Némely macska már szinte kutya. Némely kutya meg már szinte ember.
De azért mégsem.
A kutyával nem az a bajom, hogy vagy le tudja nyomni a kilincset vagy sem, hanem hogy egyetlen fia kilincset sem tudna csinálni, még amelyik le tudja nyomni, az sem, pedig látja, tehát gondolkodhatna a kutya, hogyan működik a kilincs.
De nem, ő csak őrzi a házat.
Macskát pedig még házat őrizni sem láttam soha.
Embert már láttam házat őrizni, és némelyik még kilincset is tud csinálni.
Úgyhogy vannak itt azért komoly különbségek.
Én?
Én kilincset még nem csináltam, de tudnék, ha azt meg tudnák nekem fizetni.
Ugatni?
Hát azt hogy ne tudnék, még ingyen is!
Úgy hogy a kutyák csak hallgassanak nekem, ami az emberré válást illeti!
Ez? A kilincset...?
Házat nem bíznék rá, de keretlegénynek megteszi.
Már szinte ember. Csak rád néz, és kezded előkotorni az igazolványodat.
A Hutyra utcai kutya egyszer csak nem volt ott a talapzatán. Bevitte valaki a MÉHbe. Az ócskavasas aszondta, teccik, de várjunk kicsit. Másnap aztán a területfelügyelők jöttek érte, és visszacsavarozták. Azóta még a kutyának se kellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése