2010. szeptember 3., péntek

még mindig EGYPÁRT!

Kis szöszmötölő csengetést hallottam este. Kinézek, s hát apró lányka kaparássza ajtónkat. Nézett ártatlanul. Kérdém, mi tetszik. Ajánló cédulákat gyűjt. És mit kezd vele, kérdezék váltig, mert ő csak kedvesen totyorgott. Csak gyűjtjük, mert kell. Na de kinek, leányka, könyörgök, kinek kell? - húzám elő utolsó harapófogómat. Az LMP-nek.
Veszített szegény. Várakozott még egy ajánló szelvény asztalunkon, de más névre volt kitöltve. Mondtam, ez a helyzet, ki-ki odaadta már a magáét.
Elment a lányka dolgavégezetlenül, s ahogy magamra maradtam, belém nyilallt a súlyos felismerés: MI MÉG MINDIG EGYPÁRT RENDSZERBEN GONDOLKODUNK!
Igen. Mindannyiunknak egyetlen egy ajánló cédulája van, s csak egyetlen egy pártra szavazhatunk. Azt pedig a véletlenre bízzuk, hogy mások mást akarása folytán koalíció vagy mi sül ki belőle.
Holott már réges-rég koalícióban kéne gondolkodnunk, mert a tejlhatalmak sorba becsődölnek itt. Blöffökké fonnyadnak az országjobbító nagy ígéretek. A hatalmi szerepre kínálkozók nem kis mértékben buták, szemtelenek, még tolvajok is gyakorta, és könnyen válik belőlük úrhatnám, pökhendi élősködő. A gyeplőt kívánják, a kiváltságos bakot, s csóró országunk szekerével jókat rodeóznak nekünk, miközben mi a lelátón négy éven át demokratikusan kussolunk. Ellensúly kéne mindenikük nagy mellire, több is, hogy maguktól el ne szálljanak.
Miért ne gondolkodhatnék én eleve koalícióban, miért ne célozhatnék meg egy politikai mixtúrát bajainkra, a kínálatok ismeretében? Lenne, mondjuk, három ajánló szelvényem, amit háromféle irányba kellene kitöltenem, s beixelhetnék a választáson is három párt nevet, s voksomból kettő elveszne, ha csak egyet ixelek. Könnyebb szívvel adnék akkor egy szelvényt az LMP-nek, mert bár abban, hogy a politika lényegében más lehetne, mint ami, már rég nem hiszek, mert szólamuk fülemnek csak csúsztatás, de azért tetszene, ha a magam koktélos akarata a közélet ízében visszaköszönne, ha az uralom nem lenne fenékig tejfel, ha még több szögletű lenne az ülésterem, hol a hataloméhesek egymástól sarokba szorulnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése