2022. március 31., csütörtök

MÁSIK LÖKÖTT SZIGETEN

 

Ezen a kis lökött szigeten, ahová évekig tartó fáradhatatlan, de szabad úszás után kievickéltem, szerencsés módon kőtörmelékes a talaj. Sikerült is találnom egy majdnem kocka alakú követ, amivel a közelgő választások alkalmából végre hangot adhatok (csörr) legitimitásomnak, azaz a legdemokratikusabb módon, kockadobással dönthetem el a magam részéről, hogy melyik párt, pontosabban melyik magát kínáló politikai erő vezethesse orránál fogva hazám népét.

Az enyém persze csak egy a sok kockadobás közül. Hogy a többi lökött szigeten ki mit dob, abból fog statisztikai úton kitetszeni majd a népakarat.

Fontos volna a végkimenetelről valahogy tudomást szereznem, csak hogy tudjam, melyik színű zsebkendőmet lobogtassam a nép nevében, amikor a szavazat számláló hajó esetleg rám talál, mert azért nem szeretnék politikai kalózok martalékává válni.



2022. március 29., kedd

A LÖKÖTT SZIGETEN

 

Távolról most mintha kapaszó verné fel a tenger békés morajlását. Vagy koporsófedél szögezése volna ez? Tök mindegy. Már megint az ember, a Földet körbehemzsegő.

Hát itt már aludni sem lehet? Már itt se?

Ha viszont egyre kevesebben vagyunk, egyre kisebb a valószínűség. Devalválódnak a jóléti ötletek. Az úgy nem éri meg.

Csakhogy itt vannak ezek a teljesen új áramlatok. Tegnap két palackom is visszajött. Elegem van! Mintha nem is üzentem volna.

Bár sejtettem már valamit. Egész nap visszafelé lobogott a zászló.

Lehet, meg sem érkezett a szavazatom. Pedig úgy reménykedtem!

Ha megint a Kelet nyer... Ebben a nagy magányban egyetlen vigasza volna az embernek a váltóhazudozás, az ellenállhatatlan ellenáltatás.

Küldök is pár új palackot:

"Demokráciát! Kiegyenlített harácsolást!"-  Ja, és... "Mindenről igaznak tűnő híreket!"

Fogom ám! Tölti a mobilomat a perpetuum mobile.





2022. március 22., kedd

2022.03.21. Nembedobás

Két év karantén szünet után odakukkantottam Tündével kettesben, hányan jöttek el idén a hagyományos március 21-edikei Benemdobásra.

Hát, mindenki ott volt, akire számítottam: a kedves budapestiek, gyalog, bicajon, aztán meg a ma már pontosíthatatlan státuszú idegen fiatalok. Itt jó kedélyű turistának festett valamennyi.

Élveztük a tavaszt. Az okosabbak hoztak harapni- és kortyolnivalót. Próbáltam én is kortyolni valót, habzó éggel a tetején, de hab nem volt, oly tiszta volt, a téli disznóságok után olyannyira akart bevágódni nálunk a tavaszi ég. Később feladta, öt felé már - ha jól láttam - meteorológiai koszrétegek szűrték a napot.










 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Estig tartott a Szabadság piknik. Búcsúzásképpen lefényképeztem hűlt helyemet.