Sokat ábrándoztam valaha egy olyan diaporámáról, amelyben holmi sztentori hang dobpergés közepette felszólítja a strandon/uszodában forróságtól elnyűtten heverő embereket: Uszuda, víííí-gyázzz! Tisztelgés Mantegnáááá-nak! - és akkor a fűben, nyugágyakon, törülközőiken dögledező emberek hirtelen mantegnai rövidülésbe vágják magukat.
Sajnos, egy ilyen ötlet megvalósításához szükség van (a hozzá szükséges nagyon erős és ezért ugyancsak feltűnő teleobjektív miatt, meg talán etikai szempontból is) az emberek valamilyen mértékű együttműködésére, ám megnyerni őket, vagy leküzdeni, feloldani ellenállásukat, mindig is ügyetlen voltam.
A Tisztelgés Mantegnának című elképzelésemből így aztán nem lett semmi.
Ám eszembe jut néha, újra és újra, leginkább már csak Mantegna híres és közismertnek mondható képe, amikor az idevágó pózt valahol, egy hirtelen előállt ide illő nézőszögből megpillantom.
Jó ötlet, és a kivitelezés is tetszik.
VálaszTörlésEcce homo. :)