CHOCHOL képére, FÜLESNEK

(szabad vers - már úgy értve, címzettnek szabad irigykednie :-)

Mit ettünk az időtájt azokon a nőkön,
kik pillantásunkkal bokájukon lelassulva kocogtak
a fűtől kerülgetett dominó köveken,
végig Angyalföld madárneszes kis utcáin,
s kik ma cammognak sűrűn, sokadmagukban,
döcögve, szatyrok szatyorral,
plakátokkal sarkukban, zajpiszokban?
Gőzünk sincs már!

Olvasván e sorokat Kedves G.GY. Barátom maga is nyomban versre fakadt.
Hasonlóra bátorítanék mindenkit. Ám hogy nagyon el ne térjünk a tárgytól, Chochol Károly szíves hozzájárulásával mellékelem a kiindulásul szolgáló képet.