2010. október 25., hétfő

nüansz

Lassan kiszárad emlékezetem kútja. Sebaj, legalább néhány fontos dologért nem kell víz alá merülnöm! :-)))
Jó pár éve már, hogy összefutottam a MÚOSz kapujában Wisingerrel. Pendítettünk pár közhelyet az idő múlásáról. Azt mondta, kezd bajba lenni a nevekkel. Az nem baj, válaszoltam, én például, már hosszú ideje semmire sem emlékszem, de mindent tudok.
- Hű, ez jó! - csapott le. - Semmire sem emlékszem, de mindent tudok. Megengeded, hogy használjam?
- Persze! - mondtam nagylelkűen, de ekkorra már át is alakította:
- Én szelektíven emlékszem, de mindent tudok. Ez jobb lesz! - mondta.
Megkönnyebbülten helyeselten. Legyen ez a gondolatroncs az övé, az eredeti meg maradjon csak nekem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése