2018. március 27., kedd

ültess egy fát!


Fogy az életem. Ideje kicsit gondolkodni a létemet körülvevő bonyodalmakon!

Próbálom megérteni, például, mit is értsek neoliberális társadalmon.
Talán:
Koldulástól a terrorfenyegetésig változó erő- és érdekbehatások nyomán, nomádra hajazó humán elvek mentén multikulturális biodíszleteivé leszünk egymásnak.
Konkrétabban: az u.n. Nyugati civilizáció korábban érvényes történelmi képének és kollektív értékeinek érvénytelenítése, minimum karanténba tétele, mondhatni, az érvényes  múlt lenullázása, új civilizációs múlt indítása, anélkül, hogy e lenullázó törekvés az egyéb civilizációk saját történelmi képére, annak tűzzel vassal való érvényben tartására is kiterjedne, vagyis meglehet, akaratlanul, de következésképpen e civilizációknak a hagyományok és összetartó evidenciák terén meggyengített Nyugati civilizáció főlé kerekítése.

Próbálom megérteni, mit is értsek filozófián.
Talán:
Az ember, mint olyan kozmikus helyzetének rendszerbe foglalása. Gyakorlatilag: kozmikus helyzetünk megítélése jogának számos-számtalan egyéni kisajátítási kísérlete, szigorúan az emberiség nevében. Még újabban annak vizsgálata, hogy a kozmoszba vetett embernek mi köze van a saját agyához.

Próbálom megérteni, mi is történik most a 2018-as parlamenti választások apropóján.
Talán:
Napok óta összehangolatlanul váltják lefelé a kormányt az ellenzéki (horror-koalíciós) erők, mint kacsa a nokedlit, Krisztus a vargát, tyúk a töreket, Szent Pál az oláhokat, macska a forró kását. Mindennek - remélhetően - 2018. április 8.-án lesz vége.

Míg itt süketeltem, a szomszád asszony kint, a körfolyosó végén elültetett egy fát.

2018. március 21., szerda

Heti hoax

Juncker és Soros beledrondít a magyar belpolitikába ?

A válaszási kampány tisztaságát manipuláló ellenséges drónok a Nyugati Pályaudvar felett

2018. március 17., szombat

Stephen Hawking emlékére


Kis Gyufaszál!

Ha minden csillag kihunyna az égen, akkor a Te szelíd fényed teríthetné be a kozmoszt, s tőled való volna minden test árnyékvetése.
Bár jéggé fagyva ennek örülni már aligha tudnánk.
De mégis, jó arra gondolni, hogy az utolsó készség, fénnyel oszlatni tudni a sötétséget, itt lapul a zsebünkben.


2018. március 6., kedd

Egybesülések



nézem a tévét, minek nézem..


Mi volt az ősrobbanóanyag... az az "anyag", tegyük idézőjelbe, na! Mi volt? Az biztos, hogy nem volt benne idő. Egy pillanattal a robbanás után azonban a Teremtő máris vonulhatott a kasszához hatalmas - ismeretlen fizetőnemben mért - gázsijáért.
Mennyi, mennyi... illetlen kérdés. Az is lehetséges, hogy már időtlen idők óta robbantgat, amihez előre kapta meg a támogatást az EU-tól (nem félreérteni: Egybesült Univerzumok!)
Volt azonban az a - nekünk - Ősrobbanás. Az ősrobbanás és minden robbanás az, amikor időt viszünk be az anyagba, méghozzá mérhetetlenül sokat.
Van ebben az idővel tágított energiacsomagban egy-két potenciális buborék, ami majd mindent elnyel, és ez lesz egy új fizika kezdete. Ez - csakis az időnek köszönhetően - sok százmilliárd évvel később lesz. Figyelmeztetés nélkül jön és a fénysebesség háromszorosával. Ember? 
Ember, sokkal nagyobb üzletről van itt szó! Ott állunk majd tehetetlenül, szemtől szembe (na jó, az operatőrnek hátulról) és valószínűleg azonnal egybesülünk.
Oszt jóvan - de most legfelsőbb szempontból.
Fizikusaink legfrissebb kutatásai szerint létezik az abszolút lehetséges. Ilyenformán abszolút lehetséges egy fázisátmenet, amire jó időben talán fel lehet készülni. Ez a fázisátmenet vagy megtörténik, vagy nem. Ez van, ennél többet most még nem tudunk. De tudhatunk, ha idő előtt egybe nem sülünk. Legeslegnagyobb fizikusunk állítja mindezt, a tudomány einsteinköve, ki azonban addig nem von le semmilyen következtetést, amíg meg nem győződik mindenről. Győzködik, persze, győzködik, hogy vonjon le, mert nem kívánunk itt állni a bizonytalanságban, miközben eláraszt bennünket az a gondolkodásunkat bénító túlszaporodó fajta, szerte a földi világból, ki a maga ősrobbantgatásaival kívánja magára terelni a figyelmünket. Csak a jólétünkért jönnek, de nekik az épp elég, nekünk meg igen kevés lesz.
Na, de az időtlen őspillanatba bevitt mérhetetlen sok időnél tartottunk! Olyasmi ez, hogy még a legnagyobb őspillanat is csak bámul ( a kis pillanatok észre sem veszik!) és az őspillanatban szorongó ősanyag, ami eddig beletörődve strukturállott magában, menekülőre fogja.
Hogy mi lett ebből, azt már tudjuk: ez, ami most van. Nem kell feltétlenül beledögölni. Csakhogy jön a fekete cunami.
Természetes jelenség, aminek örülni kell, vallja az olasz miniszterségig jutott kongói vagy nígériai arc, aminek feketeségéből életrevaló szem csillan ránk. Na, igen, örülni már megtanultunk. Voltak itt már tektonikus eredetű cunamik, és alig vittek el esetenként pár százezer embert, miközben elcsórtak a magas partokról tengernyi őslevesnek valót, ami új lehetőségek kezdete.
Tudósaink persze nem feketét mondanak. A "sötét energia", így hívják. A sötét energia a semmi energiája, mondják tudósaink, és máris tények elé állítják a kétkedőket: tégy egy zárt dobozba sötét energiát, mérd meg, mennyit nyom, ezután tágítsd a dobozt kétszeres térfogatúra (te dolgod, hogyan, persze anélkül, hogy kinyitnád!) és mérd meg újból. Kétszer annyit fog nyomni.
Akinek kevés a képzelő ereje, elég ha vár kicsit. Jön ez a fekete energia, és miközben mi méricskélünk, kétszer akkorára fogja tágítani a dobozát, és hirtelen kétszer annyit fog nyomni.
Talán tehetnénk ellene. Sietnünk kell azonban, mert jó, ha nyolcszázmilliárd évünk van. Előkerülnek ugyanis idővel a zombicsillagok, amik az örökös jelenből az azonnali jövőbe repítenek bennünket (kéjesen tudományos pillantás a kamerába, hány néző csinálta össze magát...) Ezek a zombicsillagok - szlengesen zombicsik - akkorát ütnek, hogy a fekete lyukak is belepusztulnak. Közülünk a legeslegerősebbel is, akkor már teljesen feketével, aki éppen azt kérdezi még, mi az isten folyik itt már?, egyetlen gammavillanás végez.
De ott még nem tartunk.