Augusztus gusztus

Augusztus 31 nekem a nyár utolsó napja.
Idén hál'istennek.
Tetőtérben dögmelegben fohászkodtam kis enyhülésért.
Mégeccer ilyen nyarat...! - bár tudom, életkor és gusztus dolga.

Bezzeg tavaly! De szép is volt!
Augusztus 31-én pára lepte be zuhanyozáskor a fürdőszoba tükrét.

Mint a lexebb téli napo-
kon!

Éjszakai nézetek

Ugattak odakint a romkocsmás éjszakában, nem hagytak aludni. És lőn világosság – csak mert felkeltem, hogy kirakjam az ablakba a mikrofont, vagyis ZOOM2-t magát, azt a kis felvevő kütyüt, ami hangokon kívül kukkot sem ért a világból, például abból, mi az, hogy „lőn világosság”. Így lett tanítva gyárilag.

A többihez, szinte mindenhez, ami látható, itt van nekem GÖELEVEN.

Esztendőnél is hosszabb szünet után nyitottam ki a hangfelvevőm, ZOOM2 alumínium ládikáját. És látni, hogy az egyik habszivacs, a mikrofon szélfogója maradandóan belepréselte magát a kis koffer fedelét bélelő habszivacsba. Egyformán habszivacsok, mégis így történt: ez erőszakolta meg amazt, és nem fordítva. Hát ez hogy lehet?

Bámulja a kis GÖELEVEN ezt a gömbös lenyomatát valaminek. Látja, de felfogja-e, miről is van szó? Nem olyan egyszerű ez! Ám GÖELEVEN állít máris valamit, élességet állít.

GÖELEVEN általában - de ilyenkor, éjszaka különösen - azon történések leghűségesebb szolgája és közvetítője, amik oly lassúak, hogy már csak állni tűnő tárgyak, amikben az alkotó elemek csupán önmaguk létezéséért valóan cirkulálnak, tehát, amikor az eleven dolgok, hogy úgy mond’ nem csinálnak semmit. És ide kell érteni ám még GÖELEVENNEK önmaga tárgyi mivoltát is, tehát, amikor a fényképezőgép kis teste sem csinálhat semmit, így ember sem tarthatja markában, hagyhatja rezegni GÖELEVENT.

Állványon van például ilyenkor. Igen, állvánnyal segítettem hozzá szabad… – majdnem azt mondtam, szabad akaratához, vagyis ahhoz a lehetőséghez, hogy kijelenthessen valami szemmel foghatót arról, mi van a világban.

Íme GÖELEVENNEK egy kis költeménye az árnyékokról, melyek történésekről és viszonyokról referálnak. Évek óta tartó tetű lassú, oka rejtett történésekről. Ez minden.

Mert hiú nagyravágyás lenne, ha GÖELEVEN kétségbeesetten próbálna rámutatni a dolgok lényegére. Ha holmi űbergépnek képzelné magát.

Dolgok! Érted, már ez is, hogy dolgok! Vannak-e dolgok körülhatárolhatóan?

Különösen, amikor távoli, izgága tárgyak csupán óbégatásaik által vannak jelen, s nélkülem aligha lőn világosság ennek a kis hülyének. Olyankor GÖELEVEN kukkot sem érzékel a világból. 

Hát igen, D2X másképp lát! Csúcsgép volt még nem is oly régen. Képminősége, zajszintje vacak, de ím helyzetbe hoztam. Több a rálátása. Ő most GÖELEVEN helyzetét látja. Látja, hogy GÖELEVEN bámul valamit. Az meg őt egyáltalán nem láthatja. Mondhatni, ha D2X ember lenne, felvágna erre, pedig hát mire is!

Sajnos, az ő nézete sem a végső nézet: itt épp a ma már őstuloknak, digitális tetűnek számító D100 megítélése alá esik, merő gonoszságomból kifolyólag. D100 persze szintén mankóra szorul, hogy egzaktul rögzíthesse, mi itt a helyzet. Ám csak arról adhat képet, miképp látja D2X annak a kis GÖELEVENnek a viszonyát a valósághoz.

