Bedobás

Nem rég a Fortepanhoz került Gábor Viktor egykori barátom fotó hagyatéka. Ebből az alkalomból megjelent az index.hu hírportálon egy összeállítás, elsősorban Gábor Viktor fotóiból az én privát hagyományom, a BEDOBÁS történéseiből.
ajánlom rövid kikapcsolódásul   -   Dozvald János/D-Vektor/ Pesövé Ofszi

https://index.hu/fortepan/2020/04/26/a_bedobas_mint_privat_hagyomany/

D-Vektor karantén napfürdőt vesz

Itt volt az ideje!
Az egyetlen vírusmentes hely a tetőablakon kívül kínálkozik

A felvételt Pesövé Ofszi készítette, aki minden animációs erejét bevetve éppen mutatja D-Vektornak, hogy a karjait jó irányba tarja, csak a súlyzókat elfelejtette felvinni.

Csak nem szemléletváltás?

Lazítani törekszenek világszerte a karantén szigoróságon.
NOCSAK!

Érték-e még a természetes, azaz, a születéssel szerzett fizikai adottságaink szépsége?

Felülírhat-e ez a külsőség bármiféle belső szépséget?

Oszthatatlan egy-e még az emberi méltóság?

?

De kérdezzünk tovább:

Felülírhatja-e társadalmi érték dolgában a bárminemű, külső vagy belső emberi szépség a közhasznúságot?

Mi köze ma, van-e köze még a 21. századi embernek az ú.n. természetes jogaihoz?

Létezik-e még a felelős cselekvés elsőbbsége a felelőtlen dumálással szemben?

Mi köze az ember szóhasználatában folyvást felbukkanó "természetesen" szónak a természethez, vagy akár csak az ebből származtatni kívánt "evidenshez"? Vajon nem csupán ismeretlen, meg nem konstruált érvek placeholdere, kiváltó szava ez, vagy még annyi sem, hanem csupán szófordulati töltelékszó, ami az értelmes akarás lendítőszavaként épp úgy szolgál, mint a sunyi hátsóérdekek oktrojálásának fárasztószavaként?

Fejre áll-e járványok idején a társadalmunkban kialakult magától értetődések kánonja?

Társadalomban, ugyebár, tudati konszenzusok, felsőbb észszerűségek kontrollálnak bennünket. És ha ez így van, akkor a humanitárius és gazdasági katasztrófát le lehet győzni (felsőbb) szemléletváltással is!

Humán gondolataikkal szinte észrevétlenül sodródtak az ATV szombati civil krízis-beszélgetői e lehetőség felé.

Elegendő a kormányzat fáradozása vagy kevés? Helyes irányba hatnak az erőfeszítések? Nem a társadalom u.n. felsőbb érdekeit, a társadalmi élettér egészének működőképességét és fennmaradását kell-e képviselnie a hatalmi- és még inkább a köz-gondolkodásnak?

Szavaik hátteréből a figyelmes nézőnek előkínálja magát egy, a magát demokratikusnak gondoló társadalmi tudat mélyén lappangó utilitárius elv.

Mert miféle értékrend az, hogy a társadalmi tudat az egyéni élet feltétel nélküli védelmében hajlandó megbénítani a gazdasági és társadalmi létfeltételek mechanizmusait?

Társadalomtudati logikával most észbe kellene kapni, s be kellene áldozni mindent, ami/aki a felsőbb - és egyben jövő-érdekű - prosperitás képességét gyengíti. Az élet a maga esszenciális értelmében majd úgyis megy tovább.

A társadalom hadra fogható erőit nem inkább a társadalom akadozó működési mechanizmusainak fenntartására kell tartalékolni?

Politikusi ésszel könnyű kilyukadni oda, mi szerint hagyni kell, hogy a népesség átfertőződjön, s így szelektálódjon természetes, biológiai életerő alapon. Vagyis, krízis időkben természetes, azaz, biológiai elhullás alapú humán politikát kéne folytatni talán.

Az erős léterejével szolgálja a társadalmi mechanizmusokat, mindenek előtt az akadozó gazdaságot, ne pedig, hagyva azt, a gyengék, sőt, a már haszontalanok megmentésén fáradozzon!

A humanitárius kirakatunk már úgy-ahogy mutatós: ott az új krízis kórház, a rengeteg lélegeztető gép, a milliónyi szájmaszk, meg fertőtlenítőszer.

Nem volna okosabb lazítanunk az izoláltságon?

Mintha ilyen gondolatok készülnének előkavarodni valahonnan, hogy belopják magukat a civil fejekbe.

De ha így, akkor mi lesz itt megint hamarosan - a bulinegyedben?

