Mára a JOG elavult

 

Évezredek alatt bebizonyosodott, hogy az ember a vele születettekre valamint a külső ráhatásokra adható válaszok szélsőségeinek egészére tekintettel soha nem lesz alkalmas a szociális közösséghez nélkülözhetetlen bármiféle rend szerint élni. Az emberek zöme a boldogulást, az érvényesülést, a javakhoz és lehetőségekhez való hozzáférést bármi áron vagy akár csak másokra alig tekintettel igyekszik elérni. Legyen akár a legnaivabb valakiről szó, még a vis maiort is megpróbálja más valakik válla felé terelni.

Az óidőkben fogant igazság szemlélet több kisebb, de történelmi jelentőségű paradigmaváltást ért meg. A birodalmak korából örökölt s a hatalom érdekeitől vezérelt jog-szemlélet mára igen csak hézagossá lett, mondhatni, jócskán elavult. Az írott JOG valójában nem a társadalmi közösséget, még kevésbé az azt összetartó belső humán erőket, sem a legjobb értelemben vett cselekvési szabadságot és tisztaságot szolgálja, hanem, az emberi tömeget féken tartandó, csak a hatalmi gyakorlat kívánalmait és érdekeit, az u.n. hierarchikusan hátsó kijáratos igazságszolgáltatást preferálja. Annak felsőbb lényegét tekintve a közösséget összetartó legnagyobb erőre, az embert belülről szabályozó erkölcsre nincs tekintettel, soha nem is volt, pontosabban nem is kívánták képessé tenni ilyesmire.

A történelmileg örökölt és gyökerében archaikusbirodalmi JOG lehetne ugyan kicsit jobb és még jobb, akár az igazság osztás hierarchikus építményének toldozgatása által is, de a szociális harmónia és a modern valóságszemlélet és szabadság szükséglet szempontjából érdemlegesen korszerű nem lehet.

Újra kellene strukturálni a közösségi lét valóságának minden lehetséges esetre kiterjedő fogalmi leírását és az ahhoz rendelhető rendszabályozást. Egyáltalán először is tisztázni, azaz egyértelműsíteni az igazság mivoltának félreérthetetlenül emberszabású definícióját, és demokratikussá tenni az ember ahhoz való viszonyulását.

Itt tartunk logikailag, miközben meg nincs az a revíziós igyekezet, az az újra strukturáltság és fogalmi újraértelmezés, aminek nyomán a közösséget pusztító emberi rossz jóságra cserélődhetne vagy legalább leleplezhető és időben semlegesíthető volna.

Elég szomorú, hogy eme egyszerre potenciális és valós rossz miatt a még oly egyoldalúan rigorózus JOGra váltig szükség van minden érvényesülésen és érdekütközéseken alapuló emberi közösségben, mert az ember a rossz feltételei között rosszá lesz - érts ezen bármi csekélységet!

Olyan JOGra volna szükség, ami nem bárki által rutinírozható és korrumpálható igazság-, illetve rend osztó szerszám a más egyébként számtalan féle, akármilyen, akár jobbítón buzgó, de téveszméktől gyarló emberek kezében.

Eljött az ideje, hogy a működőképes és tévedhetetlen JOG megszületése érdekében az AI vágjon bele a külső és belső emberi valóság relációkban végtelenül(?) árnyalt fogalom-hálózatának leírásába. Mindezt ama cél érdekében, hogy a "törvény betűje" minden bármi okból előálló, fennálló vitás emberi helyzethez mint szótári esethez, azaz tényálláshoz automatikus és vitathatatlan jogi megoldást rendelhessen. Különösen az által, hogy törölje ki e szótár igazság definíciójából az emberi érdektől, illetve ellenérdektől motiválhatóan megragadható eseti értelmezéseket - úgy az érdekeltek mint a bíráskodó(k) részéről.

Nélkülözhetetlen, hogy végül minden lehetséges, rendtől elhajló emberi helyzethez, mint jogi tényálláshoz eleve automatikusan rendelődjék verdikt, ítélet, amit az illetékes személy vagy inkább ego-semleges aktor, a fennforgó tényeset okán az ím már teháttal társított nagy fogalom rendszerből lehív és ("ítéletként") kinyilvánítottá tesz.

Irtózatos nagy, folyvást bővítendő és bővíthető szótárról van szó, amivel a természetes humán emberi ész nem bírna el. Az legyen itt és most mellékes kérdés, hogy ebben a végtelenbe bővülő szótárban az ítélkezést szolgáló keresés útja a Mesterséges Értelem számára logikailag ellentmondás mentesíthető és tévedhetetlenül járható út volna-e.

Dehumánus poszthumán JOG-ként tetszik elő ez az egész felvázolt feladat. Na de maga az ember is a poszthumán jövő felé tekint. Annak hitében íródik itt mindez, hogy egy ilyen szótár kizárni volna képes bármiféle ember ellenes önkény, galádság, ártó, akár sátáni fordulat felülkerekedését.

Az egyik rég óta kézenfekvő nyereség és kívánalom volna az anyagi érdekű ügyvédlés kiiktatása az igazságszolgáltatási folyamatokból, a másik pedig a tudatképtől való verbális eltérés indikálására alkalmas chip születéskori vagy későbbi beültetése, illetve az ennek híján evidenciaként fennálló törvény előtti hiteltelenség.

Na de - félre:

ki volna, ki lehetne egy ilyen fogalomtár gazdája? Fejlődését szponzoráló és célirányban tartó Gazdi nélkül még egyetlen mesterséges értelmet sem láttunk kibontakozni. És mi volna az a chipesítő fennhatóság, ami garantáltan élvezhetné a természetes biológiai élet folytatásában érdekelt emberiség bizalmát?

Ja igen! Alapvetően fontos volna az új jogi mechanizmus tévedhetetlensége érdekében a társadalmi működés egészére kiható hazugság indikátor valamint a valamilyen legfelsőbb Gonosz iránt elkötelezett átkozódások indikátora is, és mindezek erkölcsi garanciákkal kontrollált működtetése.

Ennyit kiindulásul, aztán majd meglátjuk - vagy sem.