PROLI

 

Kiszely Zoltán említette egyik okosságában a választáskor ránk zúdult proli hergelést, mint az elégedetlenek egyik verbális fegyverét. Aligha kerülte el figyelmünket a 2026-os választási kampány során a lincselés felé kacsingató hergelés.

Könnyű az indulati leszámolóknak. Társadalmi jobbra-balra fordulásunk puszta reményében félresöprik az éppen fennálló rendet úgy, hogy nem számolnak a tévedés kockázatával.

Mert mi egyebet tesz még a proli a hergelésen túl az értelmes, legalább is céltudatos változásért tettekre készek, az okosan érvelők és bátor szerep vállalók asztalára? Semmit. Bizonyára ezért s ekként vált ki a proletár szóból a proli.

A proletár nem csupán elégedetlen, gondolkodik is a környező valóságról, céltudatosan társadalmi osztállyá szerveződik, és zászlaján nagy jóslatokkal harcba kezd a kapitalista kizsákmányolókkal szemben. Na persze leginkább elbukik, de nem a maga gyatrasága okán, hanem mert megtorpan a hangzatos társadalmi értékek, igazság és erkölcs előtt, és mert hiányzik belőle a mohóság.

Az persze a proliból is hiányzik, mert nem olvas, nem tanul eleget, így azt sem tanulja meg, hogyan kell boldogulás címén mohónak lenni.

A proli lázít a számára sosem elég jó renddel szemben, hergel, hagyja magát uszítani, élvezi a felfordulást, és  a választás alkalmával csak azért is oda tett ikszével simán elsöpri a regnáló hatalmat mint elégedetlensége vélt okozóját. Nincs egyedül, így forradalmasítja a választást anélkül, hogy tudna róla.

Aztán, ha összedőlt a rend, s ha a prolira is ragadt kevés facebook rutin, a virtuális utóvéd harcok színterén vághat még különféle emoi pofákat.

Majd pedig előbb-utóbb csalódik, persze, megint.

A proli státuszt az intézményesült szocializáció útján, még kíváncsi és tudásra fogékony korunkban, az okos  nevelők vigyázó szemétől kísérten kerülhetjük el.

Azután már késő, ha gyerek korunkban az árok parton kergetőztünk, ha serdülő korunkban elhanyagoltak, ha nevelés címén már örökre elrontottak, megmérgeztek, kiábrándítottak bennünket.

A születéstől összeférhetetlen természeten (mert ilyen is van) legfeljebb celebinek mondható, ritkán, kevesek számára beköszöntő sikerek szépíthetnek kicsit. A proli tudja, hogy őket pusztán irigyelni kell, a Q*va anyjukat!

HETI NYAVALYGÁS

 

Nocsak, ki kíván saját magával azonos lenni épp itt és íly kecsegtetően?

Ha mégis közismert celeb volna az illető, akkor is manapság ugyancsak kérdéses, hogy a viharos éjszakai tombolásairól híres bulinegyed kellős közepén postaládánkban e tömörséggel felbukkanó cetli arról szólna, hogy simán lakni akarna itt valaki.

A sajatmagamozás  már rég óta átlátszó csúsztatás, különösen, mert házunkban ezideig még csak hostel és rövidtávú szállásolás céljából vették meg az innen menekülők lakásait.

Na persze, amúgy meg logikus, hogy mégis efféle horgot lógat megint orrunk elé valaki. Nem érdemeljük-e ki, hogy mi, életvitelszerűen még itt maradottak váltig hülyére legyünk véve a rövidtávú haszonlesésben gondolkodók zsarolás határát súroló olcsó ajánlatai által.

És nem vagyunk-e valóban azok, hülyék, hogy a felemelt fejjel menekülésre valót nem kapartuk még össze életünk során?

Ez van. Aki csak élni és lakni akar, és váltig marad, annak feje felett előbb-utóbb úgyis összecsapnak a haszonelven eleven bulitenger hullámai.

rövid FÖLD történet

 

A Föld, mivel nincsen esze, a maga részéről egyenes pályán halad, és abban a nemtudatban él, hogy nem kerül meg semmit.

Öntudatlanul, ezért jól elviseli a felszínén lejátszódó változásokat, és nem keres összefüggéseket ezek meg az ő forgása között. Sem az ő létezésének történése meg e történés bármiféle vetületének az akármiféle vonatkozású méricskélhetősége között.

Mivel nincsen esze, a Föld  nem figyelhet fel a periódusaira.Mindezek következtében nem is számolhat. Nem ismeri fel valami visszatérését, ami történése mérésének (emberi szóval: múlásának) eredendő földi feltétele.

A Földnek, mivel nincsen esze, nincsen saját története. Mivel nincs aki rákérdezzen bizonyos eseti történtekre, történésében értett elmúlását nem képes szakaszolni sem. Ő csupán méretlenül és indokolatlanul, ha tetszik időtlenül történik és kész.

De a Nap is csak hallgasson! Ha azon múlna, hogy van-e esze, a Földet esetleg kurvára nem melegítené.

Úgy hogy örüljünk gyerekek, földiek annak, ami van, és ami esetleg másoknak köszönhetően létezik nekünk!

Aki pedig még örülni is csak kivételes okkal bír, áskálódjon tovább, itt, ott, mindenütt, hátha azért nekünk is talál néha valami érdekeset.

Ám ha pedig a Föld az időtlen idők során mégis értelmet evoludált volna magának, hagyjunk fel mielőbb az áskálódással! Boruljunk le néha tisztelettel tiszta pázsiton, itt-ott, ahol még sikerül!