2010. november 15., hétfő

digitális forradalom_1

Régóta érlelődő tervem, hogy publikálok egy sorozatot a digitális forradalom mindennapi áldásairól.
Ezúttal a színvakok reggeli zokniválasztását említem. Hányszor leégettük magunkat az átkos analóg korszakban, amikor csak úgy előkaptunk az ezerszer mindennel összemosott zoknikból kettőt, és usgyi!
Most meg csak lefényképezünk egy tágabb merítésnyít a zoknisdobozból, hipp-hopp beszkenneljük, s a szaturálás áldásának köszönhetően már látjuk is a buktatókat.

3 megjegyzés:

  1. Igen, és ez a zoknikkal kapcsolatos rejtélyeknek csak egy kis része, mert számtalan más kérdés is felmerül. Pl. hová tűnnek a párok felei, vagy hogy lehet, hogy csupa egyforma színű, korú, anyagú zokni kimosása után mind másmilyenné válik?
    Lehet, hogy szükségessé válik chipekkel ellátni a zoknikat a könnyebb azonosítás végett? :)

    VálaszTörlés
  2. A zoknik élete egy nagy-nagy, véget nem érő, illetve nagyon is hamar véget érő fakulás. Fekete a feketével startol a lábon, de néha csak egyik kerül a mosógépbe, s már a második kört futja, mire párja előkerül délceg feketén. Elválnak életútjaik, hasonszőrű zoknilotyókhoz csapódnak, egyik pár csak dekkol vagy lábon büdösödik, a másik meg folyton mosódik, aztán szétzüllenek a párok, és új, ímmár felemásan fakuló kényszerkapcsolatok alakulnak. Okos ember karácsony előtt mindet beszkenneli, szaturálja, és a páratlannak tűnő túl sötéteket kimossa vagy ötször. Akkor szilveszterkor esetleg lesz neki egy jó sorozata.

    VálaszTörlés
  3. Hát nem erre számítottam a címből, de a kellemes meglepetés, mindig jó. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy a virtuális zoknimosás milyen magasreppenetűre készteti az elméteket futkosni :D

    VálaszTörlés