2010. november 19., péntek

Már a festők is...

A képzőművészetileg motivált festés (tehát nem a szobafestés :-) és a fotografálás ábrázolásmódbeli eltéréseinek egyik érdekessége a festői nézőpont hagyományosan korlátozott volta, mely az alkotáshoz használatos eszköz mivoltából következett. A festőket nagyon sokáig álló/ülő nézőpontba kényszerítette a festőállvány, ez az ő egyik legfontosabb eszközük, lévén, hogy hosszasan dolgoznak egy képen, szemben a fotográfussal, aki a technika gyors fejlődésének köszönhetően képessé lett függetleníteni magát a statikus feltételektől, és meghódított mindenféle, az élet elevenségét megközelíteni képes nézőpontot, kivéve azokat, melyek főképp testméretünk okán fizikailag alig lehetségesek, mondjuk a részes arató tarlón taposó cserzett talpa - természetesen alulnézetből stb.
A fotográfusok a festészet szokványos nézőpontjai felől kezdték meghódítani a látható világot. Az alkotói megfontolások azonban új utakra terelték a fotográfiát.
Diadallal fedeztem fel tanulmányaim során, valamikor még a hatvanas években, hogy van (ha jól emlékeznék :-) Szőnyi Istvánnak egy utcai témájú festménye, esernyős emberek - felülnézetből. Nyilvánvaló volt itt a divatossá váló fotográfusi nézőszögek felől jövő sugallat. Ez más festői módszert kívánt, elszakadást a festés és a téma szemlélésének "reális" viszonyától. A dölyfös képzőművészet tanult valamit a fotótól. Nocsak!
Ma már világos, hogy a nézőszögben több szemléleti, elvi megfontolás, (társadalmi vetületű koncepció vagy akár csak formajáték) juthat érvényre, mint az anatómiailag vagy technikailag legkényelmesebb látószög elfogadása.
Azért említem ezt, mert a budapesti Nagykörúton, a Forrás Galériában láthatók Lajta Gábor festőművész legújabb - jórészt igen nagy méretű - képei, melyeken a fotográfiai látás és magatartás több ma divatos vonására is ráismertem.
Az egyik ilyen a nézőpont, természetesen. Bár Lajta figyelme és ábrázolási stílusa a koloritásra irányul, témaválasztásai kifejezetten az emberi - mindenek előtt urbánus - történések körére irányulnak, s egyben a pillanat lehetőségeinek megragadására.
Még a ma "kortársilag" divatos fotográfiai narratíva is beférkőzött szemléletébe. Egyik képe címéül például képe kocsmában üldögélő szereplőjétől idézett szubjektív mondatot választott: szeretek itt üldögélni - vagy effélét.
A másik érdekesség, amit nem feltétlenül pozitívumként említhetek, hogy felbukkannak Lajtánál a témák - többféle méretben. Itt nem nagyításról kell beszélnünk, mint a fotó esetében szoktuk, hanem csúnyán szólva kicsinyítésről, a szó többféle értelmében. Láthatóan a lineárisan hat-hétszeresre saccolható kicsinyítésnél ugyanazt a méretű ecsetet használja, méghozzá úgy, mintha e kicsi képekhez az amott használt ecset pemzlije túl nagy lett volna. A figurák részletei legalábbis így nagyolódnak el.
Ezt csak azért említem, valójában nagy gonoszul, mert egyik témájához a fiam állt modellt, és a kicsinyített képen nincs szeme, és mintha az orra is megnyúlt volna.
Hát kéremszépen... nem tetszik nekem a fejlődésnek ez az iránya...
Holott az egészen - már-már fröcskölésig - merész, szuverén kolorítás és a témák nagyon életeleven megválasztása (pl. töltésen felfelé mászó férfi, utcai incidens garázskijáratnak támaszkodó áldozata, éjszakai erdőből házak felé lopakodó férfi, stb., mind-mind üdvözlendő jelei Lajta nemcsak koloritásban, de szociográfiailag is bátor magatartásának, és annak is, hogy vége a butácska posztmodernes, festőileg ottfelejtett ürügytárgyak, kábult falikutak, tévutas női testek, kutyának sem fontos létrák randalírozásának.










Na, hát erről beszélek!

Balra a nagy és jobbra a "kicsinyített" változat. Mindkettőn Balázs fiam volt a modell a magasabb figurához. Nézzétek a jobb oldali képen az orrot! Micsoda orr ez? Hát ez nem a Füles gyereke! - (az illusztrációk csak vázlatértékű repró-részletek a problematika szemléltetésére :-)

3 megjegyzés:

  1. Kedves János,
    köszönöm szinte művészettörténészi alaposságú elemzésedet (hiszen képzettséged alapján az is lehetnél). Örülök, hogy drukkolsz a festői változásoknak, amelyek javában zajlanak itt a szomszédságodban. Sok mindennel egyet értek az írásodban (a nem titkoltan elfogult fotográfusi nézőpont ellenére is). Tény, hogy amíg eleinte a fényképezéshez vették át a festői látásmódot, ugyanúgy a fotós látás is hatott a festészetre, már Degas-ék óta. Engedj meg azonban egy-két korrekciót. A kis képeim nem a nagyok lekicsinyítései! Ellenkezőleg: jóval korábban készült – önálló igényű – tanulmányok! A tanulmány bizonyos fokig elnagyoltabb mint a nagy kép, ugyanakkor más, önálló értékei lehetnek. S természetesen nem ugyanakkora ecsettel készültek mint a nagyok (a kicsik kb 0,5 cm-es, a nagyok 2-10 centiméteresekkel). Hogy hasonlóbbak legyenek a kis és nagy képek, ahhoz azonban még az ecset nyelének hosszát és a karom hosszát is változtatni kellene! (Whistler például próbálkozott a hosszú nyelű ecsettel.) Balázs fiad pedig a kis képhez még nem állhatott modellt, mert azon a figurákat fejből rajzoltam, s később a modelleket „igazítottam” ehhez. Így Balázs tüskehaját égnek állóra változtattam, s vékony alakját is átformáltam. Így járt a saját fiam is, akinek ugyanezen a képen egészen megnyújtottam az orrát, hogy jobban hasonlítson az első elképzeléshez.
    Szóval a festészet (is) bonyolult folyamat.
    Elfogadom az élesen karcolt (szubjektív) véleményedet korábbi motívumaimról. De azért nem ígérhetem, hogy soha többé nem festek létrát – hátha föl kell mászni valahová.
    Még egy apróság: az említett Esernyők című kép Szőnyi István festménye.

    VálaszTörlés
  2. Hoppá! Lajta Gábor szelíd-szép magyarázata lángpallosban végződék! Mondhatnám persze nagy sunyin erre: azt se tudom, ki az a Szőnyi István, meg hogy egy fotósnak István az István, és kész. De inkább majd utána nézek, mert Olvasóim veszettül figyelnek! Másrészt még reménykedem, hogy hajlatlan korom ellenére ennyire rosszul azért talán még nem emlékezehetek.
    Bár meg ugyan miért ne! :-)))

    VálaszTörlés
  3. Nem szurkának szántam. Könnyű nekem, az elmúlt években festőtanfolyamokat vezettem éppen a Szőnyi táborban, Zebegényben.

    VálaszTörlés