SORSFORDÍTÓ

- Uram! Ne haragudjon, hogy megszólítom, olyan fontos embernek látszik.

- Igen, igyekszem.

- Foglalkozásra nézve?

- Sorsfordító.

- Aha! Na és jobbra vagy rosszabbra fordítja?

- Ennél komolyabb a dolog. A Sors nem földi eredetű, hanem kozmikus entitás, így mindenki sorsa kozmikus nyelven meg van írva. A magáé is. Az én dolgom, hogy szükség esetén lefordítsam a cégünkhöz fordulók sorsában írottakat az ő beszélt nyelvükre.

- Maga fordítani képes a Föld összes nyelvére?

Nem, ez fel van osztva. Sokan vagyunk. Mindannyian a FATE TRANSLATE cég alkalmazottai. Én magyar vagyok, és mindenek előtt magyarra fordítok, de megsúgom, kevesebb pénzűeknek néha privátban németre, angolra is, bár abban nagyobb a tévedés lehetősége, mert ezeken a nyelveken igen gyakran rossz szavakat választok. De tudja, hogy van ez...

- Na és honnan tud kozmoszul?

- Nem tudom honnan, csak azon vettem észre, hogy értem.

- Mennyi magánál egy fordítás?

- Igénytől függ. A több síkú, tehát a "de mié' ??!!!" opciókra is kitérő fordítás garancia nélkül most 10 és 20 ezer között van.

- Forintban vagy Euróban?

- Ilyesmit nem mondok ki. Csak a számot, és nagyon szigorúan nézek, azután mindenki abban érti, amiben legajánlatosabbnak látja. Végül a cégnek befizetem szám szerint forintban.

- Hogy fér hozzá a kozmikus szöveghez?

- Ez az iroda dolga. Szerzik, ahogy szerzik, aztán átadják nekem.

- Kozmikusan számon van tartva minden élő személy név szerinti azonossága?

- Úgy bizony!

- Akkor saját sorsát már bizonyára ismeri.

- Igen, és az nem oly végzetes, mint gondolná.

- Nos, rendben. Akkor felfedem kérdezősködésem okát. A kozmoszból vagyok, pontosabban a galaktikus sorstársító földi ügynöke. Az a dolgom, hogy időnként ellenőrizzem a sorsfordítókat. Kétszer is lebukott beszélgetésünk során. Amikor látszólag köhintettem, valójában egy sorsot mondtam ki, és maga a füle botját sem mozgatta.

- Igen, pedig észrevettem. Csakhogy a földi ember hangkeltő technikájával nem lehet kozmikusan megírt sorsot eredetiben kimondani. Azt csak kiolvasni tudjuk a kozmikus köztesből. Maga tehát simán köhintett. Az irodától van?

- Igen. És maga mától ki van rúgva, mert visszaélve a FATE TRANSLATE szigorú szabályaival, maga maszekol.

- Igen, köszönöm, hogy tudatta. Ez volt megírva a sorsomban. Már vártam, mikor ér utol. Most akkor szabad vagyok. Múlt héten hívtak egynöknek az EGYBESÜLT SYNGULARITYhez. Abban sokkal több a pénz, és elég csak okosan halandzsázni. Több benne a fantázia, és teljesen nyugi terület. Biológiai élőnek azt úgysem adatott meg megérni, hogy végül miről is lesz szó.

- Maga hülyét csinál belőlem? Dögöljön meg!

- Semmi, semmi... és ezt már csak kérésnek veszem.

 

 

A cucc végső elembertelenítése

Minden új, civilizációs korszakot meghatározó paradigma azért érvényesül, mert több kevesebb sikerrel képesek vagyunk megtagadni közösségi létünk korábbi értékeit és kollektív ismérveit. Ehhez igazodva váltanak szemléletükön a diktátorok, és ekként a mindenkori divat diktátorai is, különösen, ha úgy üzlet nekik. Ha pedig éppen úgy nem üzlet, akkor majd, ahogy szeszélyük diktálja, múltunkra emlékezni, nosztalgiázni kényszerítenek - már ha egyáltalán legitim még felemlegetés dolgában a hajdani divat iránt hajdan rajongó hölgyek lelkivilága.

Sétálok hazafelé a Pesti Vigadó felől a Deák Ferenc utcában, pár lépésnyire onnan, ahol a páros oldalon a szovjet bombázók 1944-ben a házzal együtt földig rombolták apám úri hölgyek által oly kedvelt fodrász szalonját, és az utca teljes hosszán egymáshoz láncolódó fényes ruházati kirakatok előtt vonulva látom most, hogy a világháború óta már a százat közelítő "békés" évek során mostanra a jóléti polarizálódás - ama magasságos pólusának közelében - mennyire embertelen arcot volt képes ölteni.  Ez tetszik manapság az ide merészkedő jómódúaknak meg a korral lépést tartani akaróknak? Van kedvük e portálok ajtaján belépni? Vagy csak szokják, perverzzé érzékenyült elmével szívják magukba az elembertelenedő valóság- és kirakatképeket?

Nem a vidékről Pestre föllátogatók megcélzott ruházati boltjai ezek, annyi szent, hacsak nem semmit se gondolni,  pusztán szájat tátni utaztak idáig.

Bár perverz impulzusokat humanizálni képes művész-képzeletem alapanyagként kedvét leli a morbidban, néha még az embertelenben is, sajnálatosnak ítélem, hogy miféle sóher álarcukat mutogatják errefelé az öltöztetés versenygazdasági szereplői. Nincs pénzük cizelláltabb valóságképre?

Íme a cuccok végső elembertelenítése

 Szívesen pillantanám meg most, milyen csalogató arccal néztek a járókelőkre a negyvenes évek elején a Deák Ferenc utcai ruhaboltok kirakatbabái.

Tisztelt Ősöreg Hölgyek, ha van arról fényképetek, kérem, ajándékozzatok meg vele, legalább egy szkennelt változattal! (Kell, hogy akadjon egy készséggel segítő dédunokátok :-)

(dozvald39@gmail.com)

előre is köszönöm

im voraus Danke