A CSÉ napja

Felsőfokú szakvizsgára készülő műfordítóknak ajánlom.

Hajnal tájt álmomban arra ébredék, hogy...
Csapatnyi cselszövő csühöli Csintalant a csóri Csuka Csárdában. Csúfolják, csontozzák csudára. Csintalan csülkei csorbulnak.
Csámpázva csörtet be a csóri csatrogány, csúfítván csárda-képet....csípején csüngő csergét csipeszel, csavarodó csábmosollyal csillantja csöcsét a csaplárra, csábosan cseveg a csőlakókkal. Csuhéjozva csatlakozik a cséphadarós csőcselékhez, csábítja a Csintalan csizmájára csorduló csatak.
- Csituljatok csavargók! Csendet a csuka csárdában! Nem csehó ez! - csattan fel a csaplár.
Csendesen csudálja a csávók cselekményeit a csuka csontokon csámcsogó csóri csoroszlya.
Csakazért is csörren a cséphadaró, csücsül a csávában Csintalan. Csodálkozó cselőhal.
Csámborog oda, csókkal csitítaná a csépelő csőcseléket a csúf csoroszlya, s csókdosná a csapodár Csintalant is.
Csatrogány csócsálja cselekvőképtelen csecsemőjének a csirke csontot, s cserél csörgefánkra.
- Csendet! - csattan fel a csoroszlya is. - A csecsemő csibelevest csócsált csipetkével, csokoládés csörgefánkkal, cseppet csicsikálna!
- Csokoládé? A csöppség csalódottan csócsálja a csípős csörgefánkot.
Csintalan csapkodja a csuklójára csavarodó csóri csörgőkígyókat.
- Csak csokitól csitulok, s csak családias csendben - csücsörít a csibész csöpp csemete.

Csitul a csata, csődült csürhe, a csapnivalók csapata csillapodik. Csintalannak is csendesül csuklása.
A csöndben csukódik csipája. Csak cselből. Csusszan a csaposhoz, csekket csúsztat csapvízért cserébe.
Csúszópénzre csillan a csapos.
Csörtet a csűrből a csősz, a csaplár csákóba csomagolt csendestársa, ki csalánból csinált csodaszerrel csencsel.
Csirkeszarban cserzett csizmájában a csüggeteg Csintalanhoz csattog. Csudálja csimbókosan csüngő csápjait, csórikám csatakosan csimpaszkodik a csenevész csaposba. A csavaros csősz csőrébe csirízes csodaszert csepegtet.
Csodájára csődülnek a csivitelő csóriak.
A csélcsap csatrogány csábosan csóválja csípejét a csősznek, csalja a csalitba.
Csoroszlya csak csámcsog csukáján.

A csillapíthatatlan csökött csávók, kik csuszamlós csökkel csépelték Csintalant, csomagolnak.
Csúszik a csergére a Csörcsillé csépelt csődtömeg, csarnokvize csepereg. Csontig csupaszított csőlakó, csámpult csukáját csülökre cserélné.
Csitul a csalódott csóri csőcselék is.
Csakhogy csikordul a csárda csapórácsa.
Csurka csoszog be...a Csurka.
Csillan a csukán csámcsogó csökött csapat, s cserpákra cseréli csorbult cséphadaróját.
- Csesszétek meg! Csicsikálnék! - csicsereg a csalódott csecsemő.
Csesznek arra. Cserepes csőrrel csahol fel a csonttörő csapat:
- Csököt neki! - s csődülnek Csurka csatára.

Már megint?
Most már inkább tényleg felébredek. Mi van ma velem?
Mi van, mi van... hát csé, a csé napja, csütörtök van ma.