Így aztán elcsodálkoztam Mánfai Gyuri barátomon, ki, bár maga is fotográfus, postai úton eljuttatott hozzám egy Pécset bemutató friss képes kiadványt, ami formája, fekvése szerint talán csak füzet lenne, de a vastagságnak ama határán áll, és a belvilágnak olyan tálalásával bír, amire már könyvet is mondhat az ember.
Itt van már egy-két napja, és még mindig nem értem, miért küldte ez a Gyuri. Lehet, hogy tompul már áskálódó ösztönöm?
Nincs itt egyetlen cikizhető fotó sem. Én így nem tudok kibontakozni! Egészséges, már-már szokatlanul életteli képek tanyáznak a könyvben. Jó a kiállítása, nincsenek kifutóképként lelakott fotók benne, nincsenek tördelői kaszabolások, mint az én Budapest könyvem esetében volt, vagy olyasmi akár, amit a Jung Zseni szépség-felületein való ollós tobzódás művelni mer.
Emelkedett a látvány, minden kompozíció attraktív és leleményes. A fények dinamikusak. Mindenki jókor volt jó helyen.
Kicsodák is? Ja igen, hát a Cseri meg a Körte! Cseri László és Körtvélyesi László, két jó régi márkanév a magyar fotográfiában! Pécsiek. Nem összenyögték, ledarálták, hanem láthatóan szerették, amit csinálnak.
Találtam ugyan a könyvben egy felbontási korlátain túlra nagyított képet a szívemnek oly kedves hangszerről, és ha rendes színlátó lennék, talán kicsit cikizhetném a merész szaturációt, csupán a késő-délutáni fényben itt-ott elszabadult, kellőn vissza nem fogott vörösek miatt, de rossz májnak ez kevés.
Nem értem, nem értem és nem értem, pontosan hogyan akarja őket ez a Mánfai Gyuri általam elveszejteni.
Vagy tévedek? Csak nem lokálpatrióták ezek mind a hárman, kik szeretik a helyet (Pécset nem nehéz!), de még egymást is, és hencegnek itt nekem?
Na, ilyen aztán nincsen! Hát miért pont engem szemelt volna ki ilyesmire ez a Mánfai, engem, aki, ugye, köztudottan olyan izé, olyan nagypofájú károgó vagyok?
Áskálódni kell itt, szinte biztos, ha értem, ha nem értem. Ezt várják tőlem. Nem okozhatok csalódást!
Áskálódni, csepülni, pocskondiázni. Hogy hogyan, az én dolgom. Na, majd csak kitalálom!
a kereskedelem felpuffadt polcain vajon hozzáférhető eme ásócsorbító remek?...
VálaszTörlésKedves Jazza! Máris viszem az antikváriumba, s rögtön szólok, hol vették be :-))
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésJól esett, így prospektus szabászat közben kicsit kiengednem. Élveztem soraidat, és azt, ha nem találsz magadnak a témában zsörtölődni valót, akkor azon morogsz, hogy nincs min :D
VálaszTörlésJazza kivette a számból a kérdést, a válaszon meg jó nagyot röhögtem. Legszívesebben itt hagynám a marketing tevékenységet kiszolgáló favágást és kimennék a Fehér Házba egy pofa serre :)
A Mánfai a barátod? Abban erősen kételkedem. Én még arra sem vagyok büszke, hogy valaha ismertem. Alig egy éve összefutottam egy ismert pécsi diaporámással. Beszélgettünk az elmúlt néhány évtizedről, és arra a bölcs megállapításra jutottam, hogy egyetlen jó döntést biztosan hoztam az életemben, amikor hátat fordítottam a pécsi fotósoknak.
VálaszTörlésKérdésre válasz: Kedves Ferenc, igen. Barátsághoz ezerféle szál kínálkozik, kinél-kinél más néhányból fonódik a kötelék. Szálakat külső tanácsra, idegen sérelmek alapján pláne nem szaggatunk, se nem csereberélünk. Ami pedig a pécsi fotósokhoz való viszonyulásodat illeti, kedves Ferenc, hát nem tudhatom... nem ismerem a hátadat :-)))
VálaszTörlésTudod Kedves János, úgy van az, hogy a múlt rendszerben gyerekként megtanultunk olvasni az olvasókönyvből, felnőttként meg a sorok között az újságból. Nem jeleskedem ugyan a kifinomult olvasás tudományával, de azt azért kiolvastam soraid közül, hogy kevés ma már a tehetség a sikerhez. Kapcsolatok is kellenek. /Na persze a tévedés jogát fenntartom/ :-))))
VálaszTörlésAmi pedig hát-amat illeti az majdnem olyan mint hát-bém.:D Nézd meg. :-)))