Döglött zöldségek

A döglött motorkerékpárt, ami imént még sápadt zölden hevert a járdán, már visszatámasztotta valaki az oszlophoz, de látszott, hogy nincs benne élet.

A szél sárguló újságlapon híreket kavart körötte. Ilyenkor este döglött volt már az is, mindegyik.

Két alak közeledett a sarok felől. Arcuk elevenen tükröződött a szél borzolta pocsolyában.

Itt tartottam a történettel, de nem voltam még képben. Néztem, mi van köröskörül: döglött kuka - kicsit felgyújtotta valaki, döglött üveg - ölni még lehet vele.

Minden lehet döglött. Rámondod és kész. Saját világukban, a beszéd világában lebegnek a szavak, a semmi is jól megbeszélhető. Sokan szeretik is. Az indítéknak azonban elevennek kell lenni.

Én tehát hallgattam. Egyébként is félek a sötétben.

A világosban, például délelőtt, az más. Vagy nyári délután a Dunaparton. Szájkarate, süketelés, minden lehetséges. A szavak között uralkodó felhajtó erő valami különös dolog, nem rúg labdába a gravitáció. Az ember asszociál, új és új szavakat dob a locsogás illanó levébe, és e könnyed fortyogásban aztán, ha nem csap közbe a kéz is, baj nélkül eltelhet az élet.

De este! Bizonyos típust nehéz a mi utcánkba beterelni. Én is csak véletlenül voltam itt.

Állt ott a gyér fényben valaki. Kés nem volt nálam. Talán jobb is, felszólítás keringőre, én meg lassú vagyok.

Aztán kigurult egy árnyék az ember alól. Kevés híján összecsináltam magamat. Reméltem, nem kutya, ám aztán nem volt már ott semmi, igazából az ember sem.

- Mit képzel maga?

Ez hátulról jött. Megkerülhetett. Így hozta rám a frászt megint.

- Hallotta? Mit képzel maga?

Szerencsére a képzeletemet szólította, ebben otthon vagyok. Rajta álltam egy kalapon.

- Bocs, kutyának néztem. Ez legalább nem harap, hehe.

- Mit képzel?! Adja vissza!

- Maga zaklatja itt a képzeletemet. Lássam, kivel van dolgom! A játékfilmi gondolat hordozóközege mi?

Nem tudta.

- Az illúzió, maga szerencsétlen. Szedje össze magát! Vissza akarja kapni a kalapját vagy sem? Miben más a fotó? Azt mondja meg, és már mehet is.

- Ja, erre gondol? A fotó esetében, legyen a képen egy esemény vagy bármi, érzelmileg talán azonosulok, de sosem tűnik úgy, hogy ott vagyok az ábrázolt helyszínen.

- Ezaz! A fotó rajtunk kívülről fejti ki a hatását, interaktív a kapcsolat, dolgoznunk kell az olvasatért. A fotó sokkal inkább kommunikál, mint a film. A játékfilmbe belefeledkezünk. Nincs kommunikáció. Mi következik ebből?

- Léhaság, sodródás. Nagy tere nyílik a nézői hedonizmusnak. Izgalom legyen, kerül, amibe kerül. A játékfilm gyártás virágzik, pedig filmet forgatni borzasztó költséges. De eladható.

Aki belterjeskedik, itt tönkremegy.

- Nincs is kortárs játékfilm!

- Ez az! Csak játékfilm van.

- Na, itt a kalapja, mehet. Okos maga, csak nem kell megijedni!

Már rám sem hederített:

- Gyere kiskutyám, ezt megúsztuk. Máskor ne pisálj senki lábára, értetted? Miattad most is hülyére kellett magamat gondolkodnom!

Tényleg, tiszta hogyishívják volt a nadrágom. Tiszta izé... amit csak képzeltem.

Na jó, ügy lezárva! Húztuk mindketten a csíkot, ki merre látott vagy sem.

A döglött motorkerékpár közben megint az aszfalton feküdt. Most már nem képzeltem vissza. Elment a kedvem, alighanem a büdös nadrágszáram miatt.