Felbukkant egy jópofa bolt az Akácfa utcában. Lomography, s ez, mint olvasom valahol, nagyköveti - rombolt. A fotó egyik különös nosztalgia-rettro-vacakvarázs vonulatáról kapta nevét.
Ismerősöm mondja, ezek lomokat szeretnek fényképezni. Hehe... Ha így lenne, én is lomográfus volnék, de nem igazán tudom, miről is van szó.
Bementem. Az üzlet fotó-értő vezetője kalauzolt a témában. Váczi Kristóf a jó nevű Flash Back stúdió egyik tárgyfotósa volt, s jelenleg a lomográfia szolgálatára szenteli idejét. Kevesen tévednek be, nem rég nyílt az üzlet, de a háttér erős: lomó eszközök forgalmazásával már 4 éve foglalkoznak, viszonteladói hálózatuk is van.
Az eladótér dekorálására lomó képeket kértek be a lomográfia népesedő táborától.
Jellegzetesen lomós divat, ahogy a kis kópiák többszázával felkerültek a falra. A lomózás szelleme szerint szólva: lehet nézegetni.
Tehát nézegetés... és nem nézés! Mindenki magába nézhet, hogy mikor is nézegetett utoljára nézés, megnézés, ne adj isten figyelmes nézés helyett.
Osztrák cég ötlete indította be a lomózás mostani divatját Valahol Prágában találtak régi orosz, 85-ös gyártású LOMO márkájú fényképezőgépeket, felvásárolták, feljavították és Lomography márkanév alatt piacra dobták. Az orosz LOMO gyár elsősorban űrtávcsöveket gyártott (gyárt - felőlem akár még ma is), és volt egy-két fényképezőgépük. Például a Szmena. Az osztrák cég rávetette magát a régi LOMO gyártmányokra, felújította és divatos dobozolásban piacra vitte őket. Aztán megindult az utánagyártás, immár korszerűsítve. Az oroszok is észbekaptak, és ujra gyártják ők is a lomográf eszközöket. Időközben Kínában is beindult a lomó üzletág.
A Lomography fotógépeinek csomagolása egyfajta bizsuvarázs. A korszerű lomó gép hagyományos filmmel működik és időautomatája van. Varázsát a viszonylag rossz lencse adja, az egyedi gyarlóságokból következő vizuális véletlenségek. Vignettálás és torzítás itt-ott, főképp a sarkokon. Beszűrődő fény, ami a szűz filmet megrágja kicsit, a felvételt bájosan tönkreteszi, és számos ilyesmi. Váczi Kristóf olyannyira szeretett lomó gépében például - amit valaki kölcsönkért és aztán elveszített - az egyik lencsetag félre lehetett csúszva, a kép jobb alsó sarkán ugyanis kazalszerűen ismétlődtek a kontúrvonalak. Ebben volt a varázs.
Akadnak olyan hibrid változatok, melyekben a kisfilmes méretrők rollfilmesre válthatunk, így a 35 milliméteres film perforációjára is kifuthat a kép. A rollfilm változatok, mondhatjuk, a hajdani Pajtás meg Ljubityel fényképezőgépek örökségét viszik tovább.
A Pajtás gép koppintása ma 24 ezer forint körül megvásárolható. Ha nincs a gépen vaku, már 12 ezerért is kap valamit az ember. A Lomography gépekre 2 év garancia van. Szerviz Magyarországon nincs. Ha az üzletben nem tudják megjavítani, adnak helyette egy másikat.
Volt nekem is a nyolcvanas években ilyesféle olcsó gépem. Kettőt tudtam vele exponálni, aztán bekrepált. Szerencsére visszavették az üzletben. Ha meggondolom, ma is van ilyesmim, okos kis japán automata, amit volán mögül tikkadtan kászálódó arám már kétszer is az aszfaltra ejtett, és ettől csúnyán - na, még a végén kiderül, hogy szépen! - meglomósodott.
Akadnak különös fejlesztések: egyetlen szemtelen mód egyszerű, kereplő féle csavarodással körbeexponáló, réslencsés, 360 fok panoráma-gép, és léteznek Pin hole, lyukkamera módra is átállítható Lomography fejlesztések. Cserélhető objektív, a kreativitás fontos forrása. Kapható lomó gép nagylátószögűtől a macroig terjedő csereobjektíves szetben.
