2015. november 22., vasárnap

Csak a borok nem



Pereg az életidő.
Csak a borok nem öregszenek.

Néhány fotóművész ismét megérintett életkorával egy egyszerre dicséretes és baljós, kereknek mondott adatot. A Magyar Fotóművészek Szövetsége régóta számon tartja, hogy tagjai sorában ki milyen messzire jutott az időben.
Évente egyszer a Mai manó Ház napfény műtermének ablakában rendre felsorakoznak a 90, 85, 80, 75 és 70 számokkal díszített borosüvegek, hogy személyes ajándékként, némi érdemi visszatekintéssel körítve markírozzák az adott évben beköszöntött aktuális tényt.



Az összegyűlő szerény - a távollét különféle indokaival csak félig teljes - de fontos társaság köszöntöttekre és ifjabb vagy éppen nem kerek évszámú, ugyancsak koros laudálókra bomlik, akiket a baráti és szakmai érdeklődők karélya fog közre.
A borok sorában 90-es nem volt idén, a legidősebb Almási László (85) a Képes Sport egykori vezető fotóriportere, akit a hajdani lapzártákban a sportriporterekkel csapattá ötvöződött, majd életre szóló barátjukká lett Korniss Péter köszöntött.
Az utóbbi években felfigyeltünk arra, hogy Korniss Péter életben tart közöttünk egy erdélyi hagyományt:
amikor ugyanis köszöntőleg szól, annak összegzéseként előhúz zsebéből egy lapos üveget, töltve jóféle pálinkával, s a szívélyesség nyilvánítás hagyományos gesztusaként először meghúzván maga ezt az üveget, köszöntöttjének is odanyújtja.



Ez történt most is, Almási László köszöntése alkalmából. Korniss aztán a kifogyhatatlannak tűnő pálinkás üveg közbeiktatásával még több mindenki felé megismételte a barátkozás kedves gesztusát az est során.
Ez évi érdekesség, ami rímel a fentiekre, hogy a 75 éves Albertíni Béla fotótörténészt köszöntő Baricz Kati, feltehetően e kornissi példamutatás nyomán, ugyancsak előhúzott egy kecsesen lapos fém butykost, amilyenek a küzdő, haldokló, remény vesztett és más szerepben alakító filmhősök zsebéből szoktak előkerülni, s meghúzván először ő maga, átnyújtotta azt az egyébként absztinens tudományi doktornak. Albertíni Béla, aki - lévén, hogy szépen gravírozva a maga nevét olvashatta a butykos oldalán - ezúttal nemet nem mondhatott.



Most aztán erősen gondolkodunk magunk is, hogy beszerezhetnénk valahonnan egy ilyen üveget, mert szívélyes, barátkozó gesztusaink az évek előre haladtával ugyancsak fogyatkoznak.

A beszámolónk illusztrálásához felhasznált riport felvételeket a fotóélet fáradhatatlan, kiváló tudósítója, Herbst Rudolf készítette. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése