a rendezvényen.

A következő napon sebészi kontroll következett a váci Jávorszky kórházban.
D-Vektor volt a sofőr. Pesövé Ofszi pedig a tudósítói szerepet vállalta.

"Dunakeszi magasában  ebédelés címén betértünk a bevásárló központban a LASOCKI cipőüzletbe, ahol nekem semmi sem ízlett."

Feleségünk, Kiss Tünde faképnél hagy bennünket a férfiszandál részlegen, mert észrevette, hogy a női részleg az igazi




















"Később, valahol odébb D-Vektor kapott egy ízletes vigasz-salátát, mert neki még tovább kellett vezetnie.
Kiss Tündének a sebész társaságában eszébe jutott, hogy mintha az orsócsontja egyik kisebb darabja hiányozna, ám az orvos bevallotta, hogy azt már kidobták."

A hazaérkezés szerencsés volt. Még csak harminckettőn állt a higanyszál.

A kép azt ábrázolja, amint a kis mértékben csontja vesztett asszony bal lábával egy időre* búcsút int a hárfának.



















Nanana! Nem volna korrekt ilyen gyászos hangütéssel befejezni:

Elfelejtettük említeni, hogy egy nappal korábban mindenki aranyfólia-betétes pezsgőt ivott.

És ez most már mindig így lesz :-)

* A példásan pozitív gondolkodású Hajdú Gabi hozzáfűzött meglátása