(énisútykaptam)

Gratulálunk az oroszlán bátor vállalkozásához!
Hitéhez, hogy talán megszelídíthető az ember.

kultúra

Jankovics Marcell visszatért az NKA bizottságának élére. A szombati rádió-interjúban természetesen szóba hozta kultúra-felfogását, amivel én (na, mi!) kezdettől vitatkozunk. Bár hisszük, hogy Jankovics Marcell szemlélete kifejezetten pozitív hatást gyakorol az NKA működésére, felfogását mégis kritikával illetnénk, ugyanis ő valahányszor sajnálattal jegyzi meg, hogy a kultúra az utolsó több mint száz év fejleményei nyomán alapból felépítménnyé lett.
Mi, épp a kultúra megújítása irányti törekvések mellett érvelve, azt valljuk, hogy a kultúra sosem volt alap, mindig is felépítmény volt, vagyis a civilizáció primer jelensége mellett szekunder képződmény.
Bár fentiekből következően mi is tágan értelmezzük a kultúrát, a Jankovics által képviselt és minduntalan hangoztatott tágabb kultúra-értelmezés hatótere jelentősen eltér a miénkétől.
Bővebben lásd: GONDOLKODOM/ KULTÚRA illetve CIVILIZÁCIÓ
(Ezzel persze nem a hajdani kultuszminiszter - Bozóki vagy hogy hívták - kiáltványba foglalt szamárságaihoz csatlakozunk! :-))

Ma hajnalban, ahogy ébredeztem - kicsit később, mint szokás, lehetett fél nyolc is már, bekattant nekem, hogy ma savárnap van, illetve nem is... talán raváspan, esetleg vapársan vagy pasávran. Aztán, amikor rájöttem, hogy a feleségem ma úgy nem hozott nekem kávét az ágyba, mint még soha, hirtelen kitisztult az elmém, és rögtön tudtam, mi van ma: vasárnap.

Nagy szellemek ha

Szenti Tíbor és Kresz Albert

énisúgykaptam

Most kaptam Szél Ágnestől a következő helyzetjelentést:

"egy pohár vörösborral öblítem le jól végzett munkám eredményét"

Mit gondoltok, vajon mivel foglalkozhat a nő? Megölt valakit és összevérezte magát?
Kicsit aggódom érte. Ilyen olcsó álcákat a mai kriminológusok már csípőből kimutatnak :-))

Szerény vagyok ma reggel.
Eddigi életművemet bátorkodom megtoldani egy kétsorossal:

Az udvarunkon macska béget
Zúdít versembe zagyvaséget

a táncszínház fotógalériájában

Jótékony szél támadt ma, végre kimozdultam, fel a várba.
Szlovákiai magyar kollégának, Nagy Tivadarnak nyílt kiállítása a Táncszínházban, ahol Eifert János a házigazda.
Hogy mi volt?
Próbáltam figyelni, de amikor a nagy Eifert (aki a Helyzetjelentésében 89-ben feltett kérdéseire állítólag még mindig nem kapott helyes választ) így szólt Nagy Tivadarhoz: "...látom, komponálsz, ahogy egy jó festő, jó szobrász...", akkor kicsit elvesztettem a fonalat.
Pár képpel pótolnám most az elmaradó beszámolót.

vers mindenkinek

Rejtvényes dolog történt velem az éjjel. Valamelyik nagy költőnk egyik versének kezdősorával álmodtam, ám nem egészen betűről betűre, hanem a mellékelt betűleltár formájában. Kíváncsi lennék, rájön-e valaki, melyik költőnk melyik verssoráról van szó. Segítségül elárulom: két költő is szóba jön.

3x a (háromszor a betű) - 0x á - 2x e - 1x é - 1x i - 1x í - 0x o - 0x ö - 1x u - 0x ü - 0x y
1x b - 0x c - 1x cs - 0x d - 1x f - 2x g - 0x gy - 0x h - 0x j - 4x k - 0x l - 0x ly - 3x m - 2x n - 0x ny - 0x p - 0x q - 1x r - 2x s - 0x sz - 2x t - 0x ty - 0x v - 0x x(iksz) - 0x z - 0x zs

Leghelyesebb megfejtőim között kisorsolok egy vendégsarkot a fürdőszobámban.

Kezdőknek könnyítésül:
ugyanattól a költőtől másik vers kezdősora
2x e - 2x i - 2x k - 2x s
Na?
Megfejtésül nem ezt, hanem a fentebbi feladvány megfejtését kérem!

Fejtsd meg! Nyerj! Igen! Juss be a fürdőszobámba!

szürkítések

Tízkor már huszonnyolcnál pipiskedett a higany. A Monstera Deliciosa négy levele csont szárazan zördült, ahogy locsolni akartam. A télen oly boldogító verőfény most tombolt a fürdőszobában. Én is áldozat vagyok. Odakerült tehát mind a négy delicious halottam, ahová elkékült gondolataim.
Ámde nem hagyhatom ennyiben a dolgot.
Onnan merítettem erőt és gondolatot, igen, onnan!
Ha nemzetvezetőink hisznek abban, hogy kiszürkíthető a feketegazdaság, akkor miért ne hihetnék én a gyilkos nyári ég beszürkítésében?
Íme az eredmény. Így már egészen tűrhető a hangulat a lakásban. A hőmérő is csak néz, mint a moziban.

azannya!

Betoppant hozzám tegnap este a város legjobb szakácsa. Szegletes műanyag dobozkában kóstolót hozott utolsó művéből, a lávakő fölött rittyentett lasagnából. Modern konyhában járatosnak megütheti a fülét ez a fölött szó, de esetünkben így helyes, tepsiben várja szentté pirulását az étel, mióta e remek szakács felesége nem asszisztál többé negédes mosolyával a lávakő macerás elmosogatásánál.
Nem üres kézzel toppant be tehát a város legjobb szakácsa. Város? Földkerekség! - helyesbítettem, midőn belekóstoltam a doboz mélyén kushadó csodába. Ahogy forgattam villámmal a barnára pöndörödött tésztalapocskákat, egymást boldogító zöldségdarabok - cukkini meg sárgarépa karikák - bukkantak elő, és mintha legalul maga Stahl Judit is ott szorongott volna egészen sárgán.
És egy ilyen ember fotócikkekkel kereskedik, ahelyett, hogy éjjel-nappal sütne-főzne! Persze érzi már maga is, hogy pályát tévesztett, de nem tud pontot tenni előző életére. Sem hármat, sem egyet.