mi?

Végállomás, mondta a trolivezető, miközben a kilátástalan jövőn gondolkodtam. Bocs, már szinte itt se vagyok!
Ahogy az utcára léptem, ott a trolikerekek közelében, a járda szélen ez a látvány fogadott:

Na, ugyan mi ez?
Könnyítésképp megjegyzem, az jutott eszembe róla: "Szentisten, már itt tartunk, és én ezen a télen még nem is szánkóztam?!!"