CHOCHOL képére, FÜLESNEK

(szabad vers - már úgy értve, címzettnek szabad irigykednie :-)

Mit ettünk az időtájt azokon a nőkön,
kik pillantásunkkal bokájukon lelassulva kocogtak
a fűtől kerülgetett dominó köveken,
végig Angyalföld madárneszes kis utcáin,
s kik ma cammognak sűrűn, sokadmagukban,
döcögve, szatyrok szatyorral,
plakátokkal sarkukban, zajpiszokban?
Gőzünk sincs már!

Olvasván e sorokat Kedves G.GY. Barátom maga is nyomban versre fakadt.
Hasonlóra bátorítanék mindenkit. Ám hogy nagyon el ne térjünk a tárgytól, Chochol Károly szíves hozzájárulásával mellékelem a kiindulásul szolgáló képet.

egyébként

Egyébként, ha lenne rend a világban:
Herbst, Sehr, Schiklosch

Nagy szellemek ha

Szenti Tíbor és Kresz Albert

Ma megint ma van. Visszatértem az életemhez. Viszont nem emlékszem, mi volt előző életemben, még 2010. július 16 előtt. Pontosabban 15-én - például. Segítség! Mit is ígértem? Kicsodáknak is? Ja, igen! A Gyöngyi! Meg a Füles! Vajda Janó, az egy nyugodt ember, de ezek ketten már ássák a sírt. Remélem, maguknak. Aztán majd úgyis én fekszem bele. Na, erről több szó nem kell. A sors intézi ezeket. Ja, igen! Vakk, meg Olvass. Itt ások én. Aha!