ÚGYTUGGYA

Az ember létmintákon pásztázó tekintete megakad a siker csillanásain. Némely Facebook figurákról fürtökben lógnak a követés pányvái. Most Viszlay Márknak van nagy jelenése. Mondják, nálunk idén ő lett az év reklámfotósa. Legalábbis a reklámfotósok többsége így szavazott. Állítólag. (Bocs, divathíreket nem olvasok :-)
Az ember rang és kivételes igazság divatos látszatai között özönlik ide-oda. Este nyolc tájban megindul az áramlás Budapesten a Zrinyi utcai Ötkert felé. Martin Munkácsi tárlatára nem jönnének ennyien. Helmut Newton, az meg kicsoda, kérdeznék sokan.
Nagy kocsma, nagy tömeg, nagy zaj. A kiállítás, a mi ginisszes zsibongásunk apropója, úgyszólván nem érdekes. Beetetés.
Ám ezer ember úgytuggya, itt kell lenni. S ha itt van, igazolva érzi magát. Felismerhet, kikicsodázhat, fogyaszthat, fürödhet zajban, tülekedhet, locsoghat, érezhet nyáj meleget. Szakmabeliek randiznak képeknek félháttal. A vizuális kultúra egy-egy maga rangját méricskélő figurája dobálja tétova horgonyát ide-oda ismeretlen vizeken. Hemzsegnek kiscsajok, ígéret és bizonytalanság között valahol félúton. Viszontlátások udvariaskodó, unottan lobbanó közhelyei alatt munkál a fogyasztói rutin. A fogyasztás monoton rutinjai alatt parázslik a kiválasztódás-tudat.
Ám nem ígér senki semmit. Itt nincs szerepük életre szóló távoli céloknak. A háttérben felvonultatott viszlays megmutatkozás másodlagos. Az idol már önmagát menedzseli. Nagy zajban elsikkadnak a tépelődve született dolgok, a nézői szomjat megtisztelő műgond, a kidekázott arányok, a megjelenés szellemileg rangos volta. Szedett-vedettség stílus és műgond dolgában egyaránt. Rittyentett rendezés.
Még mielőtt a papír felkunkorodik, vége.
Megtér odvába az ember, s néz szembe a máról holnapra élés kihívásaival.