Tegnap este a néptelennek nem mondható villamos megállóban körém állt három férfi, olyan harminc körüliek, s közülük a legtermetesebb igen gyakorlott hanglejtéssel így szól hozzám: "Uram, önnek most velünk kell jönnie!"
Én ugyan sehova! - válaszoltam, és kisodródtam közülük a peron népesebb vége felé. Egyikük parancsoló hangját még a hátamnak szegezte, ennek hanglejtését már le kell kottáznom, ime:
Felismertem: ez a nagyvilági formaságokba bújtatott alantas fenyegetés. A tettvágytól türelmetlenül toporgó ősgonoszság úri hangja. A zsigerből hatalmaskodók hangja, akik hanglejtésükkel - ezúttal éppen - államrend-védelmi jogosultságot imitálnak.
Mindama szörnyűség, ami emberből ember iránt valaha kitört, s kijózanult történelmi összegzések idején bűnbánón a messzi múltba űzni véltük, itt van velünk, s csak kibontakozásra vár. Újra születik, itt ődöng utcáinkon társadalmilag haszontalanul, gonosz, erőfölényes kis csapatokba verődve, hogy valami okkal majd szabadjára engedje zsigeri késztetéseit, a veleszületettet, a más ember megalázásából fakadó perverz örömöt.
Itt ődöng közöttünk, háromig sem számol, s ha jogalapja még nincs, várja, hogy megbízza valaki, hogy ideológiák védernyője alatt, a smasszer lét nélkülözhetetlen mivoltának tudatában kiélhesse alantas ösztöneit. Ezek a kis, egymást farkasító csordák azok, melyek aztán holmi koncepciókhoz a vérgőzös őrület hangulatát kölcsönzik, hogy árkaiban meg ne fenekeljék a humanizmusra nevelt, tétova indulat.
Történelmi bűnbánásaink álszentek. Minden természettől olyan, amilyen, a zsigeri gonoszság az ember volt természetes talapzata, fajtától és kultúrától függetlenül. Senki hatalom bírója nem siet azt, ki itt, alant rekedt, innen, ebből a bicska szorongató, aszociális és álcivilizált mocsárból kiemelni. Sőt, a hatalmon lévők a vak, nyers erőt minden időkben, mindenütt készséggel fogadják szolgálatukba.
Ráhatni, nevelni esetleg lehetne, persze, még kis korban, de akinek ez hatalmában áll, nem törődik azzal.
Zsigernek eszmékkel, nagy ügyekkel persze semmi dolga, eszmék, ügyek nem kellenek neki, csak ürügyek, hogy a szocializáltság gyeplőjét levethesse.
Ha ezek itt a villamos peronon úgy akarják, elvonszolnak egy mellékutcába - olyan kafkaian, s ugyan ki tett volna ellene? - s tesznek velem, erőtlen vén szivarral mindazt, amiben kedvüket lelik.
Nyugi! Béke idő van! A címbeli fogalmazás csak ijesztgetés. Ez, ami történt, még csak próbálkozás, még nem hatalmasodott el utcink fölött az uszítás. Ez a "velünk kell jönnie" még nem valami legrosszabbnak főpróbája volt. Talán csak tesztelték magukat, teszteltek engem, mert hogy más ötletük, más jogosítványuk még nem volt.
Nem hangzott túl megnyugtatóan. Többször nekifutottam, s olvastam el újra és újra az első bekezdést, bizonytalankodva, nyílván nem így történhetett meg. Pedig saját példámból is tudhatom, hogy igen, hogy megpróbálják, igaz velem 25 éve a Moszkva téren, s csak egyvalami mutat kontinúitást: a lumpenség. Azóta a kinézet és a súlycsoportok változtak, akkoriban még nem a metabolikus szteroidok, hanem a felesek adták az "erőt". Kortünet. Jó hosszú ez a kor.
VálaszTörlésMi minden adhat erőt az ilyen megnyilvánulásoknak? Felesek, izomduzzasztók, agysejt sorvasztók, meg a pénztelenség, vagy a sok pénz erősítő tudata. A kor hosszabb, mint gondolnánk. Tart mióta ember él a Földön, és fog is, míg itt szívjuk a levegőt együtt azokkal, akik el akarják előlünk szívni.
VálaszTörlésA minap zebrán óhajtottam átkelni. Az Árpád-híd óbudai hídfőjénél, a déli oldalon. A hídról érkezett egy fekete autó lefelé, az átjáró felé. Elég gyorsnak ítéltem meg ahhoz, hogy ne lépjek a festett felületre. Azért bíztam benne, hogy legalább lassít. Ha leléptem volna biztos lassított volna, de kaptam volna egy anyázást. Mindenesetre, mikor elreppent előttem odavetettem egy kérdőn széttárt kart. Már haladtam át, amikor látom, hogy lassít. Gondoltam megállok, mi lesz? Kinyílik az ajtó, és egy 20 körüli fickó kiüvölt: Mi a kurva anyádat ugatsz? Upsz, ezért érdemes volt lassítania, az udvariasságért, vagy a szabályok betartásáért nem.
Néha megértelek, hogy jobb szeretnél marslakó lenni. Néha én is...
A magunk félének a remény marad, hogy hagynak életteret nekünk is...
Senki nem veszi komolyan amíg csak egyszer ő maga meg nem tapasztalja... a gyerekek és az idősödők fokozottan veszélyeztetettek.Úgy öt éve , hogy a gyerekemet fényes nappal a Belváros közepén két idősebb fiatal megtámadta... s azóta a helyzet nem hogy nem javult, egyre rosszabb... s vajon akik már ebben nőnek fel, tőlük mi várható ?
VálaszTörlés