Nem így volt ez régen, például a Rákosi időkben!
Nem Rákosinak köszönhetően, hanem, mert akkor gyerek voltam, szívós és fiatal.
Szívós, igen... Szívós vízipólózott a szolnoki Damjanich uszodában.
Most meg...
Csak semmi félreértés! Bírom én a nyarat, csak valahogy utálom. Nincsenek kifejezetten nyári ötleteim, amihez pont a dögmeleg kell.
Az ember bizonyos kor magasában szeretne hűvös nyugalommal és kreatívan szembe nézni bajaival. Nem jó, ha ilyenkor verejték csorog a szembe - amikor az ember épp a kreativitás mentőöveit hajigálja magának. Ha nem látja jól, hogy fogja majd elkapni?
Erről jutott eszembe - ismét, nem először, hogy vajon hogyan küzd a hetven fölötti léttel nagyra becsült és viszonylag későn fotográfussá lett ismerősöm, Dobos Sándor, aki nálamnál jóval okosabb: igen érdekes menekülő útvonalakat tart fenn magának szerte Európában.
Utolsó kísérlete a látását ért csapást, a makuladegenerációt dolgozza fel. A sorozatból, ami honlapján megtalálható ( sandordobos.hu ), ide citálok két nagyszerű képet, ami, lám, egy fiatalnak aligha jutna eszébe.
Tehát azon tűnődöm, hogy vajon Dobos Sándor hogy van mostanában. Ezen tűnődöm, ahelyett, hogy megkérdezném tőle. Gyanús ez nekem, ez a tétova téblábolás. De ezúttal fogjuk a melegre. Ennyi jó járjon már nekem a korán jött nyárból!
Nemcsak druszák, sorstársak is vagyunk. Én se nagyon csípem, ahogy írod, mi van kitalálva a dög meleghez... A punnyadás
VálaszTörlésFel fogom keresni ezt a honlapot, köszönöm!