Ma kaptam e-mailben Bogár László neves közgazdász felvetését, ebből idézek:
"A néhány millió magyar autós több mint 100 milliárd forintot fizet be a kötelező felelősségbiztosítási rendszerbe, de a megtérítendő kár általában nem haladja meg az 50 milliárd forintot.
Mindez éves viszonylatban értendő.
A maradék, "jelentéktelen" 50 milliárdból nagyjából 20 milliárd megy el a
rendszer üzemeltetésére, és kb. 30 milliárdnyi a profit, amelyet a derék jó
üzemeltetők pedánsan ki is visznek az országból...
... Ha a magyar autósok felfognák végre, hogy egységes nemzeti
kockázatközösségbe tömörülve akár nonprofit alapon is üzemeltethetnék ezt a
közösen összedobott pénzhegyet - hiszen végül is egymás között fizetgetjük
ki azt -, akkor mindnyájuk zsebében maradhatna az az összeg, amelyet ma ezen
a szivattyún keresztül kivisznek az országból."
És akkor most kérdem én, idealistánál is idealistább D-Vektor: nem irreális idealizmus-e ez, azt megelőlegezni (lásd az utolsó bekezdést!) hogy a magyar autósok mind egy szálig egymás iránti tisztelettel kezelnék majd ezt a hatalmas vagyont?
Úgy hogy ne ültessük már a Bogarat a fülembe! :-))
Nekem az elhíresült Hofi poén jutott eszembe, hogy a korrupció az amiből én kimaradok. Ha Bogár László kapná évente azt a 30 milliárdot, már nem is lenne az a Bogár, bogár.:-) Lehet, hogy a versennyel van a baj? Szerintem ha a biztosítók jobban rá lennének kényszerítve a versenyre nem lenne az talán még 10 milliárdocska sem.:)
VálaszTörlésEz tetszik: "egységes nemzeti kockázat közösség". Most éppen egységesíteni próbálják a nemzetet, talán ez is sikerül a fülke forradalmároknak. Az, hogy én nem hiszek benne, meg legyen az egyéni szocpol problémám :D
VálaszTörlés