moslékosodás

 (olvasni meg nem tanult kalandorok kíméljenek! :-)

Az a baj mivelünk, hogy már mindenről eszünkbe jut minden, vagy ha tetszik, akármiről a mindennel való összefüggés ténye és hogyanja jut eszünkbe. Nem változtat ezen, hogy D-Vektor kicsit másképp moderálja az inputjain fogott adást, mint Pesövé Ofszi.

Most érkezett - afféle kommunikációs megbökésként - egy videó az interneten.

Ah, internet közösségi portálok - az értelem moslékosodásának terepei!

Nem az internet a hibás, hanem csakis az ember. Vagy ő sem? Vagy csakis ő?

Az átkosban sem a szocializmusnak nevezett politikai eszmével volt bajunk nekünk, idealista álmodozóknak, hanem az emberrel, akinek a közjót célzó politikai eszmék valóra váltásához nincs elég esze, s aki privát életre kalibrált igazságérzeteinek kollektív csődje láttán adottságaival megalkuszik, áthelyezi egyszer élő voltára a lényegszemléletét, s jelszavak mögé bújva, közösséget megosztó privátéleti cinkosságokba keveredve nyomul langyos szellemi pocsolyák, már ha nem éppen kiváltságok és a hatalom különféle űrtartalmú húsos kondérjai felé.

A közösségi portálok nem annak indultak, amivé lettek, csakhogy mi, emberek nem vagyunk képesek bármi értelmeset kezdeni egymással. Összességünkben persze mégis furcsa, jövő formáló tényezővé leszünk. Ám de ebbe nincs sok beleszólásunk.

Nem az internet a hibás, mint említénk, hanem csakis az ember. Illetve még ő sem, szegény!

A kommunikáció moslékosodásának egyik szintaktikai oka, a felelősség nélküli véleménynyilvánítás, a másik pedig az, hogy a szavakon igen eltérő dolgokat értünk.

Míg az előbbi a felelősségvállalás nyomasztó teher voltából következik, az utóbbi a nyelv spontán fejlődésének és a gondolkodás céljának zavarosságából.

A fogalmak értelmének kéretlen bolygatásában nem vagyunk-e részesek mi is, kik itt firkálunk, hiszen másraforgó elménk tartalmait hogyan sikerülhetne megosztani valaha is az ugyancsak másraforgó elmékkel?

Mi szól esetleg a menetségünkre?

A társadalmi viszonyaink nyílt és logikus áttekintésére irányuló törekvés talán, amit persze a fent markírozott gyatraságok mentségeibe, a tudatlanság mögötti jó szándék zsákutcájába vagy éppen privát életi alattomosságokba menekülők hogyan is látnának át?

A megalkuvók. Főképp azok hogyan? Legfeljebb csak a tükör előtt, magukra irányuló viszolygásuk inverz formájában méltányolnak építő kritikát - néha-néha. Ám a változást már rég kizárták, vagy a vak véletlenre hagyják. Abból hát - amit még ha irigyelnek is néha - semmit nem profitálhatnak, mert se nem hajlandók, se nem képesek velünk, ábrándozó idealistákkal szóba állni. 

Édelgő vakkanóként, fecsegő okostojásként vagy moslékos szájúként találkozunk a legtöbbekkel céltalan dumafórumokon, ahol tekintélyelvi reflexekkel vagy a közösségi szájalás felelőtlenségével nyilatkozni most a divat. Facobookolók alkerülik nagy ívben az őszinte kérdések porondjait, miként talán a kétesélyes demokratikus kiválasztódás fáradságos útjait is.

Harmadik ellenpólusunkként ott vannak aztán az életvitelszerűen destruktívak.

A modern s demokratikusnak mondott társadalom sajátossága a nem értés, a nem kommercializálódás, a kollektív rendhez való nem integrálódás, mint szabadságjog, valamint az ezekkel élni vágyás kinyilvánításának kommunikációs eszközökkel való felszereltsége.

A most érkezett ajándék videón provokatív gondolatokat, tabu szavakat üvöltve gitározik egy raszta figura az indonéziai buszon, bele az épp mobilon kommunikálók, egymással beszélgetők képébe, miközben alig figyel rá bárki is. Az utasok láthatóan megszokták, jól tűrik már ezt is meg mindazt, ami a konszenzusok uralma alól kiszökött szabadság zűrzavarosában történik - éppen és folyvást.

A mi szemünkkel és fülünkkel ez a videó a valóság nagyra becsülendő, informális adalékaként landol. Már megint gazdagabbak lettünk egy példálózásra alkalmas morzsával, hogy a moslékosodásról ne csak úgy általánosságban, a levegőbe beszéljünk.