Villódzások

A hajdani, hagyományosnak mondható audiovizuális mutatványokhoz befogadói készség kellett. Egyrészt a hozzájuk tartozó hang miatt. A hangoktól nem lehet elfordulni. A korai képvetítések fényszegény időszakában az ilyesmire kíváncsinak el kellett különülnie hétköznapi élete tereitől, vagy macerás módszerekkel be kellet tudni sötétíteni a mutatványok alkalmi színtereit. A sötét mozitermekben nem volt jövés-menés. Így valamelyest a szép látvány is terhünkre tudott lenni egy idő után. A néző azonban a moziterem foglya volt. Cserébe a mutatvány igyekezett érdekes, dramaturgiailag fordulatos lenni.

A mutatványok végső értelmük dolgában erősen apelláltak az időre.

A filmnél ez nem teher. A film fő specifikuma a való történés illúziója. Többé-kevésbé megfeledkezik a néző az időről. A ritkaság számba menő fotó-audiovizuális rendezvényeken azonban az alkotók állóképeket vetítettek, egyre leleményesebben. Különböző átmenetekkel operált a rendező a képváltások hosszú láncolatában. A vetítettképes látványosság két évszázaddal ezelőtt kuriozitás volt, a múlt század közepén meg média-újdonság.

Mára ennek vége. Mire a fényszegény vetítők fejlesztése tűrhető eredményre vezetett, leváltotta az analóg diavetítőket a hatalmas fényerővel bíró digitális projektor, ami csupán képfájlokat kezel.

A fotográfiailag nem mindig korrekt karakterisztikájú látványt nyújtó, nagy fényerejű projektorok gyorsan elszoktatták a közönséget a besötétített mozitermektől. A helyszínt kezdték nem besötétíteni, a színteret nem lezárni. Ez jól jött a türelmetlen kíváncsiaknak, akikkel tele van a média újdonságokat felvonultató kommunikációs tér. A képfeldolgozó szoftverek elképesztő fejlődése okán képi látványdömping köszöntött ránk.

A fotó-audiovizuális látvány többé nem különlegesség. Tudja is magáról. Az alkotó többé nem apellál a maga gyermeteg dramaturgiai végkifejleteivel a néző türelmére. Az animációs művek mindinkább látványszövetek lettek, melyek folyvást ugyanazt a leleményt közvetítik. Ráadásul a fotográfiát e téren űberelni látszik a videó, a mozgókép. Mivel ennek hatalmas konkurenciája van a televízióban és az interneten, ez is gyorsan elveszíti újdonság varázsát. Egyre gyorsabban ununk meg mutatványokat.

Kétszeresen okolt tehát, hogy a néző csak odakukkant, ha vetítenek valamit.

A modern médiális eszközöket felvonultató kurátorok és kiállításrendezők az audiovizuális objektumok terelhetetlen hangzása miatt - még ha azok alkotói szándék szerint fontosak is - belefojtják a szót/hangot a lejátszó berendezésbe.

Felismerve ezt a kényszerűséget okos alkotó kezd elhanyagolható hangban gondolkodni.

Marad a tervezett látvány.

Régen, az ezerkilencszáz hetvenes években a diszkókban és más szórakozóhelyeken különleges csemege volt a diaporáma, képek átúszása zenével.

A modern vendéglátó helyeken, ahol a jelenlévők dominánsan szavakkal traktálják egymást, az audiovizuális látványosság furcsa átalakulásokra kényszerült. Már az is pozitívum, hogy valami van, mert a mai animációs túlkínálat közepette a vetített látvány, még ha filmszerűen pereg is, nem nóvum többé.

Na de mi van?

Leginkább izgő-mozgó fényhatás értékű, odafigyelést nem igénylő korunk-érzete látványfoszlányok meszelődnek jókora felületekre. Ezek a látványok pusztán a befogadó figyelmének szeszélyes csapongásával számolnak. Annyival érdekesebbek a falra festett ábráknál, hogy egyfajta technikai gazdagságot sugároznak, a virtuális valóságkeltés százféle lehetőségéből táplálkoznak.

A hang mellőzése által pusztán a látvány képviseli az időben való elhelyezkedést, a változást.

Azért jutott mindez eszünkbe, mert megcsodáltuk a Design Terminál (Budapest, Erzsébet tér) projekcióját. Földszinti, jókora vendéglátó terében látható ez.

A pompás ital-arzenálos pult hosszában (lehet 16 méter is) , fent, a magasban három vetítővászon feszül szorosan egymás mellett. A vásznakkal szemközti magas falperemről 3 projektor videót vetít ezekre a vásznakra, háromszor teljesen ugyanazt.

A vásznakon pergő filmek nem örökítettek meg egyebet, mint villódzó esti fénycsíkokat. Száguldó autók felrajzolódó és kialvó fénycsíkjait az éjszakában. Fényobjektumok között csapongva forgolódó svenkek, zoomok, operatőri kóválygások, ez a dolog lényege. Gyors, jelentőség nélküli vágások.

Csupa olyan dolog pereg költség hatékony amatőr színvonalú filmfelvételen (telefonnal is készülhetett), ami az odapillantó szemnek modern környezetünk fényben fürdését sulykolja, idézi, napról napra, hétről hétre, folyvást ugyanúgy. Senkit nem zavar, nem is érdekel, hogy miért mindig ugyanaz, mert a látvány annyira nem kívánja a figyelmet, hogy nem állapítható meg, tegnap tényleg ugyanaz pergett-e vagy sem.

Elűzendő az aggodalmat, hogy ezt a highlite villódzást filmként kellene szemügyre venni, a széles vetítőfelület teljes hosszát bevilágítja 4 programozottan tekergő, színeit csapongva váltogató LED reflektor, aminek egyenkénti ára is meghaladhatja a fél milliót. A HD formátumú film képszélei így egyáltalán nem látszanak. A projektorok csak nyomják az alapot szakadatlanul, ennyi a dolguk. Három, egyenként negyed milliós fénymeszelő.

Még távol az este, amikor a bulinegyed kellős közepén, a Kazinczy utcában, az egyik modern lakóház emeleti erkélyén rázendít az oda applikált, sok milliós projektor, amiről a rendszerváltás, illetve a digitális forradalom kezdetén a fotó-audiovizuális művek makacskodó szerzői, az idejét múlt mozizók álmodni sem mertek volna.

Ez a roppant fényerejű, profi berendezés szakadatlanul vetít a szemközti oldalon emelkedő hatalmas vendéglátó objektum oldalaira egyfajta kinetikus látványt, ami nem egyéb, mint geometrikus, absztrakt alakzatok folytonos elváltozása. Villódzó színek és op-art hatások vonaglanak az estében. Tehetős vállalkozó vizuális dorbézolása.

A járdán itt-ott lézerfény pontocskák hemzsegnek, vonaglanak. Ezt már szinte unjuk.

Ábrázoló kép már sehol. Tengernyi ember futkos villódzások között, itala után.

Na persze, audiovízió ez is. Ez a sok-sok ember a hang. Tölti magába az élményfokozókat, hogy aztán éjjel kettőkor kedve legyen felordibálni azokat, akik olyan bénák, hogy ebben a villódzón gyönyörű audiovizuális éjszakában alszanak.