értékek-e az eszmék önmagukban?

Felhőtlen az ég a mai vasárnapon, ez bátor vágyat önt belém súlyos gondolatokra. Ám másokra tán másképp hat e reggel, ezért csak költőien vegyítem most aggodalmamat a kávézva ébredezők szürcsölésének neszei közé:

ÉRTÉKEK-E AZ ESZMÉK önmagukban?

Tegnapi tévézések rezüméjeként kérdem ezt, mert a NAT-ból kihámozható elvek körüli akadékoskodást hallgatván megfordult a fejemben, hogy vajon tudjuk-e mi nagyokosok (élen velem), tudjuk-e világosan, miben különböznek az eszmék a frázisoktól. Hogy nem ugyanoly értetlenségtől bátorítva pufogtatják-e egyes liberálisok a frázis kifejezést, mint ahogy az eszme kifejezést pufogtatják más konzervatívok?

Sem ezek sem azok nem ültek még kerek asztalok mellé, hogy tisztázzák, mi módon mérhető a társadalmi szándékot nyomatékosító szavak, például az eszmék ( konzervatívak, liberálisak) gyakorlati értelme. Miféle értékeket garantál például az u.n. erkölcsiségre való nevelés az élet és a boldogulás gyakorlatát tekintve? Szerintem semmilyeneket, hogy ha a pedagógus nem képes az eszme szépséges ködéből kiolvasni a gyereknek, hogy mi az egyéni magatartás közösségi értelme és a közösségi lét egyéni haszna itt és most, jelen civilizációs tendenciáink közepette. Érték-e tehát vagy sem, hogyan konvertálható gyakorlati értékké az eszme, aminek a NAT helyet követel ébredező gyermeki tudatunkban?

Aggasztó, hogy bizony, mióta világ a világ, még a leggyakorlatiasabb eszmék védőernyője alatt is csak egy jellem-mixtúra keveredhet ki az ösztönök sugallatai, a pedagógus módszeres munkálkodása és az életkörnyezet retrográd ráhatásai közepette.

Ám e kevés kilátással kecsegtető folyamatban, ami ma a nevelés, csekély szerencsés plusszal kecsegtetne mégis, ha tisztáznánk, a pedagógiai gyakorlatban mit érthetünk bizonyos ím már üressé lett vagy ha tetszik, eleddig üres szavakon.

Ezt azért is mondom, mert a legkiválóbb pedagógusi jellemet is próbára teszi a jellem szó értelmezésének köde. Nálunk például ma, a tegnap esti igény-felmérés szerint - általam - gomba-tojás készült reggelire. Kilenc óra is volt már, amikor fiam előkászálódott szobájából. Szívem majd megszakadt, mikor a csaknem üres serpenyőre mutatva mondanom kellett neki: "Ha csak negyed órával korábban jössz elő, türelmetlen és fegyelmezetlen, falánk anyukád most gazdagabb lenne egy szándéka szerinti nem evéssel."