2010. november 28., vasárnap

Invitáció-meditáció

Meditációra invitált bennünket Balla András a Budapest Galériába. Óriásiban kiprintelt fotogramjait állítólag ilyen célnak szentelte. Az Erzsébet hídról lezúduló permanens forgalom zajába burkolózó kiállítótér eszünkbe juttatta intellektuális remete-féle életre váltott hajdani szomszédunk meditációs padlásszobácskáját Kismaros erdős magaslatainak aljában, azt a tenyérnyinél alig tágabb helyet, ami az emberi érzékszervek valamennyiére tekintettel és a meditáció kultikus hagyományai szerint van berendezve. Oda elég bekukkantani, hogy az ember máris a létezésről való tűnődés révületébe essen.
A Budapest Galéria nagyon nem ilyen. A meditáció tárgyául szánt óriás printek valamelyikét innen, ebből az óriási térből minimum haza kéne vinnünk, hogy elmélyült kontaktusba kerülhessünk vele, ám látni némelyiken, hogy már annyiszor, de annyiszor haza lett víve: a padlóra terítve is alig képes egészben maradni.
Ilyen profán adottságok mellett a magunkfajta, asszociáló erőért nem a szomszédba járó ember elméje ezer fals, profán nyomon lódulhat előre. D-Vektor hamar megunja ezt, és húzza a csíkot. Egyedül én maradok, mert engem olyan fából faragtak. Mintavételezéssel múlatom magamat.
Háromnegyed hatkor surrogni kezdenek a Galéria hatalmas ablakainak zárófüggönyei, elfehérítve az addig feketén és a tatarozási állványzatoktól zavarosan idebámuló kozmikus teljességet. Sokatmondón fésülködnek a teremőrök.
- Na, sikerült valamit meditálni? - zárószavazza le jelenlétemet a kedves asszony, akit érkeztünkkor szándékainkba beavattunk.
- Nem volt kapásom.
- Jöjjön holnap is, kicsit korábban.
Értek én a szóból, pont hatkor távozom, elvileg dolgavégezetlenül.
Később aztán otthonos zugainkban mégiscsak bekattan ez-az, amivel látogatásunk emlékhelyét kicsempézhetjük.


ICA! Csakugyan, mi is lett Icával, azóta, hogy utoljára hazakísértem Pilisvörösvárra?





Hodályvilágításban a Galéria fő meditációs tere





Balla kegkisebb műtárgyának installációs megoldása. Tanulhatna tőle a MAOE fotótagozata.





Meditációs objektum. A padlóra terírve is alig tud egészben maradni.





A teremőr teddy sapija a meditáció elmélyült stádiumában





Az esti száguldozástól félig már begolyózott friss hó a képen látható színhelyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése