Anyacsak...

Rövid örömteli naplóbejegyzésre szorítkozunk:
Tegnap viszontláttuk rég elveszettnek hitt digitális anyánkat.
Igen, igen, őt. Régen ilyen nem volt. Régen folyton azt szajkóztuk, hogy anya csak egy van.
Bár örvendezünk afelett, hogy sokat változott a világ, magunk részéről továbbra sem kedveljük a szertelenséget és számtalanságot.
Azt valljuk: Anya csak kettő van.

A képen: digitális anya gyermekével.
Ugye milyen szembeötlő a hasonlóság?
Egyebek mellett mindketten nagyon elnéző alkat vagyunk.

patakpart

Azt hiszem, sikerült kalibrálnom a monitoromat a rencergazdi jó voltából. Az alábbi kép a Rákos patak medrét ábrázolja a Vizafogónál, ennek az idei május elsejének káprázatos nyári estéjén. Akinél e mesébe illő patakmeder betonja nem szürke, kezdhet maga is kalibrálni. :-))

digitális forradalom_1

Régóta érlelődő tervem, hogy publikálok egy sorozatot a digitális forradalom mindennapi áldásairól.
Ezúttal a színvakok reggeli zokniválasztását említem. Hányszor leégettük magunkat az átkos analóg korszakban, amikor csak úgy előkaptunk az ezerszer mindennel összemosott zoknikból kettőt, és usgyi!
Most meg csak lefényképezünk egy tágabb merítésnyít a zoknisdobozból, hipp-hopp beszkenneljük, s a szaturálás áldásának köszönhetően már látjuk is a buktatókat.