 D7000 látszólag - hozzájuk képest minden esetre - felülről nézi ezt az elavult arzenált, a világot. Konkrétan most csak a perspektívikus vonalak megszokottól való eltéréséből ítélve mondható ez, amiről neki persze f…ja sincs.

D7000 gyártóilag túl okos, még nem Nikon1, de már-már nem is számol velem.

Márpedig én itt igenis föléje rendelem magam. Itt nincs gyárilag beépített legjobbképválasztás, meg efféle maszlagok. Helyettem itt ne fényképezzen senki se! Ráadásul, nekem is van optikám. Kettő is, a biztonság kedviért. 

Én vagyok, aki fejlámpámmal egyfajta végső megvilágításba helyezem a dolgokat. Ezekét itt, mind.
De isten én sem vagyok!

Lassan kikerekedik, hogy mit ér a nézőpontok hierarchiája, hogy miként születhet valóságkép a legostobább éjszakában. Kép láncolatot nyögnek nekem most ezek a kis fekete vacakok, míg ZOOM2 az utcai ordibálást hallgatja a párkányról...
Szörnyű gondolni rá, hogy miképp vész bele a világba a kis GÖELEVEN, amikor nyakát megtekerintem holmi kis hülyeségek felé.

Aztán a többiekről még nem is beszéltünk. A valakiről, aki mind e dolgok láttán aszongya majd: 

„Dozi bácsi, a k… anyádat! Neked ennyi géped van?”

NÉZTEM ÁM!

fél kilenckor annyi ember özönlött a Dunapart felé, mint a nyű

A budi hegyekben tágasabb volt

és szép vót - már a szemnek...

...filozófiailag viszont, rajtam kívül csak a kutyát érdekelte.

Tizenegykor még mindig annyi ember rohangált az utcán, mint a nyű.

Ja, persze, őrületes kánikula volt, és jól feltüzelték az ifjúságot!

égiparádé

    MÚLT  -  JELEN  -  JÖVŐ

MÁV 12 PONTOM

Kiáltvány ahhoz, aki a MÁV-ot magáénak akarja

1.  A vonat útközben ne ácsorogjon nekem, hanem számomra tetszetős sebességgel haladjon célom felé! Eközben semmi ne romoljon el!

2.  Szállításom a MÁV alkalmazottakra általánosan jellemző szorgalomnak és felelősségteljes munkavégzésnek valamint az ésszerű mechanizmusoknak köszönhetően, s ne pedig a jegy árának folytonos emelgetése által váljék gazdaságossá és nyereségessé.

3.  A menetrend legyen szentírás! Törvényben legyen meghatározva a késésből fakadó kártalanítás percre pontos tarifája, és az így felmerülő költségeket – függetlenül attól, ki a felelős a késedelemért - a vezérigazgató fizesse!

4.  Legyen a MÁV-nak legalább annyi mozdonya, ahány vonat menetrend szerint egyszerre úton van! A mozdony ne azért vonszoljon vonatot egyik állomásról bizonyos másikra, mert ez a mozdony már félig be van dögölve, és ott fogják majd megjavítani!

5.  Amelyik vonalon egyszerre két irányban kell vonatnak úton lennie, külön sín legyen oda és vissza!

6.  Nyáron ne legyen a vagonokban fűtés! Ha van, a költségét – függetlenül attól, ki mulasztásáról van szó - a vezérigazgató fizesse meg!

7.   Télen a felhúzhatatlan vonatablak ne legyen lehúzható, és a vagonok automatikusan záródó ajtókkal és működő légkondi berendezéssel legyenek felszerelve!

8.   A vasúti kocsi belső architektúrájával és infrastruktúrájával ne akarják a legalsóbb mederbe terelni másokétól eltérő utazási igényeimet és ízlésemet!

9.  A piktogramoknak – és különösen azok összefüggéseinek - tervezését olyanra bízzák, akinek van annyi esze!

10. A vonaton lehessen dohányozni a kijelölt helyen, máshol viszont robbanjon fel a cigaretta, ha csak a puszta gondolata fennforog, hogy előveszik!

