Tudjuk mi azt! Mindenek előtt az analóg fotó forradalmi leváltása hat ide. A muzeális holmikra csakugyan a múzeum vár, lehet az otthon, a vitrin vagy a fiók feneke. Néhány kéjenc kattint még párat filmre, de nem várható már analóg tavasz.
Kifáraszt bennünket az új információ-gigákkal bombázó széles sávú változás, na és kilúgozza lelkesedésünket a meghaladás rémísztő gyorsasága.
Üres asztalok. Hátul, középen Varga Péternek kapása van.
Ezer kis elavult digi-kütyü vár új gazdira: "Ha UFO pont arra jön, jó, ha van a zsebedben valami." Ez igaz, de aztán kattan-e még az a kis szar, vagy már csak nyekken. Érti-e még fájlformáját valami?
Nagyságrenddel drágább a digitális technika, mint a régi volt. Közben meg: villantasz kettőt és már muzeális. A gyűjtés medre parttalan - belépő szinttől a kiválón át a kimúló szintig. Pénze kinek van erre? Sírba viszi titkát Gadányi Gyuri, a semmiből indítás világcsodája.
Fityingekért fekszik az asztalkán a nagy dög Panasonic esküvőző videokamera, VHS! Mi is az? KSK - Kutyának Se Kell :-) Schneider nagyítólencse: kevesek bírta hajdani kincs. Mi is az a nagyítás?
Vitrinfülbebevalók
Új kütyük is vannak azért, s egy-két üzlet is köttetik. Nézegetem én is azt a kis fehérded zsírúj Panasonic G micsodát. Ára itt csillagászatinak csak fele. Hát, ha nem kellene gázszámlára minden fityingem, most aztán boldog is lehetnék. Vagy ha legalább lenne néhány bedobható kincsem. Na és bátorságom! Elektronikus diavezérlőkkel tele vagyok, csak fillért sem érnek. Hogyan rakhatnám körbe asztalkámat értéknek látszó szagjelekkel? A hajdan oly boldogító F3-at adjam el? Aminek láttán Kresz olyan bőszen nézett? Na ne! Inkább az éhhalál!
A börze kilenckor kezdődik. Az eladók 8 és 9 között gyorsan lezongorázzák egymás között az érdemleges értékek mentését, aztán nyitás. Onnantól sok már nem történik, mondja dörzsölt barátom, ki a feelingért jön, s hogy esélyt adjon a véletlennek, kitesz két-három kecses darabot.
Dumálunk. Nem ad el, nem veszek. Aztán mégis elad. Én meg - kakukktojás - húzom a csíkot, sok-sok százalékkal rontva a pillanatnyi látogatottságot.
Mindezzel együtt a börzézők közössége él és családias. Ez az egész csak mimikri, hogy számba vehessék, ki van meg még, ki nincs többé - már úgy, mindenféle értelemben. Valahol technikabuzizás ez az egész. Persze, szív kell hozzá. Rozsdamentes makacssággal locsolják az elmúlás bádogvirágait.
Családias uzsonnázás. NO PHOTO! Látni rajtam, hogy hitetlen betolakodó vagyok.
Mi, hogyan? Ja, igen! Egyetértek. Savanyú a szőlő. Rossz őszünk vót.
Az Internet lehalászik mindent a börzézők elől. A valóban kapós dolgok elkelnek a hirdetési oldalakon és a Vaterán. Ide - nem akarok megbántani senkit - elég sok szar jön. A kevés jó fogás meg tényleg zárás előtt gazdát cserél az árusok között. Vagy nem megfizethető, és folytatja tovább az útját művházról-művházra, vagy bolhapiacra. At árus kesereg, hogy kevés a vásárló, a vásárló picsog, hogy nincs kínálat, akármennyi is az árus. A "marketing" itt semmit sem ér. Régen csak szórtam, mégis működött. Már csak azok jönnek, akik a feelinget keresik, nem az árut, vagy a pancsert. Ha meg erről szól, mit kérjünk érte???
VálaszTörlésVagy hagyjuk abba?
Szar napom volt, de legalább szép őszöm :)