Az Akácfa utcai Fogasházban kiállítótere is van a lomózásnak. Olyan neves szerző képe is felbukkan itt, mint Dobos Tamás reklámfotográfus. Bár a lomókép elsősorban levlap féle méretben, ömlesztve élvezetes (már akinek :-) bírnia kell a 30x40 centiméteres felhúzást. Néha csupán a rossz rosszabb már úgyse lesz alapon, de egész jó rajzú kópiák is megfordulnak a mezőnyben. Márciusban új kiállítás követit a mostanit, érdemes odalátogatni, már annak, akinek keblében (vagy hol) a lomózás iránti olthatatlan láng lomog :-)
A lomó fotót, alkotói funkcióját illetően, a lomográfusok zöme dekorációnak tekinti. Ám a lomózás háttér-teóriája többet is sugall, főképp angol nyelven hízik, és fellelhető szinte minden az interneten (Lomography.hu)
Néha tehát profi munkára is jól felkészült fotósok, divatból, stílusjáték gyanánt, kedvvel lomóznak. Néha csak álruhában, a kaland kedvéért. Mások egyenesen a művészet kizárólagos útját keresik benne.
Magatartás-filozófiájuk egyik sarkalatos tétele, hogy a digitális fotós mindent lefényképez, ezer változatban, aztán amikor látja a kijelzőn, nem birja eldobni. "Még ha mindent megfontoltan beállítottál, mindent kiszámítottál, akkor is rossz lehet valami, újra exponálod, szóval mindenképpen megnézed, aztán próbálsz még csinálni vele valamit."
A lomó fotó a kattintás és a gép gyarló reakcióinak erkölcsileg visszavonhatatlan és hamisítatlan közös története. Bájosan vacak, olyan, amilyen a mindennapiság, a laza életszemlélet.
A lomózók tulajdonképpen a szakma hippyjei - mondom én, akik szellemileg a pre- és postkultúra mixturált nedűjén tenyésznek, akik kokettálnak az ártatlan dilettantizmussal, akik kis rezervátumot különítenek el holmi gyermekes felelőtlenkedéshez, akik elhajolnak a fejlődés kínálta költséges minőségbeli kihívások elől, akik, ha nem telepszenek rájuk túlságosan az önbonyodalmaikba szerelmesült teoretikusok, akkor akár boldogok is lehetnek. Egyetlen dolog vár fenyegetőleg rájuk, hogy divatjuk múlik.
A fotográfia punkjai inkább. Ugyanaz az ellenszegülés nyer teret a lomográfusok között, mint a hetvenes évek második felére egyre üzletiesebbé és csili-vilivé váló rocknak hátat fordító biztosítótűs húrnyűvés.
VálaszTörlésNagyon is valós alapja van a "mozgalomnak". Azok, amiket írsz, hogy a digitális fotózás elvesz valamit a milyen lesz élményéből. Persze ott sem korrigálható minden, mert az egy pillanat alatt megformálódó képet csak egyszer lehet megfotózni. De sok esetben biztosra lehet menni. A filmnél azonban megvan az a kötelezettség, hogy nincs kontroll, csak ami a fejedben van, és úgy kell biztosra menni. Persze, ez meg akkor igaz, ha tökéletességre törekszel, nem a lomós, lesz ami lesz, mindegy, lomó, tehát pöpec. Ez a káros hozzá állás, viszont meg lehet benne találni egyfajta sajátos (mert tudatos) látványvilágot és az szerintem nem fog kimúlni a trenddel.
Köszönöm, érdekes észrevételek. A punkról csak halvány sejtésem van, de feltételezem, hogy az egy "támadós" mozgalom. Ebben a lomózásban jelen van ilyesmi, sajnos, persze, (lásd mondjuk: Lumen)de benne van mások részéről egyfajta ártatlan sütkérezés is, ezért ez utóbbiaknak mégis csak megtartanám a hippy hasonlatot.
VálaszTörlés(zárójelbe téve, hogy továbbra sem tekintem magamat kellőképp tájékozottnak. Jó lenne, ha megszólalna itt olyasvalaki is, aki érintett.)
Bizony az "esetlegesség" sok a technikai tökéletességet hajszoló fotóst csábít el időről időre. Hozzáteszem, csak akkor látom-érzem ennek valósságát, ha az esetlegességnek van némi szerepe. Amikor csak "lárpúrlár" lila köddel alkotunk egy nagy foltot, az nem biztos, hogy tetszik. Az ún. LO-FI technikának is megvannak a sajátosságai. Úgyanúgy vagy akár még jobban érteni a filmhez, a fényméréshez, nem megvetendő. Számomra pl. a lyukazásban az az érdekes, ha olyasmit tudok láttatni a technika révén, amit másképp nem, és nem ennek a hiánya. A rosszul exponálásitt sem érdem. A másfajta megközelítés viszont adhat egyfajta frissességet a megapixelektől tompult agyaknak is. Ez annyira Low technológia, mint ahogy utaltál is rá, anno a Pajtás, Etüd és egyéb masinériák korában. Ha az interneten böngészkedünk, egészen felfrissülünk e technika lehetőségein.
VálaszTörlés