11. Minden vagonban legyen budi is, a WC-ért pedig fizetni kelljen! Esetleg majd, ha az államadósságot már visszafizettük, szagészlelő automatizmus gondoskodjon róla, hogy aki érdemesnek bizonyult rá, a bedobott pénzt visszakapja!

12. Követelem az 1. osztályú kocsik létfontosságának felülvizsgálatát! Helyette legyen minden vonaton legalább egy osztályon aluli – gyárilag összefirkált, megszaggatott, telepisált vagon! A firkálók, szaggatók és pisálók pedig az utazás megkezdésétől olyan szemüveg viselésére legyenek kötelezve, melyen át e vagonokat makulátlannak, az összes többit pedig összefirkáltnak, összehasogatottnak és telepisáltnak látják!

ámen
minden nyáron, de különösen tizennyolcadikákon

Pesövé Ofszi

Képregriport

Tűnődöm a szentendrei HÉVen, vajon miben hisz a velem szemben ücsörgő tinilány.

Aztán az érthetőség végett GÖELEVEN lecsap

Tinilány menekülőre fogja

Hát a fényképezés üdvözítő voltában nem hisz, az már biztos :-)

Kik ugrálnak?

Úgy hírlik, egyre többen ugrálnak le a Kassai téri 16 emeletes ház tetejéről. Mindenféle kétségbeesett kisemberek, akik nem képesek tolerálni, hogy fent és lent között mekkora különbségek vannak.

Nagy ember még sosem ugrott le innen ez iránti elkeseredésében. Képünk, ami a Kassai téri toronyházról készült, jól szemlélteti, hogy miért nem:

Ők, az igazán nagy és demokratikusan gondolkodó emberek egyszerre vannak egészen fent és egészen idelent, közöttünk, földön járó kisemberek között. Ezért számukra az ugrótávolság, egyáltalán, olyan, hogy távolság, egyszerűen nem létezik.

Illetve, dehogyis nem: mint üveggolyó, amennyiben születetten szemtelenek. A távolság, mint üveggolyó. Megesik, hogy azzal néznek a messzi jövőbe.

szívünk fölött kis kütyük

Kölni audiovizuális professzor barátom látogatta meg Budapestet,  aki már csaknem húsz éve nyugger (na persze nem úgy, mint én: egyfolytában röpköd a világban.) Meglátván, hogy GÖELEVENNEL  a nyakamban érkezem, büszkén előkapta csikkzsebéből a maga kis Lumixét.

Megnyugodtam: ezek szerint ő is azon az úton halad, hogy elfelejtsen fényképezni.

lábra mentem

Közismert az a szex-irányba célzó tréfás mondás, hogy kis ember nagy bottal jár.
Ez, természetesen, férfiakról szól.
Most kiterjeszteném azonban ezt a mondást a nőkre is. Tegnap láttam ugyanis egy aprócska nőt,  a metrón utazott velem szemben. Ülni még csak tudott (lásd az ábrát) , de aztán, amikor felkelt, bizony tántorgott: ekkora botokkal nagyon be volt indulva :-)))

bal szemmel kelni

Bár a tudományom mai állása szerint mindenért felelőssé tehető meteorológusok nem ezt ígérték, reggelig tombolt a hőség lakomban. Amikor kilenc felé kitántorogtam a konyhába, Ákos már a barátnőjétől hozott friss tejberizsát kanalazta, és a legfrissebb Metro újságot lapozta.
Nekem bezzeg... - morogtam magamban, és igen bánatos voltam. Valahogy bal szemmel kelhettem, mert a csésze pereme alatt sorjázó motívumot egytől egyig halálfejnek láttam. Ha hunyorítok kicsit, még most, utólag is annak látom, pedig már tudom, hogy tehenecskék.

Felkínálom a képet tesztelésre. Aki halálfejeket lát, pokoli helyzetben van. Vagy kedvére rizsázó barátnője nincsen vagy légkondija. Ha egyik sem, az a legsajnálatosabb.

meglátások

ez a meglátás érkezett imént kedves ismerősömtől

szerintem viszont:

további meglátásokat szívesen fogadok :-))