Oly békés most az utcakép, most, hogy önkormányzati elöljáróink az üzleti világ törtetőivel való permanens bratyizás helyett karantén elrendelésére kényszerültek. Oly kedvesek, oly reményt keltőek ismét az éjszakák az alkohollal, droggal bebaszottak bömbölése, a visítva nyihorászók reggel fél hatig áradó környezetszennye nélkül.

Hm... Mi volna jobb?

Helyesbítek:

Kinek mi volna jobb?

Nanoszenzáció!

      Tudósaink (magyarok naná, hát persze!) szenzációsan felfedezték, hogy a Covid19 vírusnak van ízlése, még hozzá igen sajátos ízlése van! A koronavírus a tüskéit a Tejút perdületével azonos irányba fésüli! (lásd a tudósaink által készített nano fotót!)

Tehát, ha mi fejlett nanotechnikánkkal lehatolunk a vírus nagyságrendjéig, és a mi nanofésűnkkel átfésüljük valamelyik kiválasztott vírus tüskéit az ellenkező irányba, akkor az a vírus annyira elszégyelli magát a többiek előtt, hogy abba azonnal beledöglik. Így haladhatunk aztán a mi pusztán e célra kifejlesztett számítógépes vírusunkkal vírusról vírusra.

A technika dolgozik, miközben mi a tavaszi verőfényben karanteánkat iszogatjuk.

Vigyázat! Az utolsó nem döglik meg, mert neki már nem lesz ki előtt elszégyellnie magát, de nyugi is egyben, mert tudósaink nem ismernek pardont, fáradhatatlanul fertőtlenítenek és agyalnak tovább!

Ózonos Tudóstalanítás Más Karanténokban

Rút hideg a lyuknak mélye,

ha fekete.

A villám itt

- na jó, ama mély fekete

karanténban rekedt anyja,

az ionos potenciál -

csak tüsszögne, dideregne.

Esély se vón' villanásra.

Azért mintha egy beszólás erejéig

kiszólt volna a lyukból az a potenciál:

Ó, mein Sohn! (ejtsd: Ó, Zón!)

Agymaszkot viselsz, vagy mi?

De koronátlan költő vagy te!

Azért majd fertőtlenítsd

a kesztyűt, ha már dudáltál!

Talán elfelejtettük említeni, hogy a villámnak az a potenciális jó édes anyukája egy fekete ikerlyukból kukkantott ki, hogy beszóljon nekünk.

LÁLÁLÁLÁLÁL

Szólalásom pár szakmai meggyőződésen alapul: 

Egyrészt a -hat,-het - mint a valóság kérdéses történései fölött bárki által meglebegtethető módbeli opció - nem emeli jogi ténnyé célzása tárgyát. A -hat,-het csak arra utal, hogy valami megeshet. Ez önmagában nem ok gyászharang kongatására. Az elvileg megtörténhetőt rögtön biztosra venni, rosszhiszemű vélelmezés.

Másrészt az álhír terjesztése mellett talán semmiképpen nem kellene egy sajtószervezetnek védelmezőn kiállnia, mint az alább idézőjelben citált szöveg kapcsán teszi. Vitatható-e, hogy az újságírónak sincs joga álhíreket terjeszteni?

A köztük (alább), mint a figyelmet egy negatív megnyilatkozási kör egyetlen lehetséges részletére terelő mondatelem, személyeskedő ugyan, de a személyeskedésből jogszerűség nem következik.

A szabadság értelmezése nem mehet szembe a szakmai etikával. Az pedig, hogy mi álhír és mi nem, a tények számbavétele mellett tisztázható.

Íme az észrevételem alapjául szolgáló MÚOSZ szakmai közlemény:

Kilenc, a sajtószabadság védelmével foglalkozó nemzetközi szervezet mély aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy egyes kormányok a koronavírus járványt használhatják fel az alapvető jogok elnyomására, és az információ szabad áramlásának a meggátolására. Az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnökének írott múlt heti levelükben példaként említették a magyar kormányt , amely „azt kérte (a parlamenttől), hogy határozatlan időre hosszabbítsa meg a veszélyhelyzetet, és adjon felhatalmazást öt évig terjedő szabadságvesztés kiszabására a koronavírusról szóló álhíreket terjesztőkre, köztük újságírókra”.
Miután a felhatalmazási törvényt a Magyar Országgyűlés hétfőn elfogadta, az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) újabb felhívást tett közzé, amelyben sürgeti, hogy az Európai Unió lépjen fel a sajtószabadság magyarországi korlátozása ellen. 

Én e posztommal nem politizálok!

Csak mintha itt a magyar nyel kárára történő, rosszhiszeműség alapú ágálás terepén volnánk!