2019 októberi képregényünk
1.
Október 10.
Erős ellenzéki szél fúj a helyhatósági választásra készülődő Erzsébetvárosban.
2.
Október 11.
A régi önkormányzati arcok és híveik
rács odálkoznak az új arcokra.
3.
Civil arcok jelennek meg a képviselő jelölti színtéren.
4.
Októbert 12
A kerületi jogosultak, hátra hagyva az alpári stílust, készülődnek a szavazófülkékbe.
5.
Október 13. hajnal
A régi rend hívei még egy utolsót rúgnak.
6.
Október 14.
A győztes ellenzék várja, hogy felállhasson az új képviselő testület.
7.
Október 15.
Az új testület felállása hamarosan várható.
8.
Október 16.
Az új képviselő testület még nem állt fel.
9.
Október 17.
Az új testület még mindig nem állt fel - a Klauzál téren
pedig a régi dicsőségre már árnyék borult a Dohány utcában.
10.
Október 18.
A képviselő testület felállásáról semmi hír. Már kezdünk aggódni. Csak nem előre hozott belharcok...?
11.
Október 19.
Még mindig semmi... pedig a választási küzdelem történései fölött már áthaladni készül az idő kereke.
12.
Október 21.
Az új önkormányzati testület már majdnem felállt.
Előző polgármesterünk a háttérben mintha mozgatná kicsit a füle botját.
Október 21. dél tájt
Formálódik az ígéretes fehér folt Erzsébetvárosunk jövőjének térképén.
13.
Október 24.
Bár híreink szerint csak 28.-án áll majd fel a testület, egyes választottjaink mintha már hátat fordítottak volna választóiknak.
14.
November 2.
Nem, nem! Talán mégse!
A szociális gondoskodás jegyeit véljük felismerni a helyzetben:
Öt-hat ilyen légrésesen kasírozott, egymásra helyezett Niedermüller portré ugyanis tökéletesen alkalmas arra, hogy a közelgő télben felfázás nélkül átvészelhessük az éjszakákat.
15.
November 9.
Őszi tájkép, még mindig a Klauzál tér sarkáról.
Ezzel pontot teszünk egy hónapot átfogó képregriportunk végére, mert már nem bírjuk nézni, hogy valaki még mindig itt dacol a sárral. Lehet, hogy a szerencsétlen egyetlen bizottságban sem kapott helyet?
16.
November 12.
Epilógus
Rossz választásunk emlékét elmoshatja az idő.
Ám csak rossz választásaink vannak,
mert a választhatók csak harácsolnak és hatalmaskodnak
vagy pedig harácsolók és hatalmaskodók bábjai.
2019. október 19., szombat
2019. október 11., péntek
Olvasgatunk
Pályázat a kultúra és az audiovizuális tartalom digitális úton történő áthidalására
(...és szöveg )
A hoppá impulzus csillapultával kénytelenek vagyunk megkérdezni az értelmezési
konszenzus nélkül veszélyeztetett nyelvi kommunikáció, és itt konkrétan a
magyar nyelvi kommunikáció nevében: what about igyot recs?
ugyanis:
A HÍD jelentése, különösen, ha áthidalás
formájában említődik, valamilyen útba eső akadály leküzdésével kapcsolatos. Ez
az akadály az indok, hogy hidat építsünk. Ha nem létezik az akadály, akkor az
elérési törekvés célját tekintve szükségtelen a híd, hanem csak össze kell
kötni két pontot a közlekedési építményeink legegyszerűbbikével, egy úttal,
mindenféle körülményes hidalás nélkül.
A fenti - magyar nyelven szólaló - pályázati felvetés
tehát a híd funkciójának logikai tekintetbevétele mellett úgy értelmezhető,
hogy két probléma említődik, az audiovizuális
tartalom és a kultúra, és ezeket
kell valamilyen út (törekvés) vonatkozásában áthidalnunk. De akkor viszont tisztázatlan,
hogy mi a törekvés tárgya, s honnan hova tart az út.
A kiírás értelmezése tehát finoman szólva bonyodalmas.
