A megnyitó veleje nagyjából e szavakkal foglalható össze:
- Demokratizálódott a fotográfia. Nagyon sokan ezt a folyamatot negatívumként élik meg, elveszítünk egy privilégiumot, elveszítünk egy olyan tudást, ami elzárt tudás volt. Most egyfajta ízlésválságot élünk meg... Az emberek nem igénylik, hogy igazán jó fotográfiákat használjanak fel, illetve inkább kérdés, nem kijelentés, hogy igénylik-e? Szerintem igénylik, és nagyon köszönöm, hogy ebben a dologban Vica is közreműködik... Szombat Éva keresi a humort, minden komoly dolog mögött megpróbálja meglátni azt a csavart, azt az ellenpontot, amitől az egész dolog átértelmeződik, egyfajta képi izgalom alakul ki. Egyszerre nevetni is tudunk és sírni is tudunk a képein... Ez az egész keveredés arról szól, hogy az emberek valami másban élnek, mint amiben Szombat Éva látja őket.
 |
| Sok-sok fiatal diák vett részt a megnyitón, nyilván annak köszönhetően, hogy Szombat Éva maga is a MOME fotó szakos hallgatója. Én persze váltig lábra mentem. |
 |
| A legszebb láb a Tripont Galériát határoló egyik vitrinben volt látható. Manfrotto Carbon. Az ára is magáért beszél. Lehet, hogy elfogult vagyok? |
Ez mind nagyon szép, csak hiányolom a szubjektív véleményed,e gondolatról, s a képekről...
VálaszTörlésMert ha Szombat Éva "keresi a humort, minden komoly dolog mögött megpróbálja meglátni azt a csavart, azt az ellenpontot, amitől az egész dolog átértelmeződik, egyfajta képi izgalom alakul ki" akkor végre ő a Te embered!:-)
Szóval,halljuk kíváncsi vagyok, valóban így van ? ;-)
KedvES! E dolgokat tekintve - humor - az én emberem Én vagyok! (mert ugye, miért kellene e dologban túltekintenem magamon?)
VálaszTörlésHa magamon túl keresek valakit, hát az egy felkent ezoterikus lenne, aki Föld ember nélkül című dráma-próbálkozásom rá illő felvonását meg tudná írni. Na?? Hm??? (mély csend... :-))