Iskolai menzáról hordom az ebédet. Pár nap múlva vége a tanévnek. Az etetők elsütötték takarékossági petárdáikat, (betűtésztás karalábékockák répareszelékkel kontra betűtésztás répakockák karalábéreszelékkel stb.) ilyenkor már nincs sok ötletük.
Gyanúsan súlytalan ételhordóval kocogtam haza. Látom aztán, leves semmi. Erről bekattant, hogy a reggeli kávé óta nem ittam folyadékot. Szent isten, kiszáradok! Leves gyanánt bedobtam egy pohár vértesi forrásvizet.
Rizsben gazdag egytálétel, ez következett. És még valamit találtam az egyik üresnek tűnő hengerben: szájharmonika. Nyilván, hogy összezavarják a felháborodásomat.
Mérgemben találtam egy sört a frizsiderben. Viszont mérgemben elfelejtettem kinyitni.
Aztán eszembe jutott, hogy régen sem volt sokkal jobb sorom, csak fütyültem rá.
Erről eszembe jutott az egyik régi fotóm.
Az idő tájt, amikor még nem volt Édeske, csak mindenki más volt édeske, s amikor kormánykörökből még nem igen kerültek barátai.
Ám ami igaz, igaz: ma sem csinál nagy ügyet a leveséből.
Azé' mondom, maradjunk szerények, akkor esetleg még én is vihetem valamire! :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése