A megnyilatkozás szabadságának korában az írásbeliséget mind többeknél felváltja a firkálásbeliség. Gyakorta, sőt, már számtalanszor ötlik szemünkbe olyan vizuálisan harsány szövegszerűség, ami csak mondja a magáét. A vaskos pemzlivel vagy ki tudja milyen színezet felhordó eszközzel hátrahagyott foltosságokban látunk ugyan betűket, de a közlés "kimondóját" a kétoldalú verbális kommunikáció láthatóan nem érdekli. Üzenetének domináns része épp úgy az írás mint a vizuális megformálás konvenciói felől tekintve a felületek harsány elpiszkolása - már a szociális rendeltetés közismert voltának viszonylatában.)
A firkálásbeliség eme megnyilatkozásaiból főképp formaérzékelésünkkel olvasunk. Helyenként esztétikai érzék és érzelmi fogékonyságunk provokációja is gyanítható, már ha az ilyesmit nem az "olvasó" világot átfogó vizuális empátiája tételezi. A WAIR általunk jóindulatúan felkínált mozaikszó. Íme egy gyönyörű példája a WhatAboutIgyotRecsnek!
Mindez kapubélletünkben látható. Fontolgatom, hogy ócska ronggyal és oldószerrel válaszolok valamit.
