Kedvelem tömör fekete testét, ám mindamellett, hogy sok kedves percet szerzett nekem, és néha-néha fontos pillanatokban is hagyta jó irányba megvezetni okos, ám őrületesen tohonya agyát, GÖELEVEN sokat árt a fényképezésemnek.
Lassan megtanulok nem fényképezni. A kiforgatható displaynek fontos előnye, hogy padlószintről is lehet keresőzni a világot, s mert a fotós maga fényképezéskor nem a téma irányába pillant, úgy, mintha távcsöves puskával le akarna szedni valakit, hanem lefelé tekint, a keresőre, az áldozatok nem szúrják ki olyan könnyen, mi történik. Ez jó.
Nagyon jó az is, hogy az exponálásnak nincs hangja, mert a tükör felcsapódására mindenki odakapja a fejét, így még a süket is látja, hogy történik valami. Zajt nem tűrő eseményeket - koncertet például - lehet GÖELEVENnel diszkréten fotózni.
Jónak találom azt is, hogy gyenge világításban, 1600 ISO magasába állítva megfoghatók vele a történések. A szín már kicsit gyanús, de a történések megvannak
GÖELEVEN fixoptikás - nincs szenzort elkoszoló csere-bere. Főleg az élmény megörökítésére konstruálták. Nagy a mélységélesség. Ez jó, amikor nem a vizuális szöveten van a hangsúly, viszont ha azon volna, hát GÖELEVEN nemcsak makacskodik, nemcsak hasra ütve választ értékeket, de tehetetlen is.
A fénymérést úgy tekinti, mint valósidejű helytállást az átlagolás frontján. Fogalma sincs, éppen miről van szó, de állítgat bőszen, ahogy a gyárban tanulta.
Sajnos, a displayen nincs optikai korrekció. Szemüveges embernek elég vaktában kell komponálni. Elbillen a vízszintes, le-lemaradnak dolgok a képszéleken, szóval a legtöbb felvételt utólag újra kell komponálni - már a képkivágás értelmében.
GÖELEVEN az ő tohonya agya miatt (cégünk gonosz leckéje legdrágább gépeinkre tojó ügyfeleinknek) nem alkalmas az esszenciális pillanatok megragadására. Egyesek előre felkészülést, élesség előzetes megragadását, illetve előre exponálást javasolnak megoldásként, ám az élet telis-tele van olyan pillanatokkal, amelyekből nem következik, hogy mit hoz a következő pillanat (például, hogy egy megnyitó beszédét tartó ürge mikor pillant majd fel huszadmásodpercre abból a kurva papírból.)
Gö eleven, ha benyelt egy képet, hosszan csócsálja, "busy", s mutatja is, mi sikerült, és ezalatt, persze, nista fényképezés.
Ha változtatni látom szükségesnek a látószöget (zoom), akkor GÖELEVEN olyan lesz rögtön, mint a nagycsarnoki zöldségkereskedők. "Majd én adok...!" Könyörögni kell neki. Majd ő zoomol, csak kérjem meg egy félreérthetetlen, neki tetsző hosszúságú gombnyomással, és akkor ő némi gondolkodás után nekiveselkedik, és előre kiismerhetetlen szűkig lódul a látószöggel. Ha kicsit visszavennék ebből, akkor megint gombnyomásos felkérőlevelet kell írnom, hogy méltóztassék nyitni kicsit a látószögön. Ezalatt már a csiga is lemászott a sündisznóról. Semmi hirtelen odacsavarás és puff! Csak nem képzelem?
Fekete teste telis-tele van különféle rendeltetésű gombokkal, melyekhez ha hozzáérsz kicsit, őfelsége már nem csinál semmit, csak hallgat, mint a kukas, s várja, hogy feloldódjék az ellentmondás. És így tovább, és így tovább.
GÖELEVEN egyik legnagyobb disznósága, hogy a felvétel belső struktúráját megcsócsálja. Akkor is, ha raw fájlt fényképezünk. A kép szövete mélyén mindenféle dobozolt tömörítés-handabandákat hoz létre, ami miatt utólag alig hangolható a képminőség. A raw-ban értendő árnyaltabb tónusskála ellenére a fényekben, fent könyörtelenül kilukad, ha ő úgy gondolja, és hangolhatatlan vak felületeket hagy hátra.
Kezdetben próbáltam beállításokkal idomítani, de körülbelül az volt a válasz: "Ja, maga fényképezni szeretne? Hát akkor miért nem vesz egy rendes gépet?" Ezt kérdezi tőlem ez a kis hülye százhúszezerért.
Az egyetlen igazi előnye, hogy nem nagy a váz. (Maga biztos könyvet csinál vagy az újságtól van, csak nem képzeli..., engem ugyan ne fényképezzen! Fizet maga nekem?) Az emberek GÖELEVENRE kevésbé hederítenek.
Mostanában sétálni viszem, mert látom, azt szereti.
Vasárnap kimentünk a Soroksári útra. Ráküldtem a maradandóságra, úgy általában. Városszociográfia. Fény volt elég, nem kellett az érzékenységgel küszködnie. Hagytam, csináljon, amit tud. Ilyenkor kellemes meglepetéseket szerezni nekem.
Persze, amilyen gyagya, képes azt hinni, hogy az a sok jó kép csakis az ő érdeme. Kétségtelen, technikailag ő a fej, ha lassú is. Viszont én vagyok a nyak. Már Haraszty Édeske is megmondta, hogy a nyak nélkül az az okos fej sosem jönne rá, hol a lényeg, hogy hogyan kell áttérni a szezonról a fazonra. 
GÖELEVEN nagyon oda volt ettől a felvételtől, de elárulom, utólag én vettem ki belőle a hordót.
Na, ilyen varázslásokra GÖELEVEN nagyon alkalmas, mert nem megy bele por, nem kell folyton retusálni a képfelületet.
Hehe... GÖELEVEN ilyen témát magától soha észre nem venne.
Itt is én voltam a nyak, mert a széles és forgalmas úttest közepéről esett jó nézőpont, és a beszari GÖELEVEN folyton a hátulról ránk rontó autókkal akarta elfoglalni magát.
Ha az esemény hemzsegés, akkor GÖELEVEN persze elemében van, mert a hemzsegés az ötödmásodperccel később is hemzsegés.
Bár GÖELEVEN a diszkrét finomságokat magától sosem veszi észre, becsületére legyen mondva, megcsípi, ha a jó fényben nő a mélységélesség.
Én elfogult vagyok, nem akarok hozzászólni, de Trabanttól nem lehet elvárni, hogy Mercedes-ként hasítson, viszont ezzel is el lehet jutni A-ból B-be :D
VálaszTörlésDe ha a Trabant direkt van lassúra gyártva, az azért bosszantó, nem?
VálaszTörlésÉn egyébként semmi pénzért nem adnám GÖELEVENT. Nekem haver. Iszonyatosan sok benne a jó szándék.
A maga nemében hűségesebb társ, mint egy ormótlan Fézvan. Keblemre, haver!- kiáltom, és már ott is van.
Megnyugodtam, azt hittem, ki akarod hajigálni :)
VálaszTörlésA lassúsága meg a felhasználók zömének megfelel, nekünk viszont meg kell szoknunk a korlátait :)