E szólalási bonyodalom áthidalása érdekében legegyszerűbb, ha úgy tekintjük,
hogy a felhívás magyar fogalmazója nem tudta, hogy mit beszél, vagy pedig, hogy az
egész európai elgondolás egy bürokratikus marhaság.
D-Vektor nevében is:
P.O.
2019. október 7., hétfő
ArtMarket2019 ürügyén
Mint a
műkereskedésen vénásan kívülálló, elmentem megnézni mit árulnak már megint -
el.
Hát egyet elég
sokan és bizonyosan, ez pedig az ART.
Ám ez már korábban
is így volt.
Egészében tetszett...
pontosabban: egyszerre
nosztalgikus és szarkasztikus valóságszomjammal közelítve, ez a felvonulás is
az érvényesülési viszketegség fotográfiai alapú vakarásának tetszett.
Na, de pozitív
értelemben is tetszett azért néhány - mások számára nem feltétlenül mérvadó -
alkotói lelemény.
Az izraeli - szabad
így neveznem: videófotó- vagy fotófejlesztő videó kollekció, ahol agyafúrt
ötletességgel preparálnak szemünk előtt kibontakozó és a legkülönfélébb
pszichés benyomásokat célzó állókép látszatokat.
Aztán Diós Máté
monokróm Gömbje a Random standon. De
ugyanitt valamelyest Mészáros László borzadás felé kergető Hatalom című nagyszabású vállalkozása is.
Visszavillan
tűnésben gazdag emlékezetem mélyéről ifj. Koffán Károly Tisztelet Moholy Nagy Lászlónak című formaesztétikailag pompás
fotógrafikája, vagy Antonio Ferrertől a Blinding
Light fotógrafikákra. De ugyanígy megragadott Lucien Hervé - aláírt modern
nagyításokban tündöklő - összes árnyéka.
A képzőművészeti
szárnyon felvonuló galériáknál is rábukkantam erre-arra. Például Opitz Tamás
meditációra hívó, szerkezetében és tónusszövetében is pompásan letisztult
tengeri horizont fotója. Korniss Péter 1968-as, a mai felsőfokúságból szökkent,
modoros horizontvadászokat meztelenítő Tavaszi
műtrágyázás a TSz-ben-je.
Mivel az ArtMarket
dominánsan a műkereskedelmi galériák szolgálatában áll, elég sok olyan
apróságot látni, ami ma önmagában nem, csak a bennfentesek nosztalgiája felől
tekintve érdekes, mert a korábbi művészeti életre céloz, például, dokumentációs
háttéreszköze volt a művészek hajdani magatartásbeli megnyilatkozásainak.
Gondolok itt például a feLugossy László nevével jegyzett utcai
feltűnősködésekre.
Nincs távol az
ArtMarket mindkét részlegétől a giccs. Na persze, a giccs mindennél könnyebben
eladható, ha van képünk mutatkozni vele, és ez itt market, Market, MARKET, már
el ne feledjük!
Kifejezetten kéjes
élvezettel pillantottam körül a nem rég
tisztújúlt Magyar Fotóművészek Szövetsége standján. Érdekes látni, mire megy ki
a Szövetség rendszerváltásunk óta tartó vergődése. Évtizedek telnek, enyészeté
lesznek a szellemi mérföldkövek. Mit szólna például Gera Mihály a szövetség itt
látleletezett, eszeveszett
mindenrenyitottságához?
Ez persze lehet
akár a fotószcéna egészének mikrolenyomata is, ami autentikus ránézet volna,
ha a szövetség nem hordaná még mindig nevében a művész utótagot. Mert nagyon is hiányzik már egy olyan szövetség,
amibe csakugyan minden belefér, minden, amit az ember ma fotografáló, fény
leképező és fotó feldolgozó, na és a tömegkommunikációs eszközökkel elkövetni képes. Szóval az egész mostani
modern, mind inkább a fotóra hajazó vizuális cirkusz.
E cirkusz, amibe a
Szövetség is beszállni látszik, szinte határtalan a feltűnési viszketegség
vakarásának lehetőségeiben.
A fotótechnika
elképesztő lehetőségeket kínál a fotográfiában alapvető szerepet játszó fényreferenciák
mutatós manipulálásához. Átgondoltan akár, de épp úgy random alapon is pattog a
feltűnési viszketegek esze kereke.
Szakmailag okosnak
már nem szükséges lenniök, épp elég okosak a gépeink. Míg a zsenialitást
lehetetlen szimulálni, a dilettantizmust és a kutyaütést nagyon is könnyű, sőt,
okos gépeink által egyre látványosabb is az ebből gerjedő játék. Dévaj játék,
ami sokszor a művészeti múlt értékeinek fikázására irányul.
Na és mindenek
előtt az ambiciózusok feltűnési viszketegségének mára média-erőssé dagadt vakarására.
Különféle FVV közösségek alakulnak, s gyorsan átlépik
"újdonsültségeikkel" a médiaképesség küszöbét. Onnantól kezdve
megállíthatatlanok eszmei értékeket tépázó csintalankodásaikban.
Bár a hibaistáknál - valamelyest a
tehetségtelen fotósok facebookoló közössége esetében is - a véletlen tekintetében hiteles képi hibák
oltára előtt való vidám leborulásról volna szó, eme gyorsan közösséget
kerekíteni képes érdeklődés művéletlenek termelésére csábít, és ennek útján
szakadatlanuk lehet fintorpetárdákat lőni ama hagyományozódott - egyelőre még örök-emberinek
mondható - lényeg követőire. Majd pedig le is lehet taszítani őket az
örökségtisztelet piedesztáljáról, és végül fel lehet aztán ülni a helyükbe.
A kiagyalt
esztétikai rossz termelésének szektái a szellemi sár mint érték szertedobálásának
médiaképes terepén vidámkodnak, és
mert ma a legkisebb kiagyalt semmi is impozánsan médiahangossá tehető, a tömeg
fogyasztja máris - értsd: visszaigazol mindent! - ami elég hangos, mert a tömeg
legfőképpen dolgozással és megélhetési gondokkal fárasztja elméjét, és így
médiabolondítás ellen sosincs kellőképpen felvértezve.
Hosszan bogozható a
negatív érték teremtődésének gordiuszi csomója, ami ellen a kard tehetetlen.
Legegyszerűbb tehát
beérnem annyival, hogy javaslom megfontolásra:
semmi FMSZ!
azaz, semmi
fotóművészet címén való szövetkezés, hanem
Fotóalapú Vizuális
Cirkuszszövetség - FVC!
Részemről máris
éljen!, sőt, készséggel tagnak jelentkezem.
D-Vektor nevében is
Pesövé Ofszi
2019. október 5., szombat
Szoliptikum
Elütött a villamos
egy előrehaladott nőt a nagykörúton. Magáról az ütközésről lemaradtam, de
visszakövetkeztethető volt, hogyan történt. Rögtön szemet szúrt ugyanis a
síneket szegélyező betongömb sor. Ez alighanem számításon kívül maradt, amikor
a szabálytalankodó - szeme
a gyorsulásba kezdő villamoson - nekilódult, hogy a sínek fölött még
átszökelljen.
Puff. A vezető
nyomban fékezhetett, így csak megcsapta a sínek közt elterülő testet, de az is
épp elég volt. A nő nem mozdult. Arca alól vér szivárgott a kövezetre. Ridikülje
a karja alá, könnyű kabátja bal oldali szárnya pedig a hasmánt elnyúlt
test alá szorult.
- Hívott már valaki
mentőt? - tudakolta egymástól a hirtelen összeverődött tömeg.
- Már jön! -
kiáltott egyikük.
A nő erre megmozdult,
és tápászkodni próbált, de beleakadt a saját ruházatába. Különleges patt helyzet volt.
Kezdett érdekes
lenni a dolog. Elkezdtem megírni.
A járókelők egyike végre
észbe kapott, és megkísérelte kirántani a test alól a kabát szárnyát, amitől a
szerencsétlenül járt nő megpördült, jókorát koppant a feje, és megint mozdulatlanná
lett.
- Maga ennyire
hülye? - kérdezte a tömeg az ügyetlen segédkezőt.
- Nem, nem, én
csak... - motyogta az.
Ekkor a nő ismét
fordulni próbált.
- Segítsen már
valaki, de ne az a barom! - rendelkezett a tömeg.
- Jobb, ha hagyják.
Már mindjárt itt a mentő - szólt a villamos vezető, aki türelmesen várakozott a
vezető ülés magasában.
Ám a mentő nem
jött. A sérült csak feküdt ott kicsavarodva. Képzeletemben kutattam, hogy
melyik festő híres művéhez szolgáltat ez a póz utóképet.
- Jól van,
asszonyom? - hajolt közelebb egy vén krapek, ahogy a filmekben szokta látni,
amikor faggatják az autóstul épp bukfencet vető vagy a tűzből félig sülten előkecmergő mellékszereplőt.
Először nem jött
válasz, aztán a nő próbált felkönyökölni, és mintha halkan azt suttogta volna:
- Lenyeltem a
fogamat.
Ennyi, és már vissza
is zuhant. Jókora véraláfutás terjengett a szeme körül,
már szinte a szája sarkáig ért.
- Én ezt nem bírom
nézni! Hát senkinél nincs egy szaros mobil? Hívjon már mentőt valaki! -
lamentált egy termetes nő a mögötte állókhoz fordulva.
Már jön! -
kiáltotta a tömeg.
Facebookoló fiatal nő tévedt közénk - igen közénk, én is ott, na persze! - a járda felől érkezett, fél
szemmel valahogy meglátta, mi a helyzet, s átkapcsolt videó-keselyű módba.
- Hívjanak már
mentőt! - sírt fel egyfajta kimért, filmfőszereplői teatralitással.
- Már jön! -
kiáltott ismét kórusban a tömeg.
De a mentő tovább
késett. Híre szállongott, hogy belebotlottak egy másik, sokkal csúnyább balesetbe a
Blaha Lujza téren.
Kisvártatva utolsó kísérletet tett a sérült, hogy kabátja gúzsából kiszabaduljon. Már majdnem
felállt, de még előtte körbe járatta tekintetét az aszfalton, s hajolt a
retiküljéért. Ám erejéből csak ennyire futotta, máris visszadőlt, ezúttal hanyatt,
tarkója jókorát koppant a sínen.
Végre a mentő
mégis csak befutott. Ketten ugrottak elő a hordággyal. A mentőorvos vizsgálódva lehajolt,
ujja kereste a nyaki ütőeret, de a szerencsétlenül jártban már nem volt élet.
Gyalázat! Most kell
jönni? - lázongott a tömeg.
Mindez fél három
körül történhetett. Már itthon vagyok. Instant moslék-kávémat iszom, és emésztem
a történteket.
Szörnyű
lelkiismeret furdalás gyötör:
Ha nem kezdem el
megírni ezt az egészet, az a szerencsétlen asszony talán még mindig élne.
-------------------------------------
Címképünk szerzője, Tóth József Füles mintha ugyanezt a történetet dolgozta volna fel, csak a művészet magasába illő elvontsággal, ahogy ezt tőle már megszoktuk.
2019. október 2., szerda
Önkény választás 2019
Délelőtt 10 körül érkeztem a Budapest VII.
kerületében zajló választási küzdelem kellős közepébe. A Klauzál tér egyik
járdaszakaszán ketten vívták kiegyenlített és minden személyeskedés nélküli, diszkrét
küzdelmüket voksom elnyerése érdekében. Ez a két aszfaltra borult pofa. Mint a képen látható, részrehajlás
nélkül tudattam velük, hogy elég már a marakodásból. A bulinegyedi viszonyok
elmérgesedésének a kezdet kezdetén kellett volna elejét venni. Mára teljesen
elférgesedett az éjszakai élet, mert hazánkból és szerte a világból minden dorbézolni,
bebaszni, okádni, üvöltözni, rongálni, odaszarni szerető alja-turista ideszokott, és ennek vendéglátói háttérfeltételei parazita módon beépültek, és
szétroncsolták a városi otthonlét egészséges szövetét. Mindegy, kinek a tehetetlen önkénye alatt kell majd tovább tűrnünk e körülményeket Nincs már hitele
semmiféle ezirányú ígérgetésnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)