Van-e a világmindenségnek jobb és bal oldala?
Kézenfekvő azt mondani: attól függ ez, tekint-e rá, tekintett-e már rá valaki.
Aki rátekint, magára vonatkoztatva nevezi el a világmindenség tőle két irányba eső fertályait.
Ez persze szimmetriatengelyes lényt feltételez.
Némely régi eretnekek úgy vallották - amiért aztán csúfosan megfizettek, hogy az istennek, azaz a teremtőnek gömb alakja kell hogy legyen, mert az a legtökéletesebb forma.
Ha gondolatjátékunk erejéig rehabilitáljuk őket, vagyis elfogadjuk, hogy az Isten gömb alakú, akkor kézenfekvő a következtetés, hogy számára, a legfőbb illetékes számára értelem nélküli az efféle nézet: a világ bal és jobb oldala.
Kis spekulálás után azonban arra is rá kell jönnünk, hogy ez csupán egy statikus teremtő esetében logikus, mert ha annak a isteni gömbnek mozgása, és mi más, mint perdülete van, az nem mutathat egyszerre mindenféle irányba. Ilyen formán előbukkan megint a bal és jobb szerintihez hasonló, a térszimmetriai pont kerülgetésének feltételezéséből logikusan következő ellentétesség, ami e minőségében, címkék nélkül hordja lényegét.
Na persze, ha a teremtő nem afféle földiesen olcsó búgócsigában gondolkodik...
Ami érdekes: a tudósok mondják, hogy ha van perdülés a strukturális valóságban, akkor valamikor, amikor kezdetét vette ez, történt egy, akár véletlenszerű választás, aminek az ellentéte is (ki)választódhatott volna. Vagyis, világunk adott milyenségében bizonyos másmilyenség, egy ellenkező oldal abszolute tételezve van. Antivilágról is locsognak sokan.
A világot, amibe kívülről potenciálisan belevetíthető - és itt mellékes, hogy történetesen van-e, fellelhető-e vagy volt-e valaha is - valaki, semmiképpen nem ésszerű önmaga egyetlen, polarizálatlan részeként tekinteni. Potenciálisan tehát minden kozmosznak van egymással ellentétesként tekinthető két oldala.
Na már most, még mielőtt megnyugodnánk, máris felmerül egy, még az előzőnél is akadékoskodóbb kérdés: van-e világmindenségünknek eleje és hátulja?
Ez látszólag maga a kérdés, hogy van-e a tekintőnek eleje és hátulja, ám valójában több rejlik itt.
Mert ugye, ha a világmindenséget, mondjuk, reformálni vagy csupán zűrös istállóként kitakarítani akarjuk, akkor a fölöslegessé vált dolgokat előbb át kell hajigálni, lapátolni, teremteni az egyik feléből a másikba, ahol átmenetileg kétszer akkora kupi lesz. De melyikből melyikbe? A teremtő helyében melyik felén kezdenénk? Ne könnyítsük meg a dolgunkat, induljunk ki abból, hogy a teremtő teremtése minden fertályát egyformán szereti. Nem kézenfekvő-e ilyenkor, ha a rend teremtő, ki egyformán érzékel minden irányban, önmagát hierarchizálja, mintha neki (mostantól) eleje és hátulja is lenne, máskülönben semmihez nem lesz képes hozzákezdeni.
Ez a térben hierarchizált lény pedig, már szinte biztos, a nekikezdés pillanatában ki fog kiáltani valamit a "háta mögének", hogy a háta mögé tudja suvasztani az első lapát sittet, rá valami más fontos dologra, már ugye, mivel példánkban az istállón, a kozmosz-istállón kívül semmi de semmi sem létezik.
Valójában foroghat az ember esze kereke akárhogyan, világkép őrleményei helytálló voltát tekintve végső meggyőződésre nem juthat.
Egy biztos: jobb és bal - ha ezt leírja valaki bármiféle általa tekintetbe vehető dologra - akár a kozmoszunkra - vonatkoztatva, máris nyomot hagyott önmagáról a világban (hacsak nem mások szavait és gondolatait szajkózta.) Ez a nyom mindaddig markírozza őt, míg van, ki olvasni és értelmezni tudja azt. Ám ha az ember nem gondol semmit, nincs mit leírni.
Ezért vallom én, hogy gondolkodjunk többet és olvassunk kevesebbet :-))
A részecskék perdülésének irányvétele, állítólag, kezdetben nem volt, aztán egyszer csak megtörtént. Ez az irányvétel a részecskék önmagukra redukált szűkebb viszonylatában értelmezhetetlen, csakis összeütközésekben nyeri el valós létét.
És ami lent/bent van, az van fent is.
Ezért szeret annyira vitatkozni az én kedves fiam.
A jobbos és balos perdületű emberek is, akárhogy pozicionáljuk őket, antagonizmust mutatnak egymás iránt. Lehet erőszakot alkalmazni, szelídet, rejtett-ravaszt vagy gorombát, az ellentéteket néha-néha még meg is lehet szeretni - vonzódásig minden esetre, de marad, ami van: megosztottság terhe lebeg az általunk belakott világon, ha abban más is megfordul, nem csak egyedül mi magunk.
Hát, igen, a Teremtő is így kezdhette, hogy unta már, hogy egyedül van, gondolta milyen jót tudna játszani, ha két macska /vagy akármi/ lenne. Aztán ez lett belőle! Most meg már azt sem tudja melyik a jobb meg a bal oldala, vagy hogy van-e neki olyan egyáltalán? Még én is gondolkozom, hogy érdemes-e belefogni ebbe a teremtés nevű dologba, mert nem szeretnék úgy járni mint Ő járt ezekkel a balos-jobbos spinűekkel!
VálaszTörlésNagyon komplex egy írás és gondolatmenet, amivel itt szembesülhetünk. Egy fontos dolgot szeretnék mondani, ahhoz, hogy gondolkodni tudjak, benyomásokat kell szerezzek. Ebben benne van az olvasás is. Igaz, maga,m is egyre kevesebbet olvasok, mert néha azt gondolom, már eleget olvastam, sok újat már nem kaphatok. Persze ez nem biztos, hogy így van, de ennyire lehetek lusta már. A Teremtő jobb és baloldaláról meg azt gondolom, hogy azonosítom az Univerzummal, ami ugye feltehetőleg egy gömb, s ha a közepén lakozik, tőle elfele nincs jobb és bal, csak kifelé, akár merre is tekint. És ha az emberek is csak kifelében és befelében gondolkodnának, nem is lenne semmi baj ezen a világon...
VálaszTörlésLibuc glosszája azt sejteti, hogy számára ezek a megközelítések nem bírnak túl sok relevanciával. (A nemolvasásom meg egyenesen vörös posztó lehet neki :-))
VálaszTörlésA vélemények egyeztetése, megfigyeléseim szerint legalábbis, reménytelen, mert minden tudás legmélyén valamiféle hit a sarokkő. A hitviták meg már évszázadokkal ezelőtt lejáratódtak :-)
A forma tehát az igazán érdekes, ami a gondolatnak szárnyat ad. E tekintetben Libuc kiváló erényekkel bír, úgy hogy azt irkál, amit akar itt nekem :-))
János viszont, bár néha lötyögteti az igekötőket, tudja mindig, hogy mit játszom éppen. Ez sem semmi! Felvetése, a befelé-kifelé kérdés vizsgálatára igen értékes folytatása eszmefuttatásomnak, útyhogy jövök neki egy sörrel.
Libuc esetében egy zacskó egérirtóra gondoltam, mert tudom, milyen dög lusták a macskák télen-nyáron-ősszel és tavsszal. Csak hát az EU... nem t'om, kapni-e még egérirtót mostanában.
Nos... Ezt negatív diszkriminációnak kell vennem!
VálaszTörlésA második bekezdéssel egyetértek. Olvasni annyit olvasol amennyi jól esik, János viszont helyzeti előnyben van, mert ha jól hiszem, sokkal régebb óta ismer. Ragaszkodom a sörhöz, és akkor majd elbeszélgetünk a teremtéselmélet nekem szimpatikus módozatairól is. :)
/ Ja, és a macska nem is az enyém, a szomszédból szokott át, mert ott több kutya is él. Úgyhogy